Elhunyt Nemeskövi Dénes, a 80-90-es évek egyik nagy hazai szakácssztárja

Nemeskövi Dénes, háromszoros Olimpiai- és háromszoros Világbajnok, Venesz díjas mesterszakács, az Étrend Magyar Konyhafőnökök Egyesülete egyik-, valamint a Séfbál alapítója, hosszas betegség után 2020. március 22-én elhunyt.

Nemeskövi Dénes

Nemeskövi Dénes a Szabadság Szállóban 1965 és 1968 között dolgozott, 1968-tól tizennyolc éven át a Duna Intercontinental Szálló konyhafőnök helyettese volt, majd 1986-tól a Thermál hotel, 1989-től a Mercure Korona Szálló konyhafőnöke volt. Munkáját jól jellemezte, hogy még nyugdíjba vonulása után is minden kérésnek eleget tett, és segítette a kollégák és üzletek fejlődését.
A hazai konyhák mellett külföldön is számtalanszor dolgozott. Másfél évet töltött Japánban, ott kitanulta a sushi készítés csínját-bínját, de dolgozott Párizsban is, ahová háromszor is visszahívták. Megfordult az NSZK, Hollandia, Ausztria, Kalifornia, Arizona, Venezuela és Mexikó elismert vendéglátóhelyeinek konyháiban is, terjesztve ott a hazai konyha szépségét.
Az elismert Séf kiérdemelte a „Pástétomkirály” jelzőt a kollégáktól, ugyanis azok készítésében és hazai bevezetésében kiemelkedő szerepe volt.
Nemeskövi Dénes az Étrend Magyar Konyhafőnökök Egyesületének 14 fős alapítói között is ott volt, sőt, Ő az, aki mindvégig aktív tagja maradt a második legrégebbi szakácsokat tömörítő szervezetnek.
Nemeskövi Séf Úr éveken át tagja volt a nemzeti válogatottnak, amivel hatalmas sikereket könyveltek el. De visszavonulása után is mindig volt energiája az utánpótlásnevelésre, a szakmai kérések, tréningek teljesítésére.
Szakmai hozzáállása és alázata példaértékű, példaként szolgálhat a jövő generációja számára.
Díjak, elismerések:
• Mesterszakács (1982)
• Kétszeres szakács olimpiai bajnok (1984)
• Egyszeres szakács világbajnok (1985)
• Kétszeres szakács világbajnok (1986)
• Egyszeres szakács olimpiai bajnok (1988)
• Pannónia-díj (1996)
• Venesz József-díj (1997)
• Fehérsapka díj – Washington
• Az év gasztronómusa (2005)
• Életmű-díj (2020)
Nyugdíjba vonulását így kommentálta: “A szakácsként eltöltött 46 év után sem gondolok arra, hogy elszakadjak a szakmától. Bár nem leszek munkaviszonyban sehol, sok barátom, ismerősöm kért meg, hogy segítsek nekik a konyhán, az étlapok megtervezésében, és erre mindig örömmel vállalkozom. Most elértem oda, hogy passzió lesz az, ami eddig a munkám volt. Így jobban tudom majd hasznosítani kísérletező kedvemet is, hiszen nem kötnek sem anyaghányadok, sem a beszerzési költségek, és engem felszabadít az, hogy kísérletezhetek. Szeretném minden tudásomat, a megismert újdonságokat beépíteni az Étrend Magyar Konyhafőnökök Egyesülete, és a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség programjaiba, amelyeknek az a célja, hogy visszaállítsuk a magyar gasztronómiát a világ élvonalába, oda, ahol a helye van. Tervezzük azt is, hogy a szövetség honlapján közzéteszünk olyan recepteket, amelyek profi szakácsoktól származnak, és amelyek szakmailag hitelesek.”