Magazin: Ismerkedési egyszeregy

Sok ismerkedési történetet követtem és követek végig nap, mint nap. Ezek alapján szeretnék megosztani az olvasóval pár hasznos tanácsot arról, hogyan érdemes nekifogni az ismerkedésnek.

A legfontosabb, hogy pozitívan zárjuk le az előző kapcsolatot, akkor is, ha esetleg maradt bennünk harag vagy bűntudat. Miért is fontos ez? Egyrészt azért, mert hajlamosok vagyunk a megélt haragot vagy bűntudatot kivetíteni a következő kapcsolatra. Másrészt, ha negatívan zárjuk le, akkor hasonló típusú embert fogunk bevonzani, főleg olyant, aki még mindig bűntudatot vagy haragot érez. Két sérült embernek pedig nem igazán jó az esélye pozitív kapcsolat építésére.

Újra átélt sérelmek

Volt egy 39 éves, nagyon csinos, vonzó, elvált, egy gyermekes hölgy ügyfelem, aki azért nem tudott tovább jutni az ismerkedésben (annak ellenére, hogy szinte minden férfi ügyfelem szeretett volna vele személyesen megismerkedni), mert az első pár személyes találkozáson újra és újra átélte azokat a sérelmeket, amiket az előző házasságában szerzett. Ezzel egyrészt negatív környezetet teremtett – hisz amikor panaszkodunk, negatív energiát bocsájtunk ki –, másrészt sajnos azzal is számolni kell, hogy a másik fél nem ismeri a teljes sztorit. Emiatt aztán nehéz empátiával viszonyulni egy többé-kevésbé még idegen hölgyhöz, hiszen mindenki abból indul, hogy mindkét fél hibázik egy olyan kapcsolatban, amelynek válás a vége. Sőt, miután végigelemeztük azokat a kapcsolatokat, amelyeket válása után létesített, a hölgy is rájött: ugyanazt a típust vonzotta be. Pont ezért minden párkapcsolata kudarccal végződött, mivel még mindig nem tudta feldolgozni a válásával kapcsolatos sérelmeit és a haragját.

Szerencsére a hölgy hallgatott a tanácsaimra, és jelenleg egy boldog és harmonikus párkapcsolatban él.

Kötni az ebet a karóhoz?

A másik tényező, amely a siker szempontjából nagyon fontos, a nyitottság a potenciális társ iránt. Meg kell határoznunk, hogy melyek azok a tulajdonságok, emberi értékek, amelyek nagyon fontosak számunkra a vonzalom mellett, melyek azok, amelyekben kompromisszumot tudnánk kötni, és melyek azok a tulajdonságok, amelyek hosszú távon nem is annyira fontosak, amilyennek első látásra tűnnek. Az ügyfeleimmel való beszélgetéseim során arra jöttem rá, hogy sokszor nem tudják egyértelműen meghatározni, hogy mi az, amiben kompromisszumot lehet kötni.

Tipikus példa erre Gábor (29 éves mérnők) és Veronika (32 éves orvos) esete. Mindketten komoly, megfontolt, konzervatív értékrendet képviselnek, külsőre is vonzónak találják egymást, a személyiségük is passzol. Tehát minden adott ahhoz, hogy ebből egy komoly kapcsolat alakuljon ki.

Gábornak egyértelmű szándéka volt, hogy megismerkedjen Veronikával, ám sajnos Veronika konzervativizmusa a három év korkülönbséget áthidalhatatlan problémának találta, hivatkozva arra, hogy a férfi nem lehet fiatalabb a nőnél. Már eltelt másfél év, és Veronikának azóta sem sikerült megtalálni a párját. Gondolom az olvasó is kitalálta, hogy a 3 év korkülönbség szerintem nem az a kategória, amelyben ne lehetne kompromisszumot kötni elvárásainkkal szemben.

Akinek a szeme kék…

Vagy ott van Andrea: 49 éves sikeres üzletasszony, aki csak azért nem akart találkozni Györggyel (55 éves sebész), mert kék volt a szeme. Egyszer ugyanis volt egy kevésbé sikeres párkapcsolata, amelyben akkori párjának kék volt a szeme. Egyértelmű, hogy ő sem tudta feldolgozni a korábbi sérelmeit, és nem nyerte vissza a nyitottságát.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy időnként az élet küld nekünk esélyeket (ahogyan az üzletben és a karrierben is) a társ megtalálására. Vagy élünk vele, vagy nem. Ahhoz is bizonyos mértékű tapasztalat és készség kell, hogy felismerjük ezt az esélyt. Nem jó csak a hormonokra hagyatkozni, de ugyanígy rosszul sülhet el a hideg-rideg számítgatás, a tulajdonságok osztályozgatása is.

Ha elengedjük azt az egy-két esélyt, amelyet a sors szinte mindenki elé odasodor, akkor előfordulhat, hogy csak később jövünk rá, hogy ez volt a nagy Ő. Viszont akkor már talán ez az ember elkötelezte magát, talán családja is van, és akkor már nincs visszaút.

De erről a következő számban írok.