Egy nonprofit nagyker

Négyéves múlttal és évi 600 millió forintos forgalommal a hátunk mögött a Magyar Élelmiszerbank Egyesület már bizonyította a világszerte ismert kezdeményezés magyarországi létjogosultságát: a valamilyen okból forgalomba nem hozható, de a fogyasztás kritériumainak megfelelő élelmiszereket nem megsemmisíteni, hanem a rászorulóknak kell szétosztani – vallja társaival együtt az egyesület alapító elnöke, Cseh Balázs.A Magyar Élelmiszerbank Egyesületet nonprofit szervezetként négy évvel ezelőtt hozta létre 13 magánszemély, akik ismerve a nemzetközi hálózat addigi tevékenységét, elhatározták, hogy a CSR-tevékenység egy speciális vonulatát képező, általában csak nonprofit nagykereskedelmi cégnek hívott szervezetet hoznak létre. Ez azért tevékenykedik, hogy az információgyűjtés és publicitás eszközeivel kapcsolatot teremtsen a Magyarországon felhalmozódó élelmiszerfeleslegek és az arra rászorulók között, ezzel elősegítse a szegénység és az éhezés csökkenését.
Többféle módon gyűjtik össze a rászorulóknak az élelmiszereket. Egyrészt a hagyományos adományozás keretében, ám ez csak tevékenységük kisebb részét érinti. Másodsorban önkéntesek segítségével gyűjtik a hipermarketekben, gyárakban és feldolgozóüzemekben fölöslegessé vált és megsemmisítés előtt álló élelmiszereket, majd eljuttatják a hozzáértő karitatív szervezetekhez és önkormányzati intézményekhez, akik ingyenesen szétosztják a rászoruló emberek között.
Az élelmiszerbank magánszemélyeket közvetlenül nem segélyez. A tevékenység egyik fő alapelve, hogy ingyenesen fogadnak és ingyenesen is adnak át élelmiszereket.
Problémát jelent azonban ennek a logisztikai láncnak a megszervezése, hiszen az összegyűjtéshez önkéntesekre, a szállításhoz járművekre, a tároláshoz raktárakra vagy hűtőházakra van szükség, és a karitatív szervezetekhez is továbbítani kell a csomagokat.
Mint Cseh Balázs elnök elmondta, először olyan cégeknél kopogtattak, akik kinti anyavállalataikon keresztül már ismerték az adományozásnak ezt a formáját.
– Ennek ellenére néha falakba ütközünk. Mert, habár nyilvánvaló, hogy mindenhol keletkezik selejt, de ezt nem minden cég szereti elismerni. Ennek mértéke az üzleti titok kategóriájába esik. Ugyanakkor a megsemmisítés is pénzbe kerül, aminél olykor jóval olcsóbb, ha összegyűjtjük, elszállítjuk és szétosztjuk azokat.
Mint az elnök magyarázza, minden egyes megállapodás mögött ott van az a vállalati vezető, aki felelősséget vállal ezért az akcióért. Hiszen a megsemmisítés lenne a legegyszerűbb mód, ugyanakkor az élelmiszerek továbbadása mindenképpen elkötelezettséget jelent.
Ezekben az áruházakban azonban nemcsak a valamilyen oknál fogva a polcokra már ki nem tehető árukat gyűjtik össze, hanem hagyományos gyűjtést is tartanak, amikor a vásárlók vesznek valamennyi élelmiszert és azt átadják az önkénteseknek.
Az eddigi eredmények alapján az elnök úgy véli, hogy még képesek növekedni, mert még sok olyan forrás létezik, amelyet nem találtak meg. Az optimizmusuk töretlen a válság ellenére is, miután már nemcsak négyéves múlttal, hanem két saját raktárral, egy kis hűtőtárolóval és két kis teherautóval is rendelkeznek. Ezért idén már megpróbálkoznak a friss árukkal, és keresik a kapcsolatot a húsiparral és a tejiparral is.
L. M.