Felmondási hullám a munkahelyeken

Szerző: Trademagazin editor Dátum: 2020. 07. 13. 11:18

Már eddig is több, mint százezren veszítették el az állásukat Magyarországon a koronavírus miatt kialakult válsághelyzetben – és ki tudja, hol van még a vége.
A koronavírus-válság miatt hivatalosan Magyarországon összesen 116 ezren veszítették el a munkájukat márciusban és áprilisban – mutatnak rá a KSH friss statisztikái. Ezzel a munkanélküliségi ráta 6 százalék fölé emelkedett a válság előtti 3,5 százalékról. A mutató utoljára 2016 elején volt ilyen magas. Ugyanakkor még lehet ennél is rosszabb a helyzet, miután egyes elemzők úgy vélik, hogy 2021 első negyedévére az állás nélküliek aránya 7 százalékra kúszhat fel. Ez azt jelentené, hogy egy év alatt 170 ezer fővel növekedne a hazai munkanélküliek száma.

 

Persze akinek megmaradt az állása, az sincs feltétlenül könnyű helyzetben, ugyanis egy ilyen válsághelyzet komoly megterhelést jelent az emberi pszichének, még akkor is, ha ezt a pandémia miatti korlátozások alatt nem érzékelték a legtöbben ilyen élesen. Ellenben már látszanak az első aggasztó jelek, hogy nem sikerült mindenkinek sérülések nélkül megúszni a veszélyhelyzetet.

“A Covid utáni időszakban az átlagosnál is többen váltanak munkahelyet. Az új lehetőségek keresésével alap eseteben nem is lenne probléma, viszont többen összekeverik saját mentális problémáikat a céges elégedetlenséggel, így felelőtlenül, az egyéb alternatív lehetőség megfontolása helyett túl gyorsan és meggondolatlanul döntenek a felmondás mellett” – összegezte tapasztalatait a Pénzcentrumnak Korcyl Kinga vezetőfejlesztő, business coach.

Meglátása szerint ezzel viszont sokat kockáztatnak, hiszen a munkaerőpiaci trendek megfordultak, jelenleg újra megnövekedett a pályázók száma, már nem könnyű elhelyezkedni:

Az elmúlt időszak személyiségünktől függően különbözőképpen viselt meg bennünket, de általánosságban kijelenthetjük, hogy a három hónapos home office mély nyomot hagyott: érzékenyebbek, stresszesebbek, elkeseredettebbek, fásultabbak, demotiváltabbak, fáradékonyabbak, visszahúzódóbbak lettünk.
Amikor kitört a járvány, az emberek első reakciója a pánik volt, féltették saját magukat és családtagjaikat a betegségtől, éppen ezért örültek, hogy otthon maradhattak. Talán sokan még azt is érezték, hogy ez most jó alkalom lesz arra, hogy kiszálljanak a napi mókuskerékből: nem kell utazni, nem szükséges igényesen felöltözni, egy kicsit lazábbra vehetik a napi rutint, és nem utolsó sorban több időt tölthetnek el közvetlen családtagjaikkal.

“Tapasztalatom szerint ebben a fázisban, sok cégnél maguk a munkavállalók szorgalmazták, több esetben szinte követelték a mielőbbi home office-t. Nem úgy a következő fázisban, amikor is, – bár élveztük a könnyített feltételeket, – de rájöttünk arra, hogy az eddigieknél még többet dolgozunk otthonról, megnőtt a munkaórák száma, de legalábbis elhúzódott. Az esti munkavégzés gyakori vált, így összefolyt a munka a magánélettel.

Aki egyedül élt, az egyre magányosabban érezte magát: elmaradtak a személyes baráti programok, kevesebb inger érte őket. Bár az online kapcsolatok segítettek ezen, de az elveszettség érzése mégis nőtt! Valami hiányzott, ez nem volt az igazi!”

Ezzel szemben a családosokat rengeteg stressz érte, nem tudtak kikapcsolódni. Még az extrovertált szülők is kiborultak, hiszen megszűnt a személyes terük, az énidejük. Az introvertált személyiségek pedig egyenesen katasztrófális lelkiállapotba sodródtak: esetükben gyakoribbá váltak a veszekedések, az egyet nem értések, az idegeink késhegyen táncoltak. A hangulatváltások kiélezték a helyzeteket: “Volt olyan ügyfelem, aki azt mondta, hogy ő az utolsókat rúgja, nem tud rendesen aludni, rosszkedvű, úgy érzi, hogy elveszítette saját magával a kapcsolatot. Már-már megkérdőjelezte feleségével a közös jövőjüket” – emlékszik vissza a szakember.

Poszt-covid állapotok
Most, amikor már túl vagyunk a legnagyobb veszélyen, részben vagy egészben újra megnyíltak a munkahelyek, az ember azt gondolná, hogy mindenki örül, hogy visszatérhet a régi kerékvágásba, ám ez még sincs teljesen így!

