Kereskedelem turbulenciában

A cikk a Trade magazin 2025/11. lapszámában olvasható.

Dr. Kozák Tamás
főtitkár
OKSZ

Előadása elején Kozák Tamás hangsúlyozta: „Ha jól megy a kereskedelemnek, jól megy a gazdaságnak is – ezt nem tudjuk eléggé a fejünkbe vésni.” Rámutatott, hogy a kereskedelem multiplikátorhatása az egyik legerősebb a gazdaság egészében, mégis rendre háttérbe szorul a gazdaságpolitikai gondolkodásban. „Az elmaradt lehetőségek” – fogalmazott – jellemzik leginkább a mai helyzetet, hiszen normális piaci körülmények között a kereskedelem jelentősen fel tudná gyorsítani a GDP növekedését.

A fogyasztás szerkezetének változása is ezt erősíti. A háztartások tényleges fogyasztása ugyan magas szinten maradt a GDP-n belül, de a kereskedelem aránya ebben fokozatosan csökken. A főtitkár emlékeztetett arra, hogy a fogyasztás összetétele sokrétű: ide tartozik az élelmiszer-vásárlástól a fodrász- vagy fogorvosi szolgáltatásokig minden. Ám ezek közül kevésnek van olyan erős gazdaságélénkítő hatása, mint a kereskedelemnek. „A fogyasztáson belül az igazi gazdaságstimuláló erőt a kereskedelem képviseli – ennek aránya azonban évről évre visszaszorul” – mutatott rá Kozák Tamás.

Rendeletek és narratívák helyett számok

A kereskedelem szabályozását az elmúlt években sokszor a politikai célok határozták meg. A „családok védelmében meghosszabbítjuk az árréscsökkentést” típusú mondatok mögött gazdasági racionalitás alig fedezhető fel – a cégeknek viszont ezekhez kell igazodniuk. A „narratív közgazdaságtan” hatása az ágazatban kézzelfogható: az üzenetek sokszor fontosabbak, mint a számok.

A gyakorlati működést irracionális szabályok nehezítik. A 100 milliárd forintos árbevételi küszöb fölött teljesen más elbírálás alá esnek a cégek, a 400 négyzetméteres eladótér pedig önkényes határként szabályozza a bolttípusokat – mintha 401 négyzetméternél más világ kezdődne. A plázastop új változata még a tulajdonosváltást is engedélyhez köti, a hibás teljesítés szabályait pedig kiterjesztették a kkv-kra.

Hasonlóan nehezen magyarázható a drogériákban a saját márkás termékek arányának korlátozása, ahol a beszállítói struktúra teljesen eltér az élelmiszer-kiskereskedelemtől. A párhuzamos adatszolgáltatási kötelezettségek és a MOHU kezelési díjainak rendeleti változtatása szintén azt mutatják, hogy az ágazat szereplői egyik napról a másikra kénytelenek alkalmazkodni. Az eredmény: a hosszú távú tervezés gyakorlatilag ellehetetlenült, a kiszámíthatatlan környezet pedig egyre inkább fékezi a kereskedelem versenyképességét.

Saját márkás FMCG-k értékaránya Európában 2024-ben

Saját márkák térnyerése Európában: Magyarország 28%-kal a középmezőnyben

Árstop után maradt a drágaság

Az árindexek világosan mutatják: 2025 második negyedévében az élelmiszerek és alkoholmentes italok éves áremelkedése továbbra is 5-6% körül alakult, vagyis az árak tartósan magas szinten ragadtak. A forgalmi adatok szerint eközben a háztartások kevesebb élelmiszert vásároltak, mint az év első negyedében – vagyis az árstop nem ösztönözte a fogyasztást, sőt, a kereslet volumene csökkent.

A vásárlói percepció ugyanakkor még ennél is erősebben formálja a piacot. A fogyasztók nem a néhány hétig tartó, rövid árkorrekcióra emlékeznek, hanem arra, hogy az alapvető élelmiszerek ára 2022–23-ban drasztikusan megugrott, és azóta sem tért vissza a korábbi szintre. Ez a tapasztalat vált a mindennapi bevásárlások mércéjévé, és ez táplálja az inflációs várakozásokat is.

Kozák Tamás szerint a helyzet legnagyobb veszélye, hogy a bizalmatlanság önmagát erősíti: a fogyasztók az újabb drágulástól tartva visszafogják költéseiket, ami gyengíti a belső keresletet, miközben az inflációtól való félelem tovább növeli a bizonytalanságot. Az árstop tehát nemcsak hogy nem adott lendületet a fogyasztásnak, hanem hozzájárult ahhoz is, hogy a gazdasági szereplők bizalmatlanabbá váljanak a jövőbeli árak alakulásával kapcsolatban.

