Gombócindex 2025: Miért luxus ma a fagyi, ami régen filléres öröm volt?

Szerző: Trademagazin Dátum: 2025. 04. 04. 10:59

Egykor a fagylaltozás a nyár egyszerű, mindenki számára elérhető öröme volt. 1970-ben egy gombóc fagyi 55 fillérbe került, vagyis olcsóbb volt, mint egy postai bélyeg. Akkoriban egy havi átlagfizetésből több mint 4000 gombóc jött volna ki – ma viszont alig több mint 1100. A „gombócindex” látványosan mutatja meg, hogyan szakadt szét az elmúlt öt évtizedben a bérek és az infláció közti olló – írja a Pénzcentrum.

A fagyi ára elszállt – a fizetés nem annyira

A Pénzcentrum gyűjtése alapján 2025-ben egy gombóc fagylaltért átlagosan 600 forintot kérnek el – főként a balatoni cukrászdákban –, ami 10 százalékos emelkedés az előző évhez képest. Eközben az átlagkereset elérte a 668 100 forintot, ami első ránézésre impozáns összegnek tűnhet, ám ha összevetjük az 1970-es adatokkal, más kép rajzolódik ki: akkor a bruttó havi átlagfizetés 2222 forint volt, de ennyiből több mint 4000 gombóc fagyit lehetett venni.

2025-ben ugyanez a fizetés csupán 1113 gombócra elég – ez azt jelenti, hogy egy gombóc fagyi vásárlóerőben mérve ma három és félszer annyiba kerül, mint 1970-ben. A bér azóta ugyan 300-szorosára, a fagylalt ára viszont több mint 1000-szeresére nőtt.

Miért drágult így el a fagyi?

A válasz több tényezőből áll össze. A kézműves fagylalt különösen érzékeny a költségnövekedésre: az utóbbi években megugrottak az alapanyag-, energia- és munkabérköltségek, amelyek mind beépültek az árakba. A 2022 utáni inflációs hullám csak tetézte a helyzetet, ahogy korábban az 1990-es évek inflációs sokkjai is megtették a magukét.

Miközben a nominális bérek évtizedről évtizedre emelkedtek, a reálbérek vásárlóereje sokkal kevésbé követte ezt a trendet – különösen az élelmiszerek, azon belül is a kézműves termékek esetében.

A gombóc mint társadalmi tükör

A fagylalt ma már nem a filléres, mindennapi élvezet szimbóluma, hanem sok család számára egyfajta luxuscsemege. Ez különösen igaz a minőségi, házi készítésű változatokra, amelyek esetében a 600 forintos átlagár a belépő szintet jelenti. A fagyi társadalmi szerepe tehát alapvetően átalakult: korábban a nyári örömök természetes része volt, ma viszont gyakran megfontolandó kiadás.

Pálfi Attila, a balatonmáriai Vitorlás fagyizó vezetője szerint viszont az áremelkedés önmagában nem riasztja el a vendégeket. „Az a drága fagyi, ami nem ízlik” – mondja, utalva arra, hogy a minőség még mindig sokaknál felülírja az árat. A számok azonban azt mutatják: a fagyi már régen nem az, ami volt – legalábbis gazdasági értelemben.

Mit tanít nekünk a gombócindex?

A fagylalt ára és vásárlóereje jól tükrözi a hazai gazdaság hosszú távú folyamatait. A „gombócindex” nemcsak egy nosztalgikus adatjáték, hanem valós képet ad arról, hogyan alakult az életszínvonal Magyarországon. A nominális bérek növekedése nem jelenti automatikusan azt, hogy többre is futja – különösen nem olyan termékekre, amelyek árazása a globális gazdasági folyamatokkal együtt mozog.

Ahogy a fagyi ára emelkedik, és egyre inkább a prémium termékek irányába tolódik, úgy válik a nyári hűsítő édesség a gazdasági polarizáció szimbólumává is: miközben sokaknak még belefér, másoknak egyre inkább csak ünnepi kivétel marad. Ez pedig sokkal többet mond el az ország állapotáról, mint gondolnánk – még ha csak egy gombóc fagylaltról is van szó.