Hol tart a bankszektor?

Szerző: trademagazin Dátum: 2007. 10. 31. 08:00

2006-ban az üzleti bankok száma 34-ről 37-re nőtt, a hitelintézetek száma viszont, a takarékszövetkezeti összeolvadások folytán, csökkent. Pénzügyi vállalkozás hitelintézetté való átalakulására, valamint külföldi székhelyű pénzintézet fiókalapítására, új pénzintézet létrehozására egyaránt volt példa – áll a Bankszövetség jelentésében.Nemzetközi összehasonlításban az egymillió forintra jutó bankok száma tekintetében a hazai 3-4 bank/millió forint jó közepes értéknek számít. Az első hét bank (OTP, K&H, MKB, Erste Bank, CIB, Rai­ffei­sen, UniCredit) adta az összesített mérlegfőösszeg 70 százalékát.

Növekvő hitelállomány
A pénzügyi közvetítés 2006-ban tovább mélyült. Az összesített mérlegfőösszeg/GDP arány a 2002. évi közel 60 százalékról 2006-ban közel 90 százalékra emelkedett. Az ügyfélhitelek (nem pénzügyi vállalatok + háztartások hitelei) a GDP arányában a 2002. évi 26 százalékról 2006-ra körülbelül 43 százalékra emelkedtek.
A hitelállomány 2006. évi 17, 9 százalékos emelkedésén belül a vállalkozások hitelei 11,5 százalékkal, a háztartások hitelei pedig 27,9 százalékkal bővültek. A kis- és középvállalatok vállalkozási hiteleken belüli részaránya tovább nőtt, míg 2002-ben még a nem pénzügyi vállalatok hiteleinek kisebb része (43 százalék) jutott el a kis- és középvállalatok, 2006-ban már a nagyobb része, 54 százalék került a kis- és középvállalati szektor képviselőihez. A dinamikus növekedés mögött azonban kettős jelenség húzódott meg: a kis- és középvállalatok egy része az utóbbi években dinamikusan növekedett, és ehhez hitelkapcsolataik is bővültek, egy nem jelentéktelen hányaduk azonban továbbra sem rendelkezik érdemleges banki finanszírozási forrással. A hitelhez jutást a bankok egyszerűsített hitelbírálattal segítették, ami jelentős bővülést eredményezett.

Átrendeződött a betétállomány
A háztartási hiteleken belül – az előző évhez hasonlóan – a fogyasztási hitelek gyorsabban nőttek mint a lakáshitelek, s emiatt az utóbbiak hitelállományon belüli részaránya tovább csökkent. Az ütemcsökkenés két tényezőre vezethető vissza: részben megszigorították a lakáshitelek állami támogatását, részben lassan telítődött a piac. Ugyanakkor egyre népszerűbbé vált az alacsony kamatozású (de árfolyamkockázatot magába rejtő) devizaalapú hitel, 2006-ban a lakáscélú forinthitel-állomány nominálisan csökkent, a növekmény teljes mértékben a devizahitel- (jellemzően svájci frankban nyilvántartott) állomány felfutásából származott.
A betéti kamatok emelkedése összefügghet azzal, hogy a kamatadó augusztusi bevezetése előtt a bankok új, hosszú lejáratú termékeket kínáltak, s a lakosság átrendezte portfólióját, csökkentve betétállományát, növelve befektetésijegy-állományát.
2006-ban folytatódott a deviza-hitelállomány emelkedése. Míg 2002-ben a hiteleknek nagyjából egynegyedét tartották nyilván devizában, addig 2006-ban már közel a felét könyvelték ilyen módon. Ez nem magyar jelenség, hasonló a helyzet szinte valamennyi térségbeli országban.
Érdekes módon a hihetetlen ütemben bővülő hitelezés ellenére nem növekszik a kétes kintlévőség, bizonytalan sorsú hitelek aránya: 2004-ben mindössze 1,9 százalék volt az átlag alatti, kétes és rossz hitelek együttes aránya, és ez a mutató a kkv-, a lakás-, valamint a fogyasztási hitelek gyors növekedése ellenére sem nőtt. A banki eredmények alakulását alapvetően befolyásoló tényező az adott és kapott hitelek ára közti eltérés, a kamatrés. Ez valamelyest csökkent, de a 2006. évi mintegy 4 százalékos kamatrés nemzetközi összehasonlításban még mindig magas.
Lakatos Mária


Kapcsolódó cikkeink