GKI: a munkanélküliség mérésének nehézségei

A KSH havi munkaerő felmérési adatai szerint 2019 negyedik negyedévében 155 ezer munkanélküli volt Magyarországon, ez nemcsak a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adataival (235 ezer fő), hanem saját, másik adatközlésével a Háztartási költségvetési és életkörülmény adatfelvétellel (288 ezer fő) is ellentétben áll. Ez utóbbi felmérésben (2015-2019 között) 110-150 ezer fővel több volt a munkanélküli, a havi munkaerő felméréshez képest. Ilyen jelentős mértékű eltérésre módszertani okok nem adnak kielégítő magyarázatot, mivel mindkét felmérést a KSH végzi, az NFSZ pedig a szolgálatnál regisztrált munkanélküliek számát közli.
Az NFSZ által mért, regisztrált munkanélküliek száma az aktívan munkát kereső munkanélküliek körében megbízható. Ennek oka, hogy míg a fentebb említett két KSH által mért adat becsült összeg, addig az NFSZ a szolgálatnál regisztrált álláskeresők számát közli. Továbbá az is igaz, hogy a KSH munkaerő felmérés alapján közölt hivatalos munkanélküliségi adatok jelentősen alul becsültek, mivel az itt közölt adatok jelentősen alacsonyabbak, mint az NFSZ által közölt regisztrált munkanélküliek száma.
Viszont a valós munkanélküliség mérésére, az NFSZ adati sem igazán alkalmasak, mivel azon passzív munkanélküliek, akik bár alkalmazhatóak lennének, de reménytelennek látják a munkába állásukat, nincsenek a szolgálat látókörében. A KSH munkaerő felmérése alapján 2019-ben 43 ezer passzív munkanélküli volt. A két adatot egymással kiegészítve látható, hogy a valóságban közel 300 ezer, vagy még annál is több munkanélküli lehetett 2019-ben Magyarországon. Ez közel megegyezik a KSH Háztartási költségvetési felmérés alapján közölt adatokkal.

[1]*: Forrás: https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_zhc018a.html

[2] **: Forrás: https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_qlf001.html

A munkanélküliség alakulását több tényező is befolyásolta az elmúlt évek során. Az egyik ok a külföldre kivándorló több százezer magyar munkavállaló volt. Ezek egy része (aki itthon foglalkoztatott volt) álláshelyeket szabadított fel, egy része (aki pedig munkanélküli volt) közvetlenül csökkentette a munkanélküliséget. A másik ok a gazdasági fellendülés volt, ez a vizsgált időszakban jelentős munkaerőhiányt eredményezett néhány ágazatban (pl. ipar, építőipar, egyes szolgáltatások), és 2015 óta 300 ezer fővel növelte a foglalkoztatottságot. Harmadrészt szerepet kapott a közmunka is, amely 2015-ben 200 ezer fővel, de még 2019-ben is 90 ezer fővel apasztotta a munkanélküliek táborát, s ennyivel növelte a foglalkoztatottak körét. Valójában ők közmunka nélkül munkanélküliek lennének.
A munkanélküliség terén tehát jelentős javulás volt, de a valóságban a helyzet rosszabb, mint amit a statisztika sugall. Ennek oka, hogy a munkanélküliségből való kijutás kritériumai alacsonyak (mindössze heti 1 óra munka szükséges hozzá). Továbbá a közfoglalkoztatottak gazdasági teljesítménye nagyon alacsony, emiatt piaci alapon nem tudnának munkát találni. Ezenfelül pedig van egy közel 400 ezer fős egyéb inaktív réteg (ebbe már nem tartoznak bele a nyugdíjasok, a fogyatékosságuk vagy egészségügyi állapotuk miatt munkaképtelenek, illetve a tanulók), akik száma az elmúlt 5 év folyamán stagnált. Ez még akkor is sok, ha ebből kb. 140 ezer főt a GYES-en tartózkodó szülők tesznek ki. Ez azt jelenti, hogy van 250 ezer olyan inaktív személy ma Magyarországon, akiről nincs információnk, hogy miből van megélhetése. Közöttük lehetnek eltartottak, vagy olyan személyek, akik feketemunkából szerzik a megélhetésüket. De, ez az információ hiány is jól mutatja, hogy szükséges lenne a munkaerő felmérések újragondolására, pontosabbá, részletesebbé tételére.