Expanzió közben a Bako Hungária

2007 novemberében arról tudósítottunk, hogy dr. Köves András, a Bunge akkori kereskedelmi igazgatója „olajra lépett”. 2008 márciusában adtunk hírt arról, hogy a Bako Hungária ügyvezető igazgatójaként folytatja pályafutását. Akkor azt ígérte, hogy reméli, egy éven belül érdemi „élménybeszámolót” adhat. Mi is történt az eltelt időben? – kérdeztük mindig vidám interjúalanyunkat.Még egy év sem telt el azóta, hogy a Bako Hungária élére kerültem. Eseményekben gazdag 9 hónap volt ez. Mielőtt ennek ismertetésébe belekezdenék, már elöljáróban is megköszönöm vevőink, szállítóink hűségét, türelmét (bizony, néha igénybe vettük…), ezek nélkül semmit sem érhettünk volna el.
Ugyancsak a fő események ismertetése előtt kell elmondanom, hogy rögtön a saját bőrömön tapasztaltam két dolgot, amiről gondoltam, hogy más lesz: ez egy másik piac – erről mindjárt bővebben –, a másik, ügyvezetőnek lenni más felelősség. Ez nagyon banális, de minden nap megélni komoly kihívás (és stressz). Úgyhogy ezúton kérek bocsánatot minden volt közvetlen főnökömtől, akivel türelmetlen voltam!
Térjünk vissza a piac másságára: Magyarországon kb. 1000-1200 péküzem működik, és hasonló menyiségű cukrászda. Az ipartestületi szervezettség egyik szegmensben sem éri el az 50 százalékot, a cukrászoké valamivel magasabb. Alapvetően még túlkapacitások terhelik a piacot, az optimális méretgazdaságosságok meg nem alakultak ki.
A cukrászok kifejezett versenytársként tekintenek a hipermarketek cukrászataira, a pékek döntő része saját „előre integrált” kisker. egység hiányában teljesen rá van utalva az élelmiszer-kisker. láncokra mint felvevőpiacra. (Ez tőlünk nyugatra nagyon nem így van, tévedjünk csak be, hogy a legközelebbi példát mondjam, a schwechati repülőtéren illatozó Ströck üzletbe.)
A piac jellege folytán rendkívül rá van utalva a napi logisztikai szolgáltatásra, bizonyos területi fedettségben a C+C szolgáltatásra.
Ebben a helyzetben 2008 tavaszán a „Bako” egy regionális disztribútor volt a négy-öt vezető cég között, akik megbecsült versenytársként a pék-, cukrászipari anyagok és részben – rövid szakmai zsargonnal – a gasztrónak nevezett piacon tevékenykedett.
2009 januárjára, mire ezek a sorok nyomdába kerülnek, a Bako Hungária Kft. egy majdnem teljes országos lefedettséget szolgáltató, további korszerűsítésre és ésszerűsítésre alkalmassá vált vállalat, amelynek lehetőségei mintegy megduplázódtak.
Hogyan jutottunk el idáig? Egyszerűen kihasználtuk a piacban működő koncentrációs erőket, és azok mellé tettük a saját expanziónkat. A koncentráció jegyében vettük át áprilisban, ill. szeptemberben a Bako nyíregyházi, ill. miskolci telephelyét. Az expanzió jegyében nyitottuk debreceni telepünket, illetve nyitjuk meg 2009 februárjában a kaposvárit.
A legnagyobb ugrást azonban a 2008. december 16-án a King-csoporttal kötött megállapodás jelenti. Bár a King telephelyeiből 2009. január 1-jétől Bako-telephelyek lesznek, ez a lépés inkább barátságos fúzió, mint bármi más ebben a műfajban. Sárossy József 15 év kemény és hozzáértő munkájával egy olyan erős vállalatcsoportot épített ki, amely biztos záloga további növekedésünknek. Együttműködésünk a jövőben is megmarad, hiszen a Bako ezen telepei a King-csoport ingatlanjaiban működnek tovább, illetve a Bako képvisel tovább bizonyos King importtermékeket is, amik a fúzió után is piacon maradnak.
Bizonyos szempontból formabontó egy ilyen cikkben ilyet leírni, de nagyon megemelem a kalapom Sárossy úr emberi és szakmai tevékenysége előtt, megígérve egyúttal, hogy jól fogunk sáfárkodni a hozzánk került piaccal.
Időrendben ugyan előbb (október végén) egy másik fronton történt olyan esemény, aminek a cégvezetés nevében én messzeható stratégiai értelmét látom: nehéz, bonyolult, hosszú tárgyalások után elnyerve a Pan-Hungary tenderét, országos szerződést kötöttünk a pékszövetség azon tagjaival, akik a rendszerbe beszállnak, étolajjal, margarinnal és cukorral történő ellátására. Köszönjük!
Adódik a következő és egyben egyelőre utolsó kérdés: hogyan tovább?
Teljessé kell tenni a mostani kb. 80 százalékos lefedettséget, ki kell bontakoztatni az így keletkezett rendszer szinergiáit.
Mélyíteni kell az együttműködést a pék- és cukrász-ipartestületekkel, meg kell teremteni azokat a kereskedési formákat, amelyek az iparágat minden fronton erősebb tárgyalási pozícióba juttatják. (X)