Félreértelmezett behajtási költségátalány

Várhatóan csak az új Ptk. módosításával orvosolható az, a hazai cégek tízezreit
érintő értelmezési hiba, amely a 40 eurós behajtási költségátalány felszámítására
kötelezi a hitelezőket.

A nemzetközi könyvvizsgáló és tanácsadó vállalat rámutat: a hitelezők életét megkönnyítő uniós irányelvet, amely jogérvényesítési lehetőségként vezette be a költségátalányt, a hazai jogalkotók – az érintetteknek rengeteg felesleges adminisztrációs terhet jelentő – kötelezettségként adaptálták. A szakemberek szerint az uniós jog elsőbbségének elve alapján elkerülhetetlen a szabályozás átalakítása.

Nem kötelezettség, csak lehetőség

A mérlegzárások idején különösen fontos kérdés, hogy valóban kötelező-e a hitelezőknek felszámítaniuk az új Ptk. 6:155. § (2) bekezdése szerinti, 40 eurós behajtási költségátalányt. Az uniós irányelv ugyanis csak lehetőséget biztosít a jogosultaknak arra, hogy további eljárási, bizonyítási teher nélkül érvényesíthessék ezt a jogot, viszont a hazai szabályozás a direktíván jelentősen túlnyúlva, kötelezettségként írja elő annak felszámítását.

A jelentésből kiderül, a behajtási költségátalányról rendelkező 2011/7/EU irányelv a késedelmi kamatot csak jogosultságként és nem kötelezettségként írja elő a hitelező javára.

A költségátalány vonatkozásában pedig visszautal a késedelmi kamatra vonatkozó rendelkezésekre, tehát az annak kötelező felszámítására vonatkozó jogértelmezés nem lehet helytálló, hiszen az – az irányelv fenti rendelkezései szerint – nem kötelezettség, csak lehetőség a hitelező számára.

A tavaly bevezetett új Ptk. egyik fontos eleme a „kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről” szóló uniós direktívának való megfelelés, ami a fizetési határidőkön, a késedelmi kamat mértékén és felszámításának szabályain túl rendelkezett a behajtási költségátalány hazai bevezetéséről is. 2014 áprilisában jelent meg a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium átfogó tájékoztatása a behajtási költségátalányról, amely – az NGM véleményét is integrálva – a kapcsolódó számviteli és adójogi eljárásra vonatkozó szabályozói álláspontot közreadta.

– A számviteli szakemberek a mai napig értetlenül állnak az állásfoglalások előtt, hiszen azok – főleg a kötelezett oldaláról – olyan szigorú értelmezést írnak elő, amelynek alkalmazása egyrészt hihetetlen mennyiségű többletmunkát terhel a cégekre, másrészt ellentmondásossága miatt akár a beszámolók valódiságát is megkérdőjelezheti – mutat rá Bohus Gabriella, a MAZARS auditpartnere.

Hozzátette: a behajtási költségátalányt érintő rendelkezések értelmezése és gyakorlatba ültetése ugyanis számtalan – köztük számos megválaszolatlan – kérdést vet fel az alkalmazás időpontjától, tartalmától, a benyújtás igényétől kezdve a számviteli és adójogi kezelésig, és ezekre a NAV honlapján közzétett – a korábbi minisztériumi anyagokkal egybecsengő – tájékoztató sem ad teljes körű útmutatást.

Sokkoló eredmények

A MAZARS összefoglalójából kiderül, hogy a nemzetközi adótanácsadó és könyvvizsgáló vállalat már jóval az év végi zárás előtt felhívta ügyfelei figyelmét a Ptk. vonatkozó szabályaira, és a könyvvizsgálatok során is kérte az ügyfeleinket, hogy számolják ki a fizetési késedelem miatt keletkezett behajtási költségátalány összegét, függetlenül attól, hogy a jogosult érvényesíteni kívánja-e vagy sem.

Bohus Gabriella szerint sokkoló eredmények születtek, elsősorban azoknál a vállalkozásoknál, amelyek nagyszámú beszállítóval dolgoznak, a banki költségek optimalizálása miatt utalásaikat meghatározott időközönként (pl. hetente) végzik, vagy fizetési nehézségekkel küzdenek.

Hozzátette: azok a társaságok sem „védettek”, amelyek törekednek a fizetési határidők betartására, hiszen jelentős számlaforgalom mellett a rövid idejű csúszások miatt óhatatlanul nagy – akár tízmilliós összeg is – lehet a behajtási költségállomány összege is.

Jelenleg nincs jó megoldás a problémára. A Ptk. szerint, a felek közötti megállapodásban a behajtási költségátalány kizárása, vagy 40 eurónál alacsonyabb összegben történő meghatározása nem alkalmazható, ezért jelenleg az egyetlen – az aktuális hazai szabályozást kikerülő – megoldás az, ha a jogosult nyilatkozatban mond le róla – állítja a MAZARS.