Élet, karrier – Föl-földobott kövek
Négy interjúalanyom mindegyike rövidebb, hosszabb időt töltött különböző országokban, világot járt vezetők. Ami közös bennük: hazajöttek. Jó, jó az élet máshol, de igazán boldogok, csak itthon lehetünk. Mit tapasztaltak, hogyan éltek, hogyan alkalmazták visszatérésük után az átélt élményeket, mennyire befolyásolta a külföldön végzett munka jelenlegi karrierjüket – erről szól a következő írás.
Kik ők?
Szak Zsuzsa (SZ. ZS.), a Henkel Magyarország Kft. szépségápolási üzletág-igazgatója, Buzási Dániel (B. D.), a Danone Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója, Lendvay Balázs (L. B.), a Delivery Hero Magyarország, a Netpincér kereskedelmi igazgatója, Kerekes Péter (K. P.), a Coca-Cola Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója.
– Melyik cégnél dolgoztatok külföldön, melyik országban, városban, milyen munkakörben, mennyi ideig?
SZ. ZS.: – 2012-től 2020-ig, azaz 8 évig éltem külföldön, először a Colgate varsói regionális központjában, majd Rómában ugyancsak e cég innovációs központjában, majd ugyanebben a központban, de Svájcban végeztem munkámat. A Henkelhez 2018-ban léptem be, kelet-közép-európai regionális marketing managerként. Onnan vezetett haza az út.
B. D.: – Két pozíciót töltöttem be a BAT londoni központjában, ahol EMEA/Kelet Európa, Közel-Kelet, Kelet-Afrika régiós kereskedelmi igazgatói munkakört, majd pedig globális márkastratégia igazgatói munkakört láttam el. Összesen 3,5 évet töltöttem Londonban.
L. B.: – A BAT színeiben voltam külföldön tartós kiküldetésben. Összesen 3 országban, Horvátországban, majd Angliában 2013-tól, és végül 2016-tól 2020-ig Bulgáriában, Szófiában. Mindösszesen 10 évet töltöttem Magyarországtól távoli munkahelyeken, még ha nem is egyhuzamban. A pozíciók különböző szakterületekhez kapcsolódtak, kereskedelem, digitalizáció és vállalatvezetési területen.
K. P.: – A sors kegyes volt hozzám, nagyon érdekes és élhető külföldi városokban tölthettünk családommal éveket a munkám révén. 1999–2000 Milánóban az Unilever-központban, az európai kategória innovációs managereként dolgoztam. Majd 2012–2017, 5 évig Tenerifén, a SABMiller spanyolországi leányvállalatánál, marketing és trade marketing igazgató volt a pozícióm.
– Amikor azt mondták, külföldi pozíció vár, milyen szempontok szerint döntöttetek, mi motivált titeket a döntésben?
SZ. ZS.: – A különböző helyeken különböző volt a motivációm. Varsóban magamat akartam kipróbálni, jó volt ott élni. Rómában nem a város, hanem inkább a pozíció vonzott, Bázelben áthelyezték a korábbi munkavégzés helyét, míg Bécsbe saját elhatározásból költöztem, már félúton hazafelé.
B. D.: – Esetemben nem egy szokványos, ún. expat kiküldetés volt a külföldi munka. Előtte 12 évig voltam a BAT-nál itthon. Kiléptem, és 2 évig máshol dolgoztam. Utána hívtak vissza a BAT-hoz Londonba, ottani munkaszerződéssel. A körülmények úgy alakultak, hogy a szakmai lehetőség és a családi helyzet miatt vállaltam, családommal vállaltuk a kinti munkát. A szakmai kihívás mellett természetesen az anyagiak is szerepet játszottak, az akkori londoni fizetés többszöröse volt az itthoninak.
L. B.: – Döntéseimet mindig több szempont motiválta, elsősorban az, hogyan lehet egyensúlyt teremteni és tartani a család és munka között. Láttam erre vonatkozóan rossz példákat, ezeket mindenképpen el akartam kerülni. Fontos volt, hogy a külföldi pozíció szakmailag újdonság, lehetőség legyen, de maga a város, ahova mentünk, szintén fontos tényező volt pl. biztonság szempontjából.
K. P.: – Az én esetemben az első szűrő, a lokáció, a hely. Egyszer élünk, ezért jó volt egy izgalmas helyen lenni, de a biztonság és élhető környezet szintén szempont volt. Milánó és Tenerife is jó helyek. Volt például ajánlatom Hondurasból is, de a biztonság ott kérdéses, ezért nem azt választottam. Ugyanakkor, nem kevésbé, a szakmai alkotási lehetőség is szerepet játszott a választásban, ami a szakmai célokon túl a személyes fejlődésem tekintetében is meghatározó volt – miként tudok még jobb szakemberré és vezetővé válni.
– Mi vonzott titeket haza? Hogyan kezdtetek el keresni új céget, pozíciót, itthon vagy külföldön?
SZ. ZS.: – Már Svájcban megfogalmazódott bennem, hogy új irányt kéne vennem, de jöttek az újabb lehetőségek, és szinte sodródtam az eseményekkel. Stratégiám szerint minden kapcsolatot mozgósítottam, hogy találjak itthon megfelelő pozíciót. Igazán még a fejvadászok sem vették komolyan, hogy valóban haza akarok jönni Svájcból. Egyik volt kollégám látott egy nyitott pozíciót Bécsben a Henkelnél, így kerültem a céghez.
B. D.: – Tudtam, hogy a londoni munka nem örökre szól. Kötődünk Magyarországhoz, a családhoz, barátokhoz, így, amikor úgy éreztem, mennem kell, elköszöntem a cégtől, és hazajöttünk. Néhány hónap után kezdtem el új munkát keresni. Újraépítettem a kapcsolatrendszert, mozgósítottam az ismerősöket, megkerestem a fejvadászokat, kihangsúlyozva, tapasztalataimat, szóljanak megfelelő lehetőség esetén.
L. B.: – Említettem, hogy nem egyhuzamban töltöttem külföldön 10 évet. Amikor az egyes szakaszok közben hazajöttem, mindig gyorsan sikerült új feladatot találnom, vagy éppen a feladat talált meg engem. Volt, hogy iparágat váltottam. Ez történt éppen legutóbb, amikor az FMCG-ágazatból az internet-online világban helyezkedtem el.
K. P.: – A következő lépések tervszerűen követték egymást, bár Spanyolországból hazaköltözni nagy változást jelentett nemcsak nekem, hanem a családnak is. Nagyon boldogan éltünk ott, a tenerifei életvitel nekünk való, gyorsan beilleszkedtünk és a mai napig visszajárunk.
– Mennyire volt nehéz megtalálni a következőt, hogyan érintett ez Titeket és a családjaitokat?
SZ. ZS.: – Szerencsére a családi hátterem elősegíti a rugalmasságot, a 8 év külföld nem is működött volna másképp. A férjem utazott többet, akárhol is voltam. Két hét kint, két hét itthon, közben havonta egyszer én is hazajártam. Igyekeztünk minden helyzetben megfelelően megoldani a dolgokat. A mostani fapados repülős világban, persze a vírus előtt, könnyű volt. Nem volt egyszerű megtalálni az új, megfelelő lehetőséget, de nem adtam fel, és végül sikerült.
B. D.: – Nem volt könnyű. Azt gondolnánk, a külföldi tapasztalat sokat ér, de nem így történt. Az is igaz, hogy kiestem a magyar körforgásból, nem ismertek. Sokan nem hitték el, hogy önként hazajöttünk, feladva egy sikeres karriert. Sok csalódás és a bizonytalan jövő nyomasztó terhe nehezedett rám. Jó volt, amikor rám talált a Danone-pozíció, erre vártam. Sikerült.
L. B.: – Fontos volt, hogy a család itthon legyen, inkább én vállaltam az utazgatást, amikor ők hazajöttek. Munkahely, iskola, minden folytatólagosan működjön, ez volt a fontos. Utána már nekem kellett megtalálnom a megfelelő pozíciót, amelynek érdekében iparágat váltottam, bízva benne, hogy ott is megállom a helyemet.
K. P.: – Nem volt könnyű. Különösen a tenerifei pozíció vége, mivel a cég és az FMCG egyik legnagyobb felvásárlása miatt kellett változtatnom. Ezért választottam a továbblépést, a magánszférába. Korábbi, volt kollégámmal alapított digitális marketing cégünkbe tértem vissza. Arra gondoltam, ez lesz a hosszú távú munkacél, egészen addig, amíg a mostani pozíciómmal kapcsolatban megkerestek.
– Mit tanultatok kint? Említsetek meg 2-3 konkrét jellemzőt, praktikát, amelyeket most is használtok.
SZ. ZS.: – Alkalmazkodóképesség, elfogadás, nyitottság az újra, a másra. E képességek megléte minden költözésnél, új pozíciónál fontos volt. Nem a problémára fókuszálok, hanem gyakorlatiasan a megoldásra. Mindig több lehetőséget vizsgálok meg és választom ki a legmegfelelőbbet. Előre gondolkodom, az előkészítés a munka egyik legfontosabb része. Ezek a módszerek nemcsak a szakmai dolgokban érvényesülnek, hanem például egy költözés megszervezésekor is. A gyorsaság és tettre készség még ezekhez tartozik, mert a gyors helyzetfelismerés segít a megoldáskeresésben.
B. D.: – Az egyik legfontosabb dolog, amit megtanultam, hogy mennyire fontos a gyors és egyszerű kapcsolatteremtés és -tartás, a közös nyelv használata bárkivel, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségű, vallású vagy éppen honnan jött. Egy nagy cég központjában megfigyelni, hogyan születnek a fontos üzleti döntések, nagyon érdekes és hasznos tapasztalat. Az együttműködés Európán kívüli piacokkal, országokkal, más kultúrák megismerése szintén tanulható. A nálunk jellemző, saját szokások gyakran meghatározóak, ám lehet, hogy máshol másképpen működnek. Ez a sokszínűség kiemelten szélesíti a látókört.
L. B.: – Nem is praktikáknak nevezném, amit tanultam, hanem inkább látásmódnak. Egyik kedvenc magazinom szlogenje volt: „Látókör kérdése” – és ez így igaz. Külföldön élni, dolgozni szélesíti a látókört. Nemcsak a sajátomat, hanem a családom tagjaiét is. Ugyanakkor mindig fejben kell tartanunk, a gyökerek itt vannak, még ha néha zötyög is a szekér. Ezért jöttünk haza Magyarországra.
K. P.: – Spanyolországban még jobban megtanultam a csapat kezelését, rájöttem mennyire szükséges a csapattagok lelki elhivatottsága a célok és a vezető iránt. Sikerült elérnem, hogy fontosnak érezzék magukat és tenni akarjanak a sikerért. Ez itthon a 90-es években még magától értetődő volt. A „Key Stakeholder Management” terén is sokat fejlődtem, elfogadott vezetővé váltam, külföldiként.
– Most hol dolgoztok? Mennyi idő kellett, hogy olyan pozíciót találjatok, ami megfelelő volt számotokra?
SZ. ZS.: – A Henkel szépségápolás üzletágának igazgatója vagyok. Mivel a cég bécsi központjában dolgoztam, igaz, hogy csak 1,5 éve, de örömömre engem választottak a pozícióra. Nagy kihívás, hogy pont a home office-os világba érkeztem 8 év után haza. Az emberek megismerése jelentette a legnagyobb feladatot az új rendszerben.
B. D.: – 2018 óta vagyok a Danone Magyarország ügyvezető igazgatója. Kanyargós volt az út, amíg megtaláltuk egymást. Az elmúlt 3 év egy gyorsan változó iparágban kihívásokkal teli feladat, de minden percét élvezem. A Danone, a csapat megadta számomra a sikert, a bizalmat, a szabadságot, amin keresztül a cég eredményes. Hálás vagyok érte, és továbbra is ennek érdekében végzem a feladatomat.
L. B.: – Egy izgalmas iparágban dolgozom a Netpincérnél, kereskedelmi igazgatóként. Hazatérésem után fél évvel keresett meg a cég, és gyorsan egymás tenyerébe csaptunk. Örülök, hogy nem kellett sokáig várnom a megfelelő pozícióra egy olyan időszakban, amikor sokan elvesztik állásukat, és nehéz helyzetbe kerülnek. Hálás vagyok, hogy engem talált meg ez a feladat.
K. P.: – A Coca-Cola Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója vagyok immár 2 és fél éve. Erre a megkeresésre nem lehetett nemet mondani. Előtte másfél évig dolgoztam vállalkozóként, utána jött a váltás. Most úgy érzem, hogy „flow”-ban vagyok, sikeres a csapat, magas szinten teljesítünk. Palackozó partnerünkkel – a Coca-Cola Hellenickel – jó a kapcsolat, a forgalmazott termékek, az innovációk, pozitívan befolyásolják a fogyasztókat és a társadalmat.
– Mit üzentek azoknak, akik hezitálnak külföldön kipróbálni magukat? Belevágnátok-e újra, mit csinálnátok másképpen?
SZ. ZS.: – Semmilyen itthoni karrier, tapasztalat nem hasonlítható össze a más országban szerzettel. Sokat lehet tanulni szakmailag és emberileg akár saját magunkról is. Nem csinálnék másképp semmit! Újra belevágnék a 4 országba és a 8 évbe! Mindenkinek ajánlom, akinek lehetősége van rá!
B. D.: – Igen, ajánlom és javaslom a külföldi tapasztalatot, mindkét – szakmai és emberi – szempontból is. Fontos, hogy az itthoni tényeket szembesítsük egy máshol megszerzett tapasztalattal, kilépve komfortzónánkból, ezt nap mint nap érzékeljük egy másik országban, környezetben. Tanácsom, ha valaki kap egy külföldi munkalehetőséget, ne csak a pénz lebegjen a szeme előtt, hanem minden szempontot járjon körbe, a visszafelé vezető utat is. Sokan azért maradnak, „ragadnak” kint, mert nem merik feladni a kinti karriert, az anyagi biztonságot ahelyett, hogy itthon kezdenének új életet és karriert, ám mindeközben hazavágynak.
L. B.: – Egyetlen helyes, egységes válasz nincs, mi a jó: a külföld, vagy csak itthon karriert építeni. Akkor jó a döntés, ha a teljes család egyetért, és vállalja a kalandot. A szakmai feladatok, siker mellett megismerni egy más kultúrát közös élmény, ami egész életen át végigkísér. Észben kell tartani, hogy az egyik félnek, aki nem dolgozik, a kinti élet lemondással is jár. Ha előttem nyílna ismét egy ilyen lehetőség, én biztosan nekifutnék – azt nem tudom, hogy most, otthon meglenne-e hozzá a szavazati többségem.
K. P.: – Tiszta szívvel ajánlom a külföldi karriert: a tapasztalatok sokat adtak nekem és a családomnak is. Nyelvtudást, világlátást, kapcsolatokat, más kultúrák elfogadását. Második otthonunk lett Tenerife, ahova visszajárunk. Szakmailag versenyképes vagyok. A munkaerőpiac számomra nemcsak Magyarország, hanem bárhol a világon megállom a helyem, mert erősít és hitelessé tesz a kint szerzett tudás és tapasztalat.
Nem semmi! – mondhatnánk a kérdésekre adott válaszokat olvasva. Manapság divat külföldön dolgozni, de az előnyei mellett nehézségei, sőt, akár buktatói is vannak a más országbeli életnek. Van-e visszaút? Nekik volt. Érdemes figyelmesen tanulmányozni a már hazajött és kint tapasztalatokat szerzett menedzserek, vezetők véleményét. Adott helyzetben az ő tudásuk segítheti a mi jövőbeni döntéseinket. Négy szakember, felső vezető, négy sors, különböző életpálya, és mégis sok közös van bennük, ahogyan karrierjük, életük alakult. //
Kapcsolódó cikkeink
Klasszikus holland márkák eladására készül az Unilever
Az Unilever olyan klasszikus holland márkák eladását fontolgatja, mint az…
Tovább olvasom >“A világnak több Mikulásra van szüksége” szlogennel nyitja meg itthon is a karácsonyi időszakot a Coca-Cola
A Coca-Cola számára a karácsony nem csupán egy ünnep, hanem…
Tovább olvasom >Kötelezi beszállítóit Carrefour a Nutri-Score értékek közzétételére
Franciaországban előírta a Carrefour, hogy minden márkás termék beszállítója köteles…
Tovább olvasom >További cikkeink
Miért dugulnak be sorra a csomagautomata szolgáltatók? Ez az adat rámutat az okokra
Egyre népszerűbbek a csomagautomaták: idén már a webshopok közel háromnegyede…
Tovább olvasom >30%-kal kevesebb anyaghasználat már megoldás lenne a klímaválságra
A körforgásos gazdaság globális szükségszerűség: túlmutat a földrajzi határokon, és…
Tovább olvasom >Fenntarthatóság és egészség: a növényi alapú tejtermékek térhódítása Magyarországon
Az elmúlt években a növényi alapú tejtermék-alternatívák nemcsak globálisan, hanem…
Tovább olvasom >