Ez a valamivel több, mint 90 nap elegendő volt ahhoz, hogy újabb szokások alakuljanak ki, és bár a fenti jeleket érzékeljük magunkon, még sincs teljesen ínyünkre ismét az iroda felé venni az irányt.
Fáradtak vagyunk, megterhelőnek tartjuk a bejárást, és sokszor a körülöttünk lévő munkatársakat is. Elszoktunk ettől a helyzettől. Kingának van olyan egyedülálló ügyfele, akinek mostanra kifejezetten megterhelő, hogy egyszerre tíz kolléga veszi körül. Ez sok lett neki. Az eddigi vicces ugratásokat most sértőnek érzi, nem találja a helyét. Besokalt.

A legmeglepőbb pedig az, hogy az eddig elégedett, stabilnak hitt emberek egyik napról a másikra mondanak fel munkahelyükön, teljesen meggondolatlanul. Az egyik coachee, akivel együtt dolgozunk ennek a helyzetnek a megoldása közben így fogalmazott: Valamin változtatnom kell, akkor váltok munkahelyet! A vezetőfejlesztés alatt érte a felismerés, hogy nem nyerne a váltással, maximum ugyanazt kaphatná, vagy akár rosszabb helyzetbe is kerülhet, nem beszélve a munkahelyváltással járó nehézségekről és az ezzel járó stresszről.
– emlékszik vissza a szakember. Egy építőipari cégnél úgy mondott fel egyszerre két raktáros, hogy nem volt még új munkahelyük. Egy másik kereskedelmi partnerénél az értékesítő kijelentette, hogy ő nem érzi jól magát, mert a cég egy káosz, pedig ez egyáltalán nincs így. Sőt, a Covid előtt kevesebb rendszert használtak, mint most!

Miért ugrunk fejest a mélyvízbe?
Szerencsére számos cégvezető felismerte, hogy most többet érdemes a kollégák lelkével foglalkozni, mint annak előtte, természetesen ez alól saját maguk sem kivételek. Ők talán még fáradtabbak, mint munkatársaik, hiszen a teher az ő vállaikat nyomta leginkább, a tervezhetetlen helyzetekben. A coaching kiváló segítségnyújtó, támogató eszköz lehet – véli a szakember.

Elsőként érdemes a valódi kiváltó okot beazonosítani. Az esetek legnagyobb százalékában kiderül, hogy saját magukat érzik rosszul, hiszen gyökerestül felfordult az életük. A csalódásokat, zavart, keserűséget és a rossz érzéseket szeretnék elhagyni, viszont ezeket a negatív érzelmeket a munkahelyhez kötik. Ezért lépnek, sokszor indokolatlanul és meggondolatlanul, anélkül, hogy tisztában lennének vele, mennyit változott a munkaerőpiac az elmúlt időszakban.

Míg korábban nagyon nehéz helyzetben voltak a cégek, amikor egy új munkaerőt akartak felvenni, addig most százával érkeznek be az önéletrajzok bizonyos pozíciókra.
Mit tehetünk akkor?
Először is mérjük fel objektívan a helyzetünket, majd ezután próbáljunk meg házon belüli megoldást találni! Forduljunk a hr-hez, vagy a vezetőnkhöz, tárjuk fel a problémáinkat, sőt, konkrét javaslattal is készülhetünk.
Emellett Korcyl Kinga szerint az is fontos, hogy változtassunk szokásainkon, akár a napi rutinunkon is.

Ha eddig tömegközlekedéssel mentünk munkába, most váltsunk biciklire vagy menjünk gyalogosan. De már az is segít a lelki béke helyreállításában, hogy egy megállót teszünk gyalog. Az is jótékony, ha naponta változtatjuk az útvonalat, az újdonság jó hatással lesz a kreativitásunkra, ami jobb kedvre derít!
Tartsunk óránként 5 perc szünetet és ha tehetjük, ez idő alatt menjünk ki a friss levegőre, vagy tornáztassuk meg az izmainkat!
Ha meg tudjuk beszélni vezetőnkkel, kérjük meg, hogy heti néhány napot home office-ban tölthessünk, majd egy-két hét elteltével, növelhetjük az irodai napok számát!
Tartsunk csapatépítő programokat, beszélgessünk munkatársainkkal!
Tartózkodjunk minél többet a természetben!
Fedezzünk fel új dolgokat! Próbáljunk ki olyan tevékenységeket, amit eddig nem tettünk!
Olvassunk és nézzünk előremutató könyveket, ami feltölt minket!
Töltsük fel vitaminkészleteinket!
A legfontosabb, hogy helyezzük magunkat előtérbe, segítsünk saját magunkon, mert ezzel másoknak is segítünk.
Térjünk vissza azokhoz a régi szokásainkhoz, amik örömet szereztek nekünk és gyakoroljuk őket!
Ha mindent megtettünk és még mindig úgy érezzük, hogy a jelenlegi munkahelyünk nem megfelelő, akkor lépjünk, de legyünk mindig körültekintők és felkészültek!

(penzcentrum.hu)

Kapcsolódó cikkeink