Hihetetlen Moszkva-parti esték

Moszkva a luxusvárosok toplistáján az árak alapján első, verve Londont, Dubait, Párizst. Egy 2 szobás lakás 40 éves vasbeton házban: 50 millió forint. Egy liter őszibaracklé 800 forint. Egy munkás nettó fizetése 200 ezer forint. Két éve indult, a világ élelmiszer-kereskedelmét bemutató sorozatom utolsó darabját olvassák. 15 év után jártam Moszkvában. „Nemtudomki”, akinek a nevét ma már nem írjuk le, azt mondta, hogy „a lét határozza meg a tudatot”. Nekem az orosz emberek kedvessége, tanáraim rendkívüli tudása, az alföldi gyerek számára felfoghatatlan méretek maradtak meg Moszkvából. Ez most se változott.
Változott viszont az, hogy nem lehet Moszkvában megmozdulni a dugók miatt, pedig ők gyorsan még egy körgyűrűt építettek a városon belül, nem „cicózva” úgy, mint mi az M0-sal. Olyan autókat látok ezrével (!), amit Budapesten, Bécsben, Prágában csak elvétve. Rolls-Royce, Jaguar, Mercedes S osztály minden mennyiségben. De a többi „nyugati” autó is elnyomja a Ladákat. Az építkezések minden képzeletet felülmúlnak. Felhőkarcolók, irodaházak, lakások. Persze sehol egy kertes ház, ezt itt csak a külső gyűrűn kívül ismerik. A lakóházak többsége vasbeton, kívülről még lerobbant, de egyre többet újítanak fel. A parkok gondozottak, az autóutak tökéletesek, az utcák tiszták.

Kis boltok nagy árakkal
Mikor itt hagytam Moszkvát, a város egy pavilonerdő volt. Mára a nagy részük eltűnt, csinosabbak, igényesebbek, de még mindig tízezrével vannak. Tulajdonosaik általában kis magánvállalkozók, akiknek nem erősségük a „számlaadási kötelezettség”. Moszkva napközben egyes becslések szerint 15 millió ember tartózkodási helye. Rengeteg a „közeli külföldi”, azaz exszovjet: azeri, örmény, grúz, kazak. Ők uralják ezeket a kis kioszkokat. Őket oroszul „gastarbeiternek” (vendégmunkásoknak) hívják, hiszen ők takarítják az utcákat, dolgoznak az építkezéseken is.
Az oroszok a sztereotípia szerint ugyanis nem szeretnek dolgozni: ki hallott például Nyugat-Európában orosz vendégmunkásokról? Annál több a moszkvai férfiak között a biztonsági ember. Na, ezt szeretik! Állni egész nap a bolt ajtajában és mindenkit gondosan megfigyelni, URH-rádióval a kézben, s titokzatos, rövid mondatokat mondani a rádióba: ez maga a királyság!
A kioszkok és a márka nélküli, azaz független élelmiszerboltok alkotják az orosz kereskedelem 70 százalékát, ami mutatja, hogy a koncentráció nagyon alacsony, az árak viszont mindenütt nagyon magasak. Ennek oka, hogy minden termék a gyártótól a fogyasztóig lassan és minden hatékonyság nélkül jut el: 3-4 nagykereskedőn keresztül kerül, a 70-es években nálunk nagyrészt megszűnt pultos rendszerű boltokba. Minden egyes terméket a boltos külön ad oda a vevőnek. A munkaerő költsége iszonyatos. Fájó megoldást a kialakuló válság hozhat. Az emberek nem tudják a magas árakat megfizetni, csökkenteni kell az árakat, amit csak a létszám lefaragásával, a logisztikai rendszer modernizálásával, a koncentrációval lehet. Csodálkozom, hogy náluk nincs Coop, Reál vagy CBA-szerű szövetség.

50-féle vodka a szupermarketben
A moszkvai szupermarketeket nem lehet a választék alapján a budapestiekkel összehasonlítani. Sajnos. Mi szegények, provinciálisak vagyunk hozzájuk képest. Márványpadlós, őrült választékkal rendelkező boltok, minden modern igényt kielégítenek. 50-féle vodkát számoltam meg egy ezer négyzetméteres boltban, ami az orosz iszákos imázsát erősíti. Az ezerforintos üvegtől egészen a 12 ezer forintosig terjed a választék. A polchely alapján látszik, hogy ez utóbbi is jól fogy. Érdekes, hogy üres üvegünkbe kapunk csapolt sört és hordós bort, kiváló minőségben. Ezen kívül azonban nem sok helyi specialitást láthatunk. Oroszország átvett mindent, amit az európai szupermarket-kultúra adhatott, sok unikumot nem nyújt.
Szót érdemel, hogy egyedül az Auchanban nem lehet bankkártyával fizetni, az orosz modern boltokban mindenütt…
A gyümölcslevekből széles a választék, de mindenből 1 facing. A polcot tölteni így nagyon nehéz, de eddig a munkaerő nem számított. Látogatásom napján az X5, a legnagyobb orosz lánc bejelentette, hogy boltépítési terveit felfüggeszti, 3000 vezető kollégájából ezret elküld.

És hol vannak a magyarok?
Moszkva a miénk volt. Jobban meghódítottuk, mint Napóleon, az biztos. Tokaji (pancsolt változatban, 3 éves szavatossággal), vacak szabolcsi alma (tudom, én szedtem 1985-ben), Globus borsókonzerv, Ikarus. Érdekes, hogy az oroszok még mindig nosztalgiával gondolnak ezekre a termékekre. Amíg ez a generáció él. Felfoghatatlan, hogy egy szál PICK szalámin és egy „Balaton” márkájú boron kívül sehol semmit nem láttam Magyarországról. Mi nem üzletelünk „elnyomókkal”. A nyugat-európaiak heccelnek bennünket, és maguk minden babért learatnak.
Moszkva gazdag, de retteg a gazdasági válságtól, nem boldog. A metrón régen mindenki olvasott. Az oroszok általános műveltségben, művészetekben és a tudományokban verték a világot. Ma mindenki (az idősebbek is) 2 metrómegálló között a mobiltelefonján játszik, ami persze a legújabb, legvékonyabb, legcsillogóbb modell. A tanárok fizetése a fele a munkásokénak. Ez is a záloga annak, hogy ők is követnek bennünket az elbutulás gyors útján…