In memoriam Sas Péter

Hazai FMCG-szakmánk lassan egyidős lévén a rendszerváltással – rövidesen 20 éves lesz. Ebből következik az a szomorú tény, hogy immár halottaink is vannak.A minősítés ellen valószínűleg maga az érintett tiltakozna a leghevesebben, ha e világon még tudna. Sas Péterről van szó, atyai jó barátomról, nagyra becsült elődömről a Zwack Unicum kereskedelmi igazgatói székében. Sas Péter egész szakmai életét a patinás cégnél, illetve annak jogelődjeinél töltötte. Nem mindennapos, hogy valaki az utódjával kerül – sajnos most már élethosszig tartó – barátságba. Péter az igazi mccormacki „streetsmart” volt – szabad fordításban: zseniális csibész. Amikor nem lehetett a gasztrót még sehogy sem mérni, felbérelte a kukásokat, hogy szállítsanak információt az éttermek szemetéről, amiből sok következtetés levonható.
– Almássy téri marketing, Andriskám! – csippentett a szemével, hamiskás mosolyával, amit mindig meg fogok őrizni magamban. Igazi pionír volt: szivacsként szívta be a túratervet, a KPI-okat, és nagyvonalúan adta tovább nekem, a második generációnak, aki jórészt „külkeresből” lett „belkeres”, mai szóval: FMCG-szakember. Õ még adott el a Fűszérteknek, a Szuper Közértnek és a Csemegének. Erő volt benne, ha melletted volt, nem volt a gyors változások között sem félelmetes a feladat. Tálcán adta át kapcsolatait: az ő egykori megbecsült partnerei ma az én barátaim, lánchidas társaim. Nélküle ez se lett volna. Ezzel a néhány sorral szeretnék tisztelegni előtte.
Kivonatokkal azokból a gondolatokból, amiket a ravatalnál kiszáradt torokkal, de nedves szemmel nem tudtam jól elmondani… most megpróbáltam. Bízom benne, hogy akik ismerték és tisztelték, csendesen fejet hajtanak, amíg ezt a pár sort olvassák… Élt 71 évet.
Köves András