Fenntarthatóság és egészség: a növényi alapú tejtermékek térhódítása Magyarországon

A növényi alapú tejtermékek fenntarthatóságának egyik legmeggyőzőbb bizonyítéka a gyártáshoz szükséges erőforrások, különösen a víz- és energiafelhasználás terén mutatkozó drasztikus különbség. Egy liter hagyományos tehéntej előállításához körülbelül 41 000 liter víz szükséges, miközben a kókuszitalhoz csupán 142 liter. Ez a vízigény több mint 280-szoros különbséget jelent. Emellett az egy liter tej előállítása során keletkező szén-dioxid-kibocsátás (CO₂-egyenérték) is lényegesen magasabb: míg a hagyományos tejgyártás esetében ez 1 273 gramm, addig a kókusznál mindössze 114,48 gramm.

Az ökológiai lábnyom különbségei az egyes növényi alapanyagok között is eltérőek, de általánosságban elmondható, hogy mindegyik jóval környezetbarátabb a hagyományos tejhez képest. A kókusz, a zab és a mandula kiemelkednek alacsony karbon- és vízlábnyomukkal, még akkor is, ha az alapanyagokat trópusi vagy szubtrópusi területekről szállítják.

A növényi alapú italok és tejtermékek népszerűsége világszerte nő, és Magyarország sem marad ki ebből a trendből. Az elmúlt években egyre több hazai gyártó jelent meg a piacon, akik széles termékkínálattal próbálnak megfelelni a sokrétű fogyasztói igényeknek. Az egyik legnagyobb kihívás, hogy a növényi alapú termékek textúrájukban, ízükben és állagukban minél jobban hasonlítsanak az állati eredetű tejtermékekhez. A növényi italok esetében a fejlesztések gyorsan haladnak, és a fogyasztók számára már rendkívül széles a választék. Más tejtermékek, például a túró vagy a sajt növényi alternatíváinak kifejlesztése azonban jóval nagyobb kihívást jelentett. Az első növényi alapú túró például csak 2021-ben jelent meg.

A növényi alapú termékek fejlesztésében az innováció kulcsfontosságú. A fogyasztók egyre inkább allergénmentes termékeket keresnek, ezért például a szóját, a mandulát vagy a borsót tartalmazó termékek helyett új alapanyagokat próbálnak alkalmazni a gyártók. Bár a mandulafehérje kiváló fehérjeforrás és krémességet biztosít, allergén tulajdonságai miatt egyre kevesebben választják. Ahogy azt Szommer Gábor, a Fino-Food Kft. kereskedelmi vezetője is kiemelte, a növényi alapú tejtermékek fejlesztésekor a technológusoknak sokkal nagyobb szabadsága van, mint a hagyományos tejtermékeknél, amelyeket az Élelmiszerkönyv szigorúan szabályoz. Ez lehetőséget ad olyan termékek előállítására, amelyek a táplálkozási igényekhez és fenntarthatósági elvárásokhoz is igazodnak.

Egy másik jelentős akadály a növényi alapú termékek szélesebb körű elterjedése előtt az ár. Jelenleg Magyarországon a növényi italok forgalmi adója 27 százalék, míg a hagyományos tejé mindössze 5 százalék. Ez a különbség jelentősen drágábbá teszi a növényi alapú termékeket, és sokakat elbizonytalanít a váltásban. A szakértők szerint az adóharmonizáció segíthetne abban, hogy ezek a termékek elérhetőbbé váljanak, különösen azok számára, akik laktózérzékenység vagy tejfehérje-intolerancia miatt kénytelenek ezeket választani. Az Európai Unió számos országában is hasonló a helyzet, ám több helyen már megindultak a változtatások. Olaszországban például a növényi italok ÁFA-kulcsa 22 százalék, míg a tejé csupán 4 százalék. Spanyolországban ugyanakkor a növényi italok után 10 százalékos, a tej után pedig nulla százalékos adót kell fizetni.

A növényi alapú tejtermékek piacának növekedése valószínűleg tovább folytatódik, és a fejlesztéseknek köszönhetően egyre több egészséges, fenntartható és ízletes alternatíva kerülhet a boltok polcaira. Az árak várhatóan csökkenni fognak a termelés bővülésével és az adórendszer változásával, míg a hagyományos tejtermékek ára valószínűleg emelkedni fog. Ahogy a fogyasztók körében az egészségtudatosság és a fenntarthatóság iránti igény tovább nő, a növényi alapú termékek nemcsak alternatívává, hanem sok esetben elsődleges választássá válhatnak. Ez nemcsak a környezet, hanem a globális élelmiszerellátás fenntarthatósága szempontjából is jelentős lépés lehet.