Hídfőállások Észak-Afrikában: Algéria

A világ 10. legkiterjedtebb földterületével rendelkező, 39 millió lakosú Algériában relatíve alig van mezőgazdasági termelésre alkalmas földterület. Így az ország, amióta világ a világ, meghatározó nagyságrendben, olykor 80 százalék fölötti mértékben is élelmiszer-importra szorul, jóllehet az ettől való függőség mérséklése mindig is az algériai agrárpolitikai célkitűzések homlokterébe tartozott.

Az Európai Unió egyre szorosabbra fűzi a gazdasági és diplomáciai szálakat az észak-afrikai országokkal. Teszi ezt elsősorban jól felfogott gazdasági érdekből, de még inkább a számára egyre kezelhetetlenebb problémát jelentő migrációs nyomás enyhítése, a gazdaságimenekült-áradat fékezése végett. A társult tagi státussal rendelkező két, egykori francia gyarmat MAGHREB ország (Algéria és Marokkó) azonban sokkal inkább közeledik a neokolonialista törekvésekkel nem gyanúsítható, újonnan csatlakozott uniós tagállamokhoz, mint a rossz emlékű gyarmatosítók utódaihoz.

A felszabadulásának 60. évfordulóját november elején ünneplő Algéria számára elevenen él a sok szenvedést, áldozatot és megaláztatást követelő gyarmati múlt. A friss csatlakozási tapasztalattal rendelkező tagállamok előnye továbbá az a körülmény is, hogy praktikusabb, életközelibb tanácsokkal segíthetik, már csak fejlettségük okán is, a jelölt országokat. Ez az a momentum, ami többek között számunkra is kapcsolatépítési, közeledési lehetőséget kínál a hídfőállásként sem lebecsülendő, dinamikus gazdasági fejlődést mutató mediterrán országokkal. A társult tagi státus ugyanis arra való, hogy abból előbb-utóbb teljes jogú tagság legyen, ami a csatlakozási tárgyalások megkezdését feltételezi, tálcán kínálva a tárgyalásokon megszerzett ismeretek megosztásának lehetőségét egy, számunkra potenciális exportpiacot jelentő, súlyosan élelmiszerhiányos régióban.

Oázisok, legelők

Az import hosszú távú fedezetét a szénhidrogénkészlet, pontosabban a földgázvagyon és az értékes ásványi kincsek, valamint a foszfátbázis biztosítani képes. A föld eme, napjainkban túlértékelt kincsei Algéria számára, hosszú prosperáló periódus után, még 2013-ban is mintegy 3,1 százalékos gazdasági növekedést biztosítottak a 7400 dolláros egy főre jutó GDP-vel rendelkező, 10 százalék közeli munkanélküliségi rátával bíró, szolid, alig 3,9 százalékos inflációval és irigylésre méltóan alacsony, alig 13,2 százalékos GDP szerinti eladósodottságú országban.

Algériában üde színfoltnak számít egy-egy oázis, ahol jobbára öntözésre alapozott, helyi zöldség- és gyümölcstermesztés zajlik. A vonalzóval meghúzott határvonalakkal körülhatárolt, Észak-Afrika belsejébe mélyen benyúló, Olaszországot, Franciaországot és Spanyolországot együttesen is bőven túlszárnyaló méretű országban érdemi mezőgazdasági termelésre jobbára csak az Atlasz északi lejtőjén nyílik lehetőség, amit a legeltetésre időszakosan alkalmas Felföld, az Atlasz kettényíló ágai közötti alfafüves, gyér eltartóképességű legelő egészít ki. A zöldségtermesztés és a zöldtakarmány-előállítás szó szerint verseng az éltető, igen csak szűkre szabott édesvízkészletért.

A jobbára öntözéses zöldség- és gyümölcstermesztést és némi gabonát biztosító növénytermesztés mellett jelentős az Atlasz két vonulata közé zárt Felföld legelőit hasznosító állattartás, konkrétabban juh- és kecsketartás. A terepviszonyokhoz igazodó üzemméretek jobbára az alacsony hatékonyságú kisparaszti gazdálkodás számára nyújtanak megélhetési lehetőséget, így a foglalkoztatottak relatíve magas aránya, mintegy 14 százaléka talál ma is munkalehetőséget a mezőgazdaságban.

A fiatal népességű, alig 27,3 éves átlagéletkorú algériai nép zöme, mintegy 73 százaléka a vidék gyenge eltartóképessége következtében városokba tömörül, a mezőgazdaság GDP-n belüli aránya mégis viszonylag magas, 9,4 százalékhoz közelítő. Az ipar 62,6 százalékkal, a szolgáltatások pedig 28 százalékkal járulnak hozzá a GDP-hez.

Az algériaiak tudják, hogy víz nélkül nincs élet. A nedves, rövid tél és a forró, száraz évszak közé beszoruló termelés az időszakos folyók megfogott víztömegei, az öntözés racionális rendszereinek működtetése nélkül elképzelhetetlen lenne. Erre alapozódik az egyik magyar szellemi kezdeményezés is.

Termék- és
szakembercsere

A magyar–algériai agrárkapcsolatok hosszú múltra tekintenek vissza, és soha nem nélkülözték az empátiát az algériai nép iránt, kiváltképp azt az érzékenységet, amit a különlegesen nehéz gazdálkodási körülmények diktáltak. Így nemcsak egysíkú termékcsere zajlott a múltban a két ország között, hanem élénk szakembercsere is jellemezte a kontaktust, sőt algériai diákok népes seregei is megfordultak magyar szakirányú képzési helyeken, egyetemeken, főiskolákon és kutatóhelyeken. Pont ez utóbbi kezdeményezésünknek köszönhető az a fellendülés, amit az utóbbi években tapasztalhattunk az algériai agrártermék-kereskedelemben.

A kapcsolati tőke eredményes érvényesítésének eklatáns példáját adja ugyanis az a körülmény, hogy Algériában egy, a Budapesti Állatorvosi Egyetemen a 70-es években végzett, kiváló képességű agrárszakember, Rachid Benaissa doktor tölthette be az algériai mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszteri posztot. A magas szintű, külgazdasági és szaktárcák közötti találkozók (OMÉK) és programegyeztetések, valamint tárcaszintű egyezmények eredményeként egy év alatt meghétszereződött a magyar agrárkivitel, ami példaként szolgálhat arra, hogy áldoznunk kellene végre a nálunk végzett külföldi, főleg fejlődő országokbeli diákok felkeresésére, gazdasági kapcsolatélénkítésben játszott szerepük erősítésére is.

A gazdasági kapcsolatok fejlesztését is végre felvállaló külügyi diplomácia felkereshetné a hazánkban egykor képzettséget szerzett szakembereket, és fórumot adhatna az egykori külföldi diákjaink számára, felkérve őket arra, hogy segítsék a két ország közötti gazdasági kapcsolatok építését, legyenek ők is nagykövetei, ha képletesen is, a magyar kultúrának és gazdaságnak a saját hazájukban.

Agrárprogramok
megvalósulás alatt

A termékexport azonban csak az egyik eleme a két ország közötti kapcsolat alakításának. Számos, kölcsönösen egyeztetett program is a megvalósítás útjára lépett, melyekről dióhéjban csak annyit érdemes ehelyütt említeni, hogy megvalósíthatósági tanulmány készült egy víztakarékos öntözési rendszer kiépítésére, sor került már mintegy száz hús- és tejhasznú szarvasmarhától származó embrió ottani őshonos tehenekbe történő beültetésére és további 100, lefagyasztott embrió várja az algériai fél konkrét, ellentételezést is kilátásba helyező intézkedését.

A bábolnai tojóhibridek naposcsibe formáját öltő exportjáról is elvi megállapodás született, sőt együttműködési szerződés formájában kapcsolatfelvételre került sor az Állattenyésztési Kutató Intézetek között is. Lesz miről beszámolni a 2015 februárjára tervezett GVB ülésen egymás intézkedéseivel és fogadókészségének alakulásával kapcsolatban.