Ellátási lánc: hová tűnt a nyereség?

Az ellátási lánc adatai világosan jelzik, hogy a nyereségesség súlypontja eltolódott. Míg 2021-ben a kiskereskedelem még minden ellátásilánc-szinten megtermelt 100 forint profitból 20-at magáénak tudhatott, 2024-re ez az arány 11%-ra zsugorodott. A relatíve nagyobb szeletet ma már nem a boltok, hanem a termelők és a nagykereskedők hasítják ki.

Az élelmiszergyártók jövedelmezősége viszonylag stabil maradt, 4% körüli átlaggal. A nagykereskedők – különösen az élelmiszer- és dohányáru-nagykereskedők – profitabilitása 2022-től kezdve meghaladta a kiskereskedelmi szereplőkét. A lánc végén álló boltok, üzletláncok ezzel szemben a legalacsonyabb jövedelmezőséggel működnek, miközben a forgalom több mint felét még mindig ők bonyolítják.

Éles különbségek figyelhetők meg a vállalatméret szerint is. Az 1 milliárd forint alatti forgalmú cégek – döntően kkv-k – nyereségessége 2024-ben átlagosan 2,5% körül alakult, a hazai közepes láncoké ennél magasabb, míg a nemzetközi láncok összességében veszteséggel zárták az évet. A szektor egészére vetítve azonban az átlagos jövedelmezőség 2024-re 1% alá esett.

Termékpálya szinten a különbségek kisebbek, de jól látszik, hogy a zöldség-gyümölcs feldolgozás, a növényi olaj- és a húsipar 4–6%-os eredményt tudott felmutatni, miközben a kiskereskedelem ennél jóval szerényebben teljesített. A tendencia egyértelmű: az ellátási láncban megtermelt profitból a boltok egyre kisebb szelethez jutnak.

Év/év alapú árindexek

Az élelmiszerárak és a fogyasztói árindex alakulása negyedéves bontásban: a 2025 első negyedévében tapasztalt átmeneti csökkenés ellenére az árszint tartósan magas maradt

Párbeszéd és jövőkép nélkül nincs előrelépés

A kereskedelem számára a legfontosabb kérdés, hogyan lehetne kiszámíthatóbbá és hatékonyabbá tenni a működési környezetet. Kozák Tamás szerint ennek kulcsa az érdemi szakmai párbeszéd, amely ma szinte teljesen hiányzik. Az új jogszabályok előkészítésekor ritkán kérdezik meg azokat, akiket leginkább érintenek, így az ágazat szereplői sokszor utólag szembesülnek a következményekkel.

A főtitkár úgy véli: a versenyképesség javítása és a dereguláció az első számú feladat. A kereskedelmet számos értelmetlen bürokratikus teher lassítja, ezek lebontása nélkül nem lehet fenntartható növekedésről beszélni. A bérek folyamatos emelkedése mellett a termelékenység javítása is kulcskérdés, különben a költségnövekedés újra és újra inflációs nyomást gerjeszt.

Komoly kihívást jelent az ágazat elöregedő korfája is: a kereskedelemben dolgozók körében egyre magasabb a 45 év felettiek aránya, miközben kevés fiatal választja pályaként ezt a szektort. Ezért különösen nagy hangsúlyt kell helyezni a képzésre és az utánpótlás biztosítására. A kkv-k digitális kompetenciájának erősítése szintén elengedhetetlen, hiszen a COVID-időszak megmutatta: azok a kisvállalkozások tudtak túlélni, amelyek képesek voltak az online csatornákat értékesítésre használni.

Ugyanilyen fontos a kistérségek ellátásának javítása, hiszen ma már közel 400 településen nincs egyetlen bolt sem – ez nemcsak gazdasági, hanem társadalmi kérdés is. Végül a kereskedelem és az élelmiszer-gazdaság együttműködését kell intézményesíteni: közös előrejelzésekkel, kapacitástervezéssel és tudásmegosztással a szereplők hatékonyabban reagálhatnának a piac kihívásaira.

Kozák Tamás összegzése szerint a kereskedelem jövője azon múlik, hogy lesz-e bátorság nyílt párbeszédre és racionalizált szabályozásra. A kereskedelem multiplikátorhatása mindenki számára nyereség lehetne – ha a szektort hagynák simán szállni, ahelyett, hogy állandó turbulenciában tartják.