Elhunyt Georges Duboeuf a francia borpápa

Georges Duboeufnak különleges tehetsége volt a borokhoz, több, korábban kevésbé ismert helyi francia bor köszönheti sikerét kereskedelmi érzékének – írja az origo.

Tisztelői szerint Georges Duboeufnak különleges érzéke volt a borokhoz, melyek révén mindenki másnál pontosabban ismerte fel, melyik italban rejlik minősége révén az átütő kereskedelmi siker ígérete, mutatja be a BBC. Duboeuf nem egyszerűen borász, hanem vincellér volt, olyan szakember, aki a borok ismerője, őrzője, kereskedelmi sikerük előkészítőjeként tevékenykedett, és ezzel a XX. század egyik legnagyobb formátumú borkereskedőjévé vált.

Georges Duboeuf az 1950-es években, néhány évvel a II. világháború után hozta létre a L’Écrin Mâconnais-Beaujolais nevű bortermelői szövetséget, melynek az volt a célkitűzése, hogy segítse a helyi borok promócióját és piacra jutását Beaujolais-ból, Franciaország keleti térségének történelmi borvidékéről. 1964-ben saját pincészetet alapított, a Georges Duboeuf Wines-t, ahol tradicionális módszerekkel, kisipari termelésben készültek a borászati termékek, különösen szigorú minőségellenőrzési szempontok mentén. A pincészet később más régiókban is megjelent, 1993-ban pedig alapítója külön kereskedést és borászati múzeumot is létesített az italoknak.

A szakember nevét a borkészítés világában azért övezte elismertség, mert tevékenysége révén globálisan sikeressé vált az addig kevésbé ismert francia vörösbor, a Beaujolais Nouveau, sőt, az 1980-as évektől világszerte több helyen külön napot is szenteltek ennek a borfajtának.

Szakmai sikerei okán gyakran illették a „Beaujolais pápája” névvel.

Vállalkozását 2018-ban fia vette át, a cég évente mintegy 30 millió palack bort termel, főként a nemzetközi piacokra.

Halála kapcsán Dominique Piron, az Inter Beaujolais cég elnöke azt mondta, hogy Duboeuf „az egész világon magasra emelte a Beaujolais zászlóját”.

Duboeuf családja közlése szerint január 4-én az esti órákban, szélütésben halt meg Romanèche-Thorins falujában lévő házában. 86 évet élt. (origo)