Itália éléskamrája I.

Szakmai kirándulás ötödször, Olaszország harmadszor – ez volt az MVI és a Coninvest Kft. közösen szervezett gasztronómiai utazása idén áprilisban – ezúttal Bolognába és Modenába.

És ha az úti cél Olaszország éléstárának is nevezett Emilia Romagna tartomány, akkor biztos az is, hogy vendéglátósaink és a „rokon szakmák” képviselői eszik-isszák a helyi konyha és borászat remekeit gargantuai módon, és töltik meg a busz csomagtartóját, élvezeteiket a következő hetekre is prolongálandó.

Ahogy korábban többször is leírtuk, ezekre a kirándulásokra bárki jelentkezhet, ennek ellenére a csoport fele-kétharmada „törzsutas”. Az utazók között rendre képviseltetik magukat a hazai vendéglátás legendás figurái, régi és új sikeres vállalkozói, ahogy mindig itt van egy jó nevű étteremlánc senior szakácsainak nem kis csapata – nekik ez egyszerre tanulmányút és jutalomutazás. Színes tehát a társaság, amivel együtt jár két koccintás között néhány sztori a buszon, az állomásokon pedig a trakta!

Az érkezésnapi esti bolognai séta és vacsora után másnap a Carpiggiani gyárban kezdett a csoport, ahol 29 ezer négyzetméteren évente tízezer fagylaltgépet szerelnek össze, amelyeket világszerte értékesítenek nagy McDonald’s üzletekbe és kis kézműves-fagylaltozókba egyaránt. (Persze kis méreten mást értenek az olasz és a magyar cukrászok.).

A gyár szortimentjébe a még forgalomban lévő korábbi modellekkel együtt összesen 1200-féle fagylaltgép tartozik. Előfordul, hogy 20-25 éves gépekhez keresnek alkatrészt; a termékek hosszú élettartamán vendéglátóink szerint nem kell csodálkozni, hiszen ezeket sokszor maguk a tulajdonosok használják, akik jobban vigyáznak rájuk.

A Carpiggiani gyárban működik a világ egyetlen igazi fagylaltmúzeuma, ahol a fagylaltkészítés tízezer éves históriáját ismerhettük meg a mézes-gyümölcsös jégtől az arab sörbeten keresztül a modern gépekig. Megtudtuk, hogy az első fagylaltozó 1686-ban nyílt Párizsban Le Procope néven, és az első, mai értelemben vett fagylaltot nem sokkal ezt megelőzően készítették Szicíliában. No meg azt, hogy a lágyfagylaltgép nem a benne lévő fagylaltot porciózza, hanem annak folyékony alapanyagát fagyasztja adagoláskor, és hogy csak a 70-es években kombinálták egy gépben a pasztörizálás és a fagyasztás funkcióját.

Sokan a gyár menzáján ebédelve szembesültek először azzal, mit jelent, amikor egy nyugat-európai nagyvállalkozás igazi szociális juttatásként biztosítja munkatársainak az étkezés lehetőségét. Az üzem kantinjában viszonylag egyszerű, ám annál finomabb és egészségesebb ételek meglepően nagy választékával, üdítővel, kávéval várják a dolgozókat 40 eurocentes térítésért, azaz nagyjából 130 forintos áron.

Délután egy másik társadalmi osztály szórakozásának tárgyáról tudtunk meg több mint érdekes információkat. Ha akarsz valaki lenni, vegyél egy Ferrarit, ha már vagy valaki, vegyél egy Lamborghinit – mondta egyszer óriási reklámot csinálva a márkának Frank Sinatra állítólag egy nagyrendezvényen. Nekünk minderről és a bemutatott legsikeresebb modellek történetéről maga Fabio Lamborghini, az alapító unokaöccse mesélt a márka lenyűgöző múzeumában, motorteljesítmény-adatokkal, sebességi rekordokkal, évszámokkal illusztrálva történeteit. A csapat szupergyors autókért rajongó fele élt is a lehetőséggel, hogy pár percre beülhet a volán mögé egy tesztvezetésre. //(Folytatjuk)