Hogyan észlelhetjük a munka okozta kiégés jeleit magunkon és kollégáinkon?

Az energiahiány gyakori tünet

A „burnout” szindróma – vagy ahogyan Magyarországon a hétköznapi nyelvben gyakran hivatkozunk rá, a kiégés – sokkal gyakoribb jelenség, mint azt elsőre gondolnánk. A veszélye éppen az, hogy a tünetek nem hirtelen és markánsan, hanem lassan és fokozatosan jelentkeznek, emiatt rendszerint a munkavállaló környezete, de gyakran maga az érintett sem érzékeli. Melyek lehetnek ezek a tünetek és hogyan kezelhetőek, ha érzékeljük megjelenésüket?

Gyanús jelek, amelyeket észlelhetünk 

Gyakran az érzelmi kimerültség mellett fiziológiai és végső esetben egészségügyi jelei is lehetnek a kiégésnek: az érintett hosszan tartó fáradtságot, energiahiányt, fejfájást vagy akár emésztési- és alvásproblémákat is tapasztalhat. A leginkább jellemző, kívülről is észlelhető jelei közé tartozik az illető érdektelensége, közömbössége a munkája iránt, az egyre inkább érzelemmentessé válás, a társas eseményektől való mindinkább gyakori tartózkodás, stressz és teljesítménycsökkenés.

A kiégéshez hasonló jelei vannak a „boreout” szindrómának, az okozója viszont éppen az, ha az érintett személy nem érzi a munkája során elegendőnek a kihívást, illetve a feladatok mennyisége túl kevés vagy annak minősége nem kielégítő számára. Emiatt a munkavállaló unottá, motiválatlanná válik, egyre kevésbé lesz elkötelezett munkája iránt, a teljesítménye erősen ingadozóvá válik. A jelenség hosszabb távú fennállása akár mentális problémákat is okozhat: alacsony önértékeléshez és szorongáshoz vezethet.

A stressznek van egy optimális szintje, viszont ha valakit tartósan ezen optimális szinttől eltérően ér feszültség, lehet a következménye tartós túlingerlés esetén „burnout”, míg a tartós ingerhiány esetén „boreout” szindróma.

 „Munkavállalóként van lehetőségünk saját eszközeinkkel is kompenzálni, ideális szinten tartani a stresszt: ha például terhelt időszakot élünk a családi életünkben – például akár egy válás vagy haláleset miatt – akkor érdemes átgondolni, egy plusz képzésre, vagy új projektre való jelentkezés késleltetését. Szóba jöhet olyan szituáció is, amikor a munkahelyünkön élünk meg egy olyan időszakot, hogy kevésnek érezzük a munka nyújtotta kihívást és unatkozunk. Ilyenkor érdemes lehet egy olyan hobbit keresni, ami pótolja ezt a hiányérzetünket. Fontos azonban figyelni rá, hogy kompenzálni csak kis mértékű, vagy ideiglenes kilengést lehet. Ha úgy érezzük, hogy a munkakörünk nyújtotta ingerszint tartósan és jelentősen eltér a számunkra optimálistól, akkor érdemes átgondolni azt, hogy a megfelelő pozícióban dolgozunk-e”

– javasolja Simon-Göröcs Lili, a Profession.hu HR igazgatója.

Mit tehetünk érintettként és szakemberként? 

A kiégés esetében fontos, hogy húzzuk meg a határainkat: ha úgy érezzük, hogy egy bizonyos mennyiségű feladatot már nem tudunk elvégezni egészséges keretek között, jelezzük az  illetékesnek. A munkán kívüli élet terén segíthet a sport beiktatása  a mindennapokba és a kiegyensúlyozott étkezés. Pszichológus vagy más mentálhigiénés szakember segítségével is jelentős eredményeket lehet elérni a kiégés kezelésében.

A „boreout” megelőzéséhez és kezeléséhez fontos a munkahelyi feladatok sokszínűsége és a megfelelő mértékű kihívás. Emellett a személyes fejlődés és karrierépítés lehetőségeinek megteremtése, valamint a munkavállalók és vezetők közötti nyílt kommunikáció és visszajelzés is fontos. Ezeknek a jelenségeknek a felismerésében és adott esetben kezelésében a HR szakembereknek kulcsfontosságú szerep jut, ugyanis a jeleket gyakran a munkavállaló sem ismeri fel magán vagy előfordulhat, hogy egyszerűen csak nem meri közölni az illetékesekkel.

„Egy vállalatnak számos lehetősége van a munkavállalók stresszszintjének ideális szinten tartására. A nagyobb vállalatoknál például, ahol sok munkakör van és tagolt a szervezeti felépítés, általában adottak az előrelépési lehetőségek. Kisebb méretű cégeknél és laposabb szervezeti felépítés esetén ezek a lehetőségek általában korlátozottabbak, azonban az adott munkakörben ellátott feladatok és a felelősségi szintek bővítésével itt is lehet új perspektívákat nyitni a munkatársak számára”

– magyarázza a szakértő.

Fontos, hogy a szakemberek és a vezetők a lehetőségekhez mérten legyenek nyitottak a változásra, változtatásra . Ha megoldható, osszák fel a feladatokat úgy, hogy akár napi, akár heti váltásban rotálódjanak a szerepkörök, így könnyebb elkerülni, hogy egy-egy kolléga túlzottan monotonnak érezze a feladatát.  Érdemes ösztönözni a munkavállalókat arra, hogy új szerepkörökben próbálják ki magukat, új készségeket és képességeket tanuljanak meg.