Így esztek ti…

Naiv dolog azt hinni (de elhinni is), hogy a magyar vendéglátás problémáit a háború utáni 40 évnek köszönhetjük. A problémák jó része azóta sem változott, és meg sem oldódott – legalábbis ezt a következtetést vonjuk le Karinthy Frigyes egyik humoreszkjéből, aminek néhány részletét olvasóinkkal is megosztjuk.

… Az élelmezés többféle úton történik: eredeti módja a szájon keresztül a gyomorba történő áthelyezés, gyakoribb azonban nálunk a fordított módszer. Ez utóbbi folyamat gyors és biztos elérésére a következő intézmények szolgálnak:
Kávéház. Tágas helyiség, melyben írók eszik egymást.

Vendéglő, másképp: fantáziagyakorló iskola, asztalokkal kirakott bolthelyiség, ahol kis képzelőerejű költők és írók körben ülve fejleszthetik fantáziájukat. Ez úgy történik, hogy az ember rendel valamit és arról aztán, amit kapott, megpróbálja elképzelni, hogy az az, amit kért. Eleinte kicsit nehezen megy, de később még nehezebben. Főételek: Főzelék feltéttel, még pedig azzal a feltéttel, hogy igazán főzelék. Marhahús, óvatosan kell enni, nehogy az esetleg bennmaradt nyereg- és szerszámtörmelékeket lenyelje az ember.
Pörkölt, ennek két fajtája van: a közönséges pörkölt és a rendesen átfőtt pörkölt, utóbbi csak a legritkább esetekben észlelhető, legutoljára a Drechsler-vendéglő égése alkalmával találtak néhány példányt a kiégett romok között, állítólag meg lehetett enni.

A vendéglők tisztaságáról a közegészségügyi és tisztasági bizottságok gondoskodnak. Minden vendégnek ki kell nyalni tányérját, hogy a következő vendég rendesen kapja kézhez. A tányérok piszkosságáról szóló mende-monda (lásd: Legendák) onnan származik, hogy a kezdők mindig összetévesztik az ételeket a tányér fenekén heverő piszokkal.