Egy kis hazai: a helyi élelmiszerek tudatos keresése