Magazin: Itália éléskamrája II.

Szakmai kirándulás Olaszországba – az MVI és a Coninvest Bolognába és Modenába szervezett tavasz végi utazásáról szóló beszámolónkat az olasz gasztronómia Disneylandjébe tett látogatással folytatjuk.

Aprogram szakmai szemmel talán legtanulságosabb állomása a világ legnagyobb agrár-élelmiszeripari „kalandparkja”, az olasz konyha alapanyagait és azok elkészítését bemutató Fabrica Italiana Contadina, azaz a FICO volt. A 100 ezer négyzetméteren működő piacon a látogatók betekintést nyernek a minőségi sonkák, tészták, sajtok, borok, kézműves sörök, balzsamecetek elkészítésének és felhasználásának világába, de képet kapnak az állattenyésztés néhány érdekes momentumáról is.

Aki nemcsak látni, de „tanulni” is akarja Észak-Olaszország mezőgazdaságát, élelmiszeriparát, gasztronómiáját, az szakemberektől, filmekből és szakmai kurzusokból is gyarapíthatja ismereteit az úgynevezett tanösvényeken, mozikban, tanfolyamokon. Itália nemcsak konyhaművészetével, vendéglátásával bűvöl itt el (40 vendéglátóhely várja a vendégeket), de az olasz forma- és enteriőrtervezés csodáival is. Már a bejáratnál is a szánkat tátottuk, és sűrűn ugráltunk el a letét ellenében kölcsönözhető, nagy vásárlókosarakkal felszerelt biciklik elől – merthogy természetesen meg is lehet venni bármit.

Nos, ha eddig nem volt világos, a FICO-ban mindenki megérthette, mennyivel járnak előttünk az olaszok a gasztronómia, no meg a helyi és tradicionális termékek marketingjének területén.

A balzsamecet műhelytitkairól később többet is megtudhattunk: áhítattal hallgattuk a 6-12-25 éves balzsamecetek elkészítését bemutató információkat is a modenai Maipighi üzemben, ahol jól követhető rendszerben kerül évről évre értékesebb hordóba a sohasem évjáratos, hanem mindig „blended” termék, és az öreg, fekete hordók, meg a kóstoláskor érzett rafinált ízek megértették velünk, mi kerül 100 ml balzsameceten 50–100 euróba.

Mindezek után a Veneto tartományba, a prosecco hazájába látogattunk. A Villa Sandit a Marca Trevigiana hegyei által védett, csillogó ékszernek említik az útikönyvek, amely 1622-ben épült – itt aztán lenyűgöző képet kaphattunk a kultúra és a borkészítés összefüggéseiről. Ami a szőlőültetvényt illeti, következő állomásunk sem volt kevésbé tekintélyes helyszín. A valdobbiadenei Andreola családi pincészet 28 hektáros szőlőültetvényének központjában a tulajdonos a prosecco gyártásához szükséges, 6 bar nyomást kibíró autokláv acéltartályok hosszú sora mellett magyarázta el a különbséget: míg a prosecco a gyümölcsösségét emeli ki a bornak, a pezsgő a struktúráját.

Mindkét helyen prosecco-sorok kóstolása volt az attrakció csúcsa, illő színvonalú sonkákkal és sajtokkal, majd a legjobb italok aktuális magánimportjának megtervezése – szerencsésnek érezhettük magunkat, ráadásul se szomjasak, se éhesek nem maradtunk. Kellett is ennyi felkészülés a programok közötti, valamint az esti étkezésekre!

Útközben hazafelé megálltunk az Isonzó folyó völgyében: látogatást tettünk és koszorút helyeztünk el az 1915–1917 közötti, többszázezer magyar katona elvesztését is okozó 12 isonzói csata emlékművénél. //