FAO: Hogyan lehetne megelőzni a vízhiányt a mezőgazdaságban?

A hatékony kormányzati és erős intézményi struktúrák által (a használat jogának biztosítása, átlátható elszámolással és ellenőrzéssel) támogatott megfelelő vízgazdálkodás alapvető fontosságú a globális élelmezésbiztonság és táplálkozás szempontjából és hozzájárul a Fenntartható Fejlődési Célok megvalósításához – olvasható Az élelmezés és a mezőgazdaság helyzete 2020 jelentésben, melyet az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) jegyez.

Csapadékos területeken megoldást jelenthet az esővíz hasznosításába és gyűjtésébe való befektetés, illetve az öntözött területeknél a fenntartható öntözőrendszerek megújítása és modernizációja. Ezeket helyes mezőgazdasági gyakorlatokkal kombinálva, mint például a szárazságtűrő növények és jobb vízgazdálkodási eszközök használata (hatékony árazás és elosztás, vízhez való jog és kvóták) biztosítható a méltányos és fenntartható hozzáférés. A vízhasználat pontos nyomon követése és ellenőrzése képezi a hatékony vízkezelési stratégiák alapját.

„Hogy megértsük a víz értékét, ne várjuk meg, míg a kút kiszárad,” – tanácsolja a jelentés.

A FAO jelentés szerint a globális fenntarthatósági és élelmezési célok megvalósíthatók, ha biztosítva van a hatékonyabb és fenntarthatóbb édesvíz- és esővízhasználat a mezőgazdaságban, mely a teljes vízfelhasználás 70%-ért felel.

Az 1993-as kiadás középpontjában szintén a víz állt és azon megállapítások java még mindig megállja a helyét.

A víz nyomában

A kiadvány először mutatja be területi lebontásban az emberi tevékenység hatását a természetes vizekre, ami, összevetve a múltbéli aszályokra vonatkozó adatokkal, átfogóbb képet ad a vízhiányról az élelmiszertermelésben.

Mintegy 1,2 milliárd ember él vízhiánnyal sújtott területeken – 44%-uk vidéken, a többi kisebb városokban. 40%-uk Kelet- és Dél-Kelet Ázsiában, ennél valamivel többen Ázsia déli részén. Közép-Ázsia, Észak-Afrika és Nyugat-Ázsia súlyosan érintettek: ott minden ötödik ember van ilyen helyzetben, szemben Európa és Amerika 4%-os értékével.

A szubszaharai Afrikában élők 5%-a – vagyis mintegy 50 millió ember – tapasztal vízhiányt, és átlagosan háromévente a súlyos aszály katasztrofális hatásait.

A nem öntözött szántóterületek 11%-án (128 millió hektár) és a legelők 14%-án (656 millió hektár) jellemző a súlyos szárazság. Továbbá 60% (171 millió hektár) fölött van a súlyosan vízhiányos öntözött szántók aránya. Tizenegy észak-afrikai és ázsiai ország mindkét kihívással küzd, szükségessé téve a megfelelő vízelosztás, a modern technológiák és a szárazságtűrő növények használatát.

Vízi matematika

„A víz – természetéből adódóan – nehezen irányítható,” – olvasható a jelentésben.

„A vizet termékként kellene kezelnünk, aminek értéke és ára van,” miközben a hagyományos megoldások úgy tekintenek rá, mint ingyenes árucikkre, piaci torzulásokat okozva. Ezzel szemben a megfelelő árazással biztosítható lenne a helyes vízhasználat. A szabályozásnak hatékonynak, méltányosnak és fenntarthatónak kell lennie.

A jelentés kitér arra is, hogy egyes esetekben, a kisebb, gazdák által üzemeltetett öntözési rendszerek hatékonyabbak, mint a nagyobb projektek. Több millió ember számára jelenthet ez megoldást a szubszaharai Afrikában, ahol a felszíni és talajban lévő vízkészletek szűkösek és a szántóterületek csupán 3%-án van kialakítva öntözőrendszer.

Azonban számtalan tényező akadályozhatja a megvalósítást, mint a vízhasználathoz való jog és a pénzügyi forrásokhoz való hozzáférés hiánya. Ázsiában a széleskörű, állami öntözéses beruházások visszaszorulása miatt a gazdák közvetlenül a talajvizet kezdték el használni, nagy nyomás alá helyezve a készleteket. Ezen problémák megoldásához a régi öntözési rendszerek modernizálására és a hatékony szakpolitikákra van szükség.

A teljeskörű vízpiacok, ahol a vízzel való kereskedelem is lehetséges, viszonylag ritkák. Ha a vízzel való elszámolás és annak ellenőrzése megfelelően működik, a vízhasználat joga garantált, a végfelhasználók és a szabályozó intézmények részvétele adott, a rendszeres vízpiacok hozzájárulhatnak a hatékony, méltányos és fenntartható vízelosztáshoz.

Tények, érdekességek

• Egy főre levetítve a rendelkezésre álló édesvíz mennyisége 2017-ben 43 000 m³ volt a Csendes-óceán térségében, míg Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában csupán 1 000 m³.
• A teljes fejenkénti vízfelhasználás Közép-Ázsiában meghaladta a 2 000 m³-t 2017-ben, ami a szubszaharai Afrikában nem érte el a 130 m³–t sem.
• A legkevésbé fejlett országokban élő vidéki lakosság 74%-a nem fér hozzá tiszta ivóvízhez. 91 ország dolgozott ki tervet ennek megoldására, ám csupán 9 biztosított pénzügyi keretet ehhez.
• A jelenlegi öntözési megoldások 41%-a káros a természetes ökoszisztéma folyamatokra.
• A bioüzemanyagok előállítása 70-400-szor több vizet igényel, mint a kiváltott hagyományos üzemanyag mennyisége.
• A kiterjedt folyó-menti erdőségek ,mint az Amazonas, Kongó és Jangce folyók medencéje, globálisan fontos forrásai a vízpárának, és ezért kritikus jelentőségűek a mezőgazdaság számára.