Élelmiszerkivitelünk is megérezheti a Brexitet

A 2016. június 23-i népszavazás a kilépéspártiak győzelmét hozta, így az Egyesült Királyság, ha a Parlament a népakarat értelmében dönt, hamarosan kilép az Európai Unióból. A britek kivonulása Unió-szerte és itthon is arra ösztökéli a szakembereket, hogy mérlegeljék a negatív következményeket, nehogy úgy járjunk, mint a Keleti Piacnyitás Programjának másnapján meghirdetett, valóságos bumerángként működő orosz piaci embargó esetében.

Brüsszel keménykedését és bürokratikus elzárkózását a való világtól a britek sérelmesnek és igazságtalannak érezték. Elsősorban abból lett elegük, hogy képtelenek érdekeik brüsszeli, strassbourgi érvényesítésére. Szűknek találva az uniós csizmát, rászorították a kormányukat, hogy döntsön népszavazás arról, hogy kell-e ilyen formában a briteknek az Európai Közösségek rendszere. Nem akarták, hogy Brüsszel a nemzeti érdekeket sutba vágva tovább kurtítsa az amúgy is megtépázott nemzeti szuverenitás intézményét, és egy színtelen, a nemzeti jelleget negligáló vagy degradáló Európai Egyesült Államok irányába tolja az Unió szekerét. A verdikt június 23-án megszületett, az Egyesült Királyság kiválik az EU-ból.

Volt-e gyerek a fürdővízben? Sokan úgy vélik, hogy a britek kiöntötték a gyereket a fürdővízzel. Se szeri, se száma a történtek újra gondolására utaló kezdeményezéseknek, a népszavazás meg nem történtté tételére irányuló törekvéseknek. A brit kilépési kérelem benyújtását sürgető brüsszeli nagyságok egyre türelmetlenebbek, hiszen kiderült, hogy mintegy két év áll valójában rendelkezésre a kilépési tárgyalások lefolytatására.

Ebből következik az a feltételezés is, hogy nem eszik olyan forrón a kását. Sok víz lefolyik még a Temzén addig, amíg az elválás ténylegesen megtörténik.

Szakmai körökben egyre másra jelennek meg értékelések a brit kilépés vélt vagy valós következményeiről. A napokban jelent meg például a tejtermékek szemszögéből egy olasz piacelemző cég esélylatolgatása, mely szerint az írek, a franciák, a németek, a hollandok és a dánok veszítenének rendkívül jelentős szigetországbeli piacokat (Forrás: CLAL.it). A feltételezés az elmúlt négy év forgalmi adataira alapoz, és arra épít, hogy a sajtpiac legversenyképesebb piaci szereplője valójában nem európai tagország, hanem a brit korona egykori tagjaként Új-Zéland. Az olasz elemzők szerint 2015-ben a brit piaci 494 ezer tonnás (1,8 milliárd eurós) sajtimport és a 106 ezer tonnás vajimport legfőbb forrása Írország volt, mégpedig úgy, hogy a brit sajtimport mintegy 22%-a, a vajimportnak pedig a 62%-a származott tavaly a hatalmas és dús legelőkkel és ennek megfelelő szarvasmarha-állománnyal rendelkező írektől.

Kezdődik a kiszorítósdi?

A tagállami vezetők vérmérsékletüktől függően, mellényük méreteit alkalomadtán túlbecsülve osztották az észt a népszavazás előtti napokban. Vélt vagy valós gazdasági hátrányok felemlegetésével, zsarolásszagú kijelentésekkel riogattak. A „jó tanácsok” repertoárja, a „norvég” mintától, az egységes piactól való teljes elzárás rémének a felvillantásáig húzódtak.

Arra azonban kevesen gondoltak, hogy a vázoltaknál is keményebb konzekvenciái lehetnek egy kilépéspárti győzelemnek. A stabilnak hitt nemzeti valuta ugyanis egy nap leforgása alatt 30%-ot veszített az értékéből, és a brit gazdaságot, éppen a bizonytalan jövőkép miatt, a mérvadó hitelminősítő intézetek pár napon belül leminősítették. Eközben a belső kohézió is meggyengülni látszik, hiszen sem a skótok, sem az északírek nem igyekeznek kilépni az Európai Unióból, ami újabb népszavazások árnyékát vetíti előre.

Magyarország számára sem volt mindegy, hogy az EU második legerősebb gazdasága és tekintélyes uniós nettó befizetője kilép-e a Közösségből, vagy sem. Mi ugyanis nemcsak termék- és munkaerőpiacot, hanem mint az EU költségvetésének nettó haszonélvezője a támogatások számottevő csökkenését is megszenvedhetjük rövidesen a britek kilépésével. Mindemellett a nemzetállamok Európájának koncepcióját támogató britek kiválásával felerősödhetnek a nemzeti szuverenitást háttérbe szorító, a neutrális Európai Egyesült Államok koncepcióját erőltető brüsszeli törekvések.

A lisszaboni szerződés ominózus 50. cikkelye körül, amely az Unióból való kilépés procedúráját hivatott rendezni, komoly jogi és eljárásrendi dilemmák képében sűrűsödnek a viharfelhők. Nem volt és ma sincs ez a játéktér rendesen átgondolva. A kilépés folyamata két, vagy hosszabbítás esetén akár több évre is elnyúlhat. Komoly harcostársat veszítettünk ebben e kérdésben a britek kiválásával.

Jóllehet a közvetlen piacvesztés veszélye egyelőre nem fenyeget, viszont az alternatív piacok kiszorító hatása könnyen érvényesülhet, mint ahogy azt az új-zélandi példa is bizonyítja.

Mekkora is a tét magyar szemszögből?

Ami a piacokat illeti, nézzük a lehetséges változásokat az élelmiszer-gazdaság szemüvegén keresztül, hiszen a magyar agrár- és élelmiszertermékek tekintélyes részét évtizedek óta az Egyesült Királyság szívja fel.

A brit piac az első tíz legjelentősebb agrárkülpiacunk sorába tartozik már jó ideje, mégpedig úgy, hogy elsősorban magasabb hozzáadottérték-tartalmú, feldolgozott élelmiszertermékeket vásárol tőlünk. De mekkora is valójában számunkra a brit piac?

Agrárexportunk brit piaci alakulása, a 2008–2009-es, gazdasági világválsággal magyarázható visszaesést leszámítva, töretlen fejlődést mutat. Importforrás tekintetében is tetten érhető a javulás, jóllehet kisebb léptékű a dinamizálódás. Ha áttekintjük az elmúlt bő másfél évtizednyi külkereskedelemről szóló adatokat, önként adódik a következtetés, a vizsgált periódus első fele lényegesen gyengébb külkereskedelmi tevékenységet takar, mint a második fele.

Tehát mind a brit piaci exportunk, mind az importunk dinamikusan fejlődött az elmúlt másfél évtizedben. Az exportérték a 2015-ös importnak a 224%-át tette ki, vagyis a brit piaci kivitelünk több mint duplája az onnan származó importnak. Míg exportunk 2000 és 2015 között meghatszorozódott, addig az import ennél kissé gyengébben (534%-kal) bővült.

A vonatkozó adatsor ugyanakkor arra is rávilágít, hogy a magyar agrárexport érzékelhető javulása, sőt, töretlen fejlődése a 2010-es kormányváltással esik egybe. Nincs tehát semmi meglepő abban, hogy a bővülő exportpiacokat kínáló tagállamok között, a 2014–2015-ös szezont nézve, a bővülő piacok sorában, az ötödik legjelentősebb agrárpiacunkként ott találjuk az Egyesült Királyságot is.

Színes exportszerkezet

Exportszerkezetünket a feldolgozott mezőgazdasági termékek túlsúlya és az exportra szánt termékskálánk meglehetősen széles köre jellemzi. Kínálatunk diverzifikált, de különösen a hús- és hústermékek, a fagyasztott zöldségek, a húsételek, a tartósított zöldség- és gyümölcsfélék, a jégkrémek és porított élelmiszerek, valamint az élelmiszeripari melléktermékek tekintetében gazdag. Ezen termékcsoportok 10 és 20% közötti exportrészarányt képeztek a 2014–2015-ös szezonban.

A közel 16%-os bővülési mutató kiemelt jelentőségű, a teljes szigetországi exportunk 22%-át adó, élelmiszeripari melléktermékek termékcsoport kutya- és macskaeledelt takar.

A jégkrém, fagylalt, levesporok, szószok együtteséből álló termékcsoport a 2015-ös kivitel 17,2%-át fedi le.

A mintegy 9-10 ezer tonnás, 2014–2015-ös, brit piaci húsexportunk zömét (körülbelül háromnegyedét) a baromfihús tette ki, a maradékot pedig a sertéshús. A baromfiexporton belül egyedül a pulykahús kivitele bővült, a növekmény 15%-os.

Az első három legjelentősebb exporttermékkör adta 2015-ben a brit piaci exportunk felét.

Az összes állateledel-kivitelünk 9%-a kötődik a brit piachoz, a jégkrém, fagylalt és fűszerek, levesporok együttesének, valamint a húskészítmények széles skálájának pedig 8%-a talált gazdára 2015-ben a szigetországban. Már ezek a kiragadott példák is érzékeltetik, hogy a brit piac esetleges kiesése vagy importképességének gyengülése meglehetősen érzékeny veszteséget okozna a magyar élelmiszergazdaságnak.