Információk a július 1-től életbe lépő járulékváltozásokról

Egykulcsos járulék
Idén júliustól a munkabérből, vagy tagi – egyéni vállalkozói kivétből levont
– természetbeni egészségbiztosítási járulék (4%),
– a pénzbeli egészségbiztosítási járulék (3%),
– a munkaerőpiaci járulék (1,5%) és a
– nyugdíjjárulék (10%) egységes, egykulcsos járulékká alakul megnevezése: társadalombiztosítási járulék, melynek mértéke megegyezik a felsorolt, ’beolvasztott’ járulékok összegével, azaz 18,5 %.
A nyugdíjjárulék azonban megmarad önálló járulékként is, mivel vannak olyan ellátások, jövedelmek, amik után továbbra is csak nyugdíjjárulékot kell vonni.
Az egykulcsos járulék bevezetésének következménye, hogy némiképp egyszerűsödik az adminisztráció, ugyanakkor gyakorlatilag minden biztosítottnak 18,5 % társadalombiztosítási járulékot kell fizetnie járulékalapot képező jövedelme vonatkozásában – kivéve, aki saját jogú nyugdíjasként látja el feladatát.
Azoknál a jogviszonyoknál, ahol eddig nem kellett például munkaerőpiaci járulékot fizetni, ez 1,5 %-kal magasabb járulékfizetési kötelezettséget jelent (pl.: megbízott, ha a megbízási jogviszonyból származó járulékalapot képező jövedelme magasabb, mint a minimálbér 30%-a), ugyanakkor ezáltal az érintett személyek álláskeresési támogatásra szereznek jogosultságot.
Kizárólag 10% nyugdíjjárulékot fizet:
• szociális szövetkezetben tagi munkavégzés keretében munkát végző tag;
• egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személy;
• álláskeresési támogatásban részesülő személy;
• gyermekgondozási díjban, gyermekgondozást segítő ellátásban, gyermeknevelési támogatásban, gyermekek otthongondozási díjában, ápolási díjban részesülő személy;
• rehabilitációs ellátásban részesülő személy;
• fejlesztési foglalkoztatási díjban részesülő személy;
• rendvédelmi/honvédelmi egészségkárosodási járadékban/keresetkiegészítésben részesülő személy;
• rehabilitációs ellátásban részesülő személy.

Meghatározott járulékalap
Az egyéni vállalkozók, és a társas vállalkozók után csökken, a munkaviszonyban foglalkoztatottak esetén pedig bevezetésre kerül a járulékfizetés alsó határa.
Egyéni vállalkozók esetén a társadalombiztosítási járulék alapja a minimálbér, illetve ha a személyesen végzett főtevékenysége középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igényel, akkor a garantált bérminimum havi összege.
Társas vállalkozók esetén a társadalombiztosítási járulék alapja a minimálbér, illetve ha a társas vállalkozó főtevékenysége legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igényel, akkor a garantált bérminimum havi összege.
2020.06.30-ig az EV-k társas vállalkozók esetében a 3+4% egbizt.járulékok alapja a minimálbér ( vagy a garantált bérminimum) 150%-a volt, tehát itt csökkentés történik.

Társas vállalkozók közterhei
Attól függően, hogy a társas vállalkozó főtevékenysége középfokú végzettséget igényel-e, vagy sem, 2020. július 1-től főállású társas vállalkozókat az alábbi közteherfizetési kötelezettségek terhelik:
• szociális hozzájárulási adó 17,5 %, melynek alapja a minimálbér/garantált bérminimum 112,5 %-a – nincs vátozás
• szakképzési hozzájárulás 1,5 %, melynek alapja a minimálbér/garantált bérminimum 112,5 %-a – nincs változás
• társadalombiztosítási járulék 18,5 %, melynek alapja a minimálbér/garantált bérminimum 100 %-a – csökken a közteher
• személyi jövedelemadó (szja) 15 %, ami csak kivét után fizetendő – nincs változás
Ha a társas vállalkozó nem vesz fel díjazást, nincs szja fizetési kötelezettség sem. Ez egyúttal azt is eredményezi, hogy a társas vállalkozónak nem keletkezik jövedelme.
Ezáltal – ennek a jogviszonyának tekintetében – nincs mit a személyi jövedelemadó bevallásában szerepeltetnie, így adókedvezményt sem tud érvényesíteni.
Természetesen a társas vállalkozók járulékfizetési kötelezettsége függ az egyéb jogállásuktól, biztosítási jogviszonyuktól, továbbá attól is, hogy részesülnek-e például gyermekek után járó ellátásban, vagy saját jogú nyugdíjban.
Egyéni vállalkozók közterhei megegyeznek a társas vállalkozókéval, azzal a különbséggel, hogy egyéni vállalkozó nem fizet szakképzési hozzájárulást

Munkavállalók járulékfizetési alsó határa
Az új Tbj. 6. § (1) bekezdés a) pontban meghatározott, munkaviszonyban foglalkoztatott esetén a társadalombiztosítási járulék alapja havonta legalább a minimálbér 30 százaléka (járulékfizetési alsó határ), azzal, hogy ha a munkavállaló:
• jogviszonya hónap közben keletkezik vagy szűnik meg,
• biztosítása szünetel,
• táppénzben, baleseti táppénzben, gyermekápolási táppénzben részesül,
akkor ezeket a naptári napokat figyelmen kívül kell hagyni a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál. Ilyenkor egy-egy naptári napra a járulékalap harmincad részét kell alapul venni.
Ez azt jelenti, hogy a 18,5% társadalombiztosítási járulékot minden hónapban, a minimálbér 30 %-a után meg kell fizetni akkor is, ha a munkavállaló havi jövedelme ennél kevesebb.
A megelőlegezett tb járulékot a foglalkoztató a biztosítottal szemben fennálló követelésként veszi nyilvántartásba (ez a rendelkezés a jelenleg hatályos társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 50. § (5) bekezdésében is megtalálható).
Nem kell a járulékfizetési alsó határt alkalmazni, ha a munkavállaló:
• GYED, GYES, GYET, gyermekek otthongondozási díjában, örökbefogadói díjban, ápolási díjban részesül;
• nappali rendszerű iskolai oktatás keretében vagy nappali oktatás munkarendje szerinti köznevelési intézményben, továbbá felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató, vagy szakképzésben részt vevő személy.
Tehát például GYED-ben részesülő munkavállaló dolgozhat heti 5 órás munkaviszonyban anélkül, hogy a minimálbér 30 %-a után meg kelljen fizetni a tb járulékot.

Saját jogú nyugdíjasok biztosítását érintő változások
Új definícióként jelenik meg a kiegészítő tevékenységet folytató személy.
Ennek minősül az új Tbj. „6. § szerinti biztosítási kötelezettség alá eső jogviszonyban kereső tevékenységet folytató saját jogú nyugdíjas személy, továbbá az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte és egyéni vállalkozónak vagy társas vállalkozónak minősül – akkor is, ha a saját jogú vagy a hozzátartozói nyugellátás folyósítása szünetel.”
A biztosított definíciójában érdemi különbség annyi lesz július 1-től, hogy az új Tbj. a 6. § (1) bekezdés elején egyértelműsíti, hogy a felsorolt jogviszonyokban végzett feladat ellátása alapján minden kiegészítő tevékenységet folytató személy kikerül a biztosítás alól.
Tehát a sajátjogú nyugdíjas az összes felsorolt jogviszonyban kikerül a biztosítotti körből, már nem csak az Mt. szerinti munkaviszonyban.
Fenti rendelkezéshez a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény is igazodik, ami alapján nem keletkezik adófizetési kötelezettsége – e tevékenysége, jogállása alapján szerzett jövedelme tekintetében – a kifizetőnek, a Tbj. szerint kiegészítő tevékenységet folytató személyre tekintettel.
Összegezve: a saját jogú nyugdíjas minden jogviszonyában mentesül a járulékfizetés alól, például munkaviszonyban, egyéni vállalkozóként, társas vállalkozóként, megbízási jogviszonyban (kizárólag szja fizetési kötelezettség keletkezik akkor is, ha a jövedelme meghaladja a minimálbér 30%-át).
Emellett egyéni vállalkozóként és társas vállalkozóként már nem kell egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetnie (7.710,- Ft/hó), és a kiegészítő tevékenységet folytató személy foglalkoztatására tekintettel a kifizetőt sem terheli szociális hozzájárulási adó és szakképzési hozzájárulás fizetési kötelezettség a felsorolt jogviszonyok alapján.

Egészségügyi szolgáltatási járulék
2020. július 1-től a NAV fokozottan ellenőrzi majd a bejelentett jogviszonyokat, ezért a személy biztosítási jogviszonyának, illetve jogosultságának megszűnéséről is rövid időn belül értesül.
Ezt követően 8 napon belül az adóhatóság olyan tájékoztatást küld a magánszemélynek, mely tartalmazza a fizetési kötelezettségre, és az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságra vonatkozó szabályokat. A NAV a járulékfizetési kötelezettséget az adószámlán előírja, a befizetéseket pedig nyilvántartja.
Ha a személy tartozása az egészségügyi szolgáltatási járulék összegének háromszorosát meghaladja (2020-ban 23.130,- Ft) , akkor a TAJ kártya érvénytelenné válik a térítésmentes egészségügyi szolgáltatás igénybevételére vonatkozóan – kivéve, ha a tartozást még az egészségügyi szolgáltatás igénybevétele előtt visszamenőleg befizeti.