Hullámzó időszakon van túl a magyar halgazdálkodás

Szerző: Budai Klára Dátum: 2021. 01. 25. 10:09

A COVID erőteljesen megrengette a magyar halgazdálkodás exportpiacát, a horeca szektor bezárása pedig a hazai értékesítésre volt negatív hatással. A magyar fajok közül továbbra is a ponty a legkedveltebb, de egyre erősödő trendként jelenik meg, hogy a fogyasztók inkább a tengeri halak közül választanak.

Szerző: Budai Klára

A halgazdálkodás komoly erőforrást jelent, a magyar mezőgazdaság meghatározó része, egyúttal hozzájárul a vidéki munkahely teremtéshez és a fenntartható fejlődéshez. A magyar haltermelés környezetbarát módon, alacsony energiafelhasználással és magas színvonalon működik.

Lévai Ferenc

Lévai Ferenc
szóvivő
Magyar Akvakultúra
és Halászati Szakmaközi
Szervezet

– Magyarország szerencsés helyzetben van, mivel a tógazdasági haltermelés szempontjából ideális földrajzi elhelyezkedése révén biztosítani tudja a fogyasztók részére a kitűnő minőségű édesvízi halakat – ismerteti Lévai Ferenc, Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet szóvivője, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója, aki azt is elárulja, hogy a hazai akvakultúra ágazat nettó árbevétele évente 18-19 milliárd forint, jövedelemtermelő képesség pedig 4% körül mozog.

A hazai tógazdasági termelés mennyisége 2020-ban 21 353 tonna volt, az előző évi mennyiséghez képest közel 4%-kal magasabb.

– Gazdaságilag legfontosabb halfajunk a ponty, amely a tógazdasági étkezési célú halhústermelésből 82,7%-kal részesedett 2020-ban. A magyarországi haltermelés meghatározó bázisát a halastavak adják, amelyek üzemelt területe 2020-ban 26 585 hektár volt. A precíziós rendszerekben történő haltermelés mennyisége 2020-ban 5277 tonna volt, ami az előző évhez mérten 11%-os bővülést jelentett. Az intenzív üzemekben étkezési célra megtermelt hal mennyisége 4051 tonnát tett ki a vizsgált évben, amelynek több mint 90%-a afrikai harcsa – nyilatkozza Lévai Ferenc.

Még mindig kevés halat fogyasztunk

Magyarországon az egy főre vetített éves átlag halfogyasztás 2019-ben 6,5 kg/fő/év volt, ami jelentősen elmarad az EU átlagától (~22 kg/fő/év) és a világátlagtól (~21 kg/fő/év) is. A halhúsfogyasztás jellemzően idényjellegű, leginkább a húsvéti és karácsonyi időszakban vásárolnak halat a magyarok. Korábban a fogyasztói szükségletek kielégítése nagyrészt a hazai tógazdaságokban megtermelt halakból származott, viszont az utóbbi években hazánkban is növekedett a tengeri halak és más állati eredetű akvakultúra-termékek (például rákok, kagylók stb.) fogyasztása, így ma már a hazai halfogyasztás meghatározó részét az importtermékek adják. A hazai halak legfőbb konkurensei a termékpalettán az importált édesvízi halak, a tőkehalfélék és a lazac.

2020. március végén a koronavírus-járvány következtében kialakult gazdasági visszaesés az akvakultúra ágazatra is komoly hatással volt, a friss és fagyasztott halászati termékekből a megszokott árumennyiség 15-20%-át rendelték meg.

– A COVID első hullámában, fő exportpiacunkon, Romániában a kereslet-visszaesés következtében a magyar élőhalexport jelentősen csökkent, néhány hétre le is állt. Itthon a közétkeztetés, valamint az éttermek és a szállodák bezárásával az értékesítési csatornák megszűntek. A hazai kiskereskedelemben is visszaesésről számoltak be a haltermelők és feldolgozók, a haltermékek kimaradtak a koronavírus-járvány elején tapasztalható pánikszerű lakossági élelmiszer-felhalmozásból. Május végétől azonban fokozatos javulás volt tapasztalható a piacon. Az őszi lezárások következtében ismét leállt a horeca szektor, ami értékesítési nehézséget jelentett a haltermelőknek. Szerencsére, a hazai horgászpiac nem szűnt meg a koronavírus-járvány ideje alatt, így talpon tudott maradni az ágazat – avat be az elmúlt időszak eseményeibe Lévai Ferenc.

A szakember arról is tájékoztat, hogy a termelés színvonala folyamatosan emelkedik, és gépesítés is zajlik az ágazatban, azonban sok olyan jellegű feladat van, amit kizárólag élő munkával lehet elvégezni.

A szektor szereplői olyan kihívásokkal állnak szemben, mint az éghajlatváltozás, a növekvő madárnyomás, a munkaerőhiány, az emelkedő inputanyagárak, a kiszámíthatatlan, hullámzó exportpiacok, a fogyasztási szokások átalakulása a tengeri halak javára, valamint az ökoszisztéma szolgáltatásokat elismerő területalapú kompenzációs támogatás hiánya. Az ágazat jövedelemtermelő képessége alig éri el a 4%-ot, ami csak szűk keretek között teszi lehetővé a pályázatokhoz szükséges önrész kigazdálkodását. //

A fenti cikk a Trade magazin 2021/12-01. számában is megjelent.

Kapcsolódó cikkeink