Együnk kevesebb csomagolást!

Élelmiszerekkel kapcsolatba kerülő anyagokból az életünk során közel fél kilogramm mennyiséget fogyasztunk el – és most nem a papírszalvéta-foszlányokra gondolunk, hanem a csomagolóanyagokból az ételekbe kioldódó vegyületekre. Melyek ezek? Hogyan együnk belőlük kevesebbet? Kiderül az Ésszel a kosárba cikksorozat aktuális összeállításából…

Mire való a csomagolás?

A csomagolás az élelmiszer-biztonság fenntartásának egyik legfontosabb feltétele: amellett, hogy egyben tartja az élelmiszert, védi a környezet hatásaitól (és fordítva), eltarthatóvá teszi, a fertőzés és szennyeződés (infekció és kontamináció) veszélyét minimalizálja, valamint gátolja a termékben lévő mikroorganizmusok szaporodását, adott esetben még tűrnie kell a hideget és a meleget, ráadásul tartalmaznia kell a jogszabályban előírt kötelező jelölési adatok is (nettó tömeg, minimális megőrzési idő, tárolási körülmények, tápértéktartalom), hogy a marketingüzenetek hordozásáról már ne is beszéljünk.

Milyen kockázatai vannak?

A világon az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagok (Food Contact Material) száma eléri a négyezret, ezekből az anyagokból kioldódás révén az élelmiszereinkbe juthatnak különböző vegyületek. Ki gondolta volna, hogy nyolcvan év alatt akár 400 g csomagolóanyagot fogyasztunk el?

A csomagolóanyagokból, csomagolószerekből kioldódó anyagok (monomerek, oligomerek, stabilizátorok, antioxidánsok, lágyítók, habosító anyagok, nehézfémek, színezékek, gyártási segédanyagok) az emberi anyagcserét, hormonháztartást szabályozó szerveket károsíthatják. Hosszabb kitettség esetén vese- és májelégtelenséget okozhatnak, az örökítő anyag szerkezetének torzítása révén karcinogének lehetnek, gyermekkorban megzavarhatják a nemi jellegek zavartalan kialakulását, veszélyesek az ideg- és immunrendszerre, emlő-, here- és prosztatarák kialakulását indikálhatják.

Az anyagátadás, vagyis a diffúzió a csomagolóanyag és az élelmiszer közötti határfelületen történik.

A hőmérséklet függvényében a kioldódás erőteljesebbé válik, gondoljunk csak a napon lévő autóban hagyott üdítőitalokra.

A csomagolóanyagok esetében egyébként nem az esetenkénti, nagy dózisú kitettség a jellemző, hiszen a kioldódás ezekből az anyagokból általában igen kis mennyiségben, de hosszú időn keresztül, folyamatosan zajlik.

Hogyan végzik el a laboratóriumi vizsgálatokat?

A laboratóriumi vizsgálatokat úgynevezett élelmiszer-utánzó modelloldatok segítségével végzik el, amelyek a csomagolóanyagokkal kapcsolatba lépő élelmiszeréhez hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, és olyan arányban teszik próbára az adott csomagolóanyagot, mint ez utóbbiak. A laboratóriumban megmérik az oldatba kerülő összes komponens mennyiségét: műanyagok monomerjeit, foto-stabilizátorokat, csúszást segítő anyagokat, a lágyítókat, nyomdafestékeket fémeket – mondta el a Laboratorium.hu-nak Dr. Szigeti Tamás János, a csomagolóanyagok vizsgálatában élen járó WESSLING Hungary Kft. szakembere.

A vizsgálatokkor mindig a legkedvezőtlenebb felhasználási körülményt veszik alapul, a kioldódás vizsgálatához kémiai analitikai méréseket (többek között tömegmérésen, fémanalitikán, kromatográfiás elválasztáson, illetve tömegspektrometrián alapuló vizsgálatokat) alkalmaznak. A leggyakrabban a lágyítókat, az antioxidánsokat és a nehézfémeket vizsgálják, de a laboratóriumi szakembereknek számos esetben ismeretlen szerkezetű kioldódó anyagokat is azonosítaniuk kell. A speciális kioldódási vizsgálatoknál az élelmiszerekből a modelloldatokba kerülő anyagok kémiai jellemzőit is meghatározzák, azaz konkrét vegyületeket mutatnak ki, illetve megmérik azok mennyiségét is.

A laboratóriumokban kidolgozott és végzett vizsgálati módszereket alkalmazva hatékonyan kiszűrhetők az élelmiszerek csomagolására alkalmatlan, esetenként mérgező anyagok. Ezzel a csomagolt élelmiszerek biztonsága is növelhető.

Mit mondanak a jogszabályok? Mit kell tenniük a gyártóknak?

Az EU tagállamaiban közvetlenül alkalmazandó az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokról és tárgyakról szól az 1935/2004/EK rendelet, amely az általános követelményeket és alapelveket határozza meg az FCM (Food Contact Material) anyagokra.

Magyarországon az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény hatálya kiterjed az élelmiszerrel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyag, tárgy, eszköz és gép előállítására, higiéniai alkalmasságának, megfelelőségének ellenőrzésére és forgalomba hozatalára is.

A helyes gyártási gyakorlatoknál az a fontos, hogy rendelkezésre álljon a szükséges dokumentáció, a megfelelőség, a különböző biztonsági adatok, a minőségbiztosítási alapelvek, a minőség-ellenőrzési rendszerek, illetve a végtermékekkel kapcsolatos, a kioldódási határértéket igazoló eredmények. Ez utóbbiak kapcsán elengedhetetlenek a rendszeres laboratóriumi vizsgálatok.

A jövő csomagolása

A sci-fibe illő, ám már a gyakorlatban is alkalmazott interaktív csomagolóanyagok érzékelik a hőmérsékletet, a mechanikai behatást, rögzítik az adatokat, választ adnak a termékben végbement változásokról – olvassuk az Élelmiszervizsgálati Közlemények tudományos szaklap tanulmányában. Emellett léteznek etilalkoholt fejlesztő tasakos rendszerek, amelyek gátolják a penész kifejlődését a termékben, az intelligens, nano-jelzőrendszert tartalmazó csomagolóanyagok pedig színelváltozással jelezhetik egy élelmiszer romlás okozta gázképződését.

A biológiailag lebomló műanyag-csomagolásokból ma már palackot, tányért, evőeszközt is készítenek: a PLA-ból készült műanyagtermékek komposztálhatók. Az ehető csomagolás az élelmiszeripar egyik legújabb perspektívája (ehető filmek, bevonatok – poliszacharidokból, fehérjékből vagy különböző gyantákból, viaszokból.

Mire figyeljen a fogyasztó?

Az élelmiszert annak csomagolásán feltüntetett módon kell tárolni;
Ha lehet, a termékeket ne tegyük ki erős hőnek és/vagy fényhatásnak;
Mikrohullámú melegítőeszközbe csak akkor helyezzünk csomagolt élelmiszert, ha a csomagolásán annak lehetőségét jelzik (pl. mikrohullámmal készíthető pattogatott kukorica);
Erős oldóhatással rendelkező élelmiszert lehetőleg üveg edényben tároljunk, nem műanyag csomagolószerben (pl. ajándékba kapott pálinka);
A kibontott élelmiszert lehetőleg ne töltsük át más csomagolószerbe, tároljuk abban, amiben a kereskedelemben forgalomba hozták (vélelmezhető ugyanis, hogy a közforgalomba hozott élelmiszerek csomagolását szakemberek, laboratóriumok ellenőrizték, és megfelelnek az EU-ban érvényes élelmiszer-biztonsági előírásoknak);
Az élelmiszerek csomagolószereit használat után környezettudatosan kell kezelni, lehetőség szerint külön kell gyűjteni az általános háztartási hulladéktól. Az élelmiszerrel erősen szennyezett csomagolószert (pl. tejes dobozok, tejfölös, joghurtos poharak, zsíros fóliák stb.) kidobás előtt célszerű felületesen elöblíteni;
Az Ésszel a kosárba! kampány célja, hogy segítsen a fogyasztóknak, minél biztonságosabb termékeket vásárolni. A Laboratorium.hu tudományos weboldal cikksorozatában a WESSLING Hungary Kft. független laboratórium szakértői számolnak be a több millió élelmiszerminta vizsgálata után szerzett tapasztalataikról. (laboratorium.hu)

https://laboratorium.hu/egyunkkevesebbcsomagolast