Gyümölcsös pezsgőkkel szeretné „berúgni az ajtót” a Varga Pincészet

A Magyarországon évente 14 millió palack bort értékesítő badacsonyörsi Varga Pincészet mostantól nem csak borokat, hanem prémium pezsgőket is készít. Több éves tapasztalatgyűjtés, kísérletezés eredménye a Friss Aranymetszés Extra Dry gyümölcsös pezsgőcsalád, amit az elmúlt évek egyik legkedveltebb fajtája az Irsai Olivér, illetve a szintén népszerű Pinot Noir rozé, valamint egy házasítás, azaz küvé alkot. A gyümölcsös pezsgőkkel a pincészet új fogyasztási szokásokat szeretne elindítani a boroknál már bevált friss gyümölcsös trendet követve.

A borfogyasztással szemben a pezsgőzés még mindig szezonális jellegű, elsősorban az év végi ünnepekhez kapcsolódik. Hazánkban évente mintegy 20 millió palack pezsgő fogyasztásnak kb. a fele az év utolsó két hónapjára esik.

A Varga Pincészet Friss Aranymetszés gyümölcsös pezsgő termékcsaládjával jelent meg az idei ünnepekre, amelynek mind a három tagja extra száraz. „Ez az az időszak, amikor a kereskedelem szívesen fogad új pezsgőket. Mivel elsősorban a szilveszteri koccintás hagyománya miatt, az éves értékesítésnek a fele az év utolsó két hónapjára koncentrálódik.” – tájékoztat Varga Máté Péter tulajdonos ügyvezető. „A szénsavas alkoholos italok egyre jobban kibontakozó divatja miatt már néhány éve gondolkodtunk a prémium pezsgőgyártás elindításán. Szerettünk volna valami újszerű, innovatív megoldással megjelenni. Néhány éves kísérletezés után sikerült a gyümölcsös borokhoz hasonló illat- és ízvilágú pezsgőket készíteni, amellyel pillanatnyilag egyedül vagyunk a piacon. Ha a borászat, a sörgyártás vagy a gasztronómia legújabb irányzatait nézzük, látható, hogy egyre nagyobb szerepet kap az alapanyagok természetes jellegének bemutatása, a frissesség megőrzése és az egyszerűségre való törekvés. Érdekes, hogy a pezsgőkészítésben eddig sem nálunk, sem külföldön nem jelent meg ez az irány.

A borfogyasztási szokások változásáról már a nagyobb tapasztalattal és időbeni áttekintéssel rendelkező alapító tulajdonos Varga Péter beszél. „A borfogyasztási szokások mindenhol a világon változnak, de a leggyorsabban azokban az országokban, ahol van saját szőlő-bor termelés, de nincs vagy gyenge a tradíció. Nálunk 45 év kommunizmus elszakította a termelők és fogyasztók közötti kapcsolatot, ezt próbáljuk újra felépíteni az elmúlt bő két évtizedben. Mivel a magyar családoknál nincs meg a több évtizedes vagy akár évszázados kötődés a termelőkhöz, fajtákhoz, borstílusokhoz mint például Olaszországban, Franciaországban vagy akár a szomszédos Ausztriában, a magyar borfogyasztó sokkal fogékonyabb az új termékekre, stílusokra. Ennek az eredménye, hogy Magyarországon a rozédivat nagyságrenddel erősebb lehetett, mint más országokban Európában. Hasonlóan erős, mint az USA-ban, ahol nem a tulajdonviszonyok változtak, hanem a szőlő-bor termelés és a borfogyasztás erősödött meg az utóbbi évtizedekben. Reméljük, hogy az újdonságokra még mindig nyitott magyar fogyasztók jól fogadják majd gyümölcsös pezsgőinket és beépítik őket a borainkhoz hasonlóan a napi fogyasztásukba is. A borfogyasztásban ugyanis az a tapasztalatom, hogy egyre kevésbé szezonális jellegű. Húsz évvel ezelőtt, ha nem is olyan koncentráltan, mint a pezsgőfogyasztás, a borfogyasztás fő időszaka is a december végi ünnepekre, illetve a novemberi és decemberi nagy névnapokra esett. Jelentős volt még a húsvét is, de kifejezetten gyenge időszaknak számított a nyár. Ma a november, december és a húsvét még mindig számottevő, de egy átlagos hónaphoz képest nem kétszeres, hanem maximum 20 százalékos kiugrást jelent. Megnőtt viszont a jelentősége a nyárnak, ma már a három nyári hónap jelenti a borászati fő szezont. A fogyasztás szezonális jellegének csökkenése az életmód változásával van összefüggésben. A nyári társasági, baráti összejövetelek utazások és nyaralás több fogyasztást generálnak, mint a létszámukban fogyatkozó családok ünnepei, a nagy névnapok már más nevekhez kapcsolódnak és kialakult egy egészségre, illetve szórakozásra irányuló kulturált borfogyasztás. Borivóból borkóstolóvá vált a magyar, a kóstolás viszont a mindennapok részévé vált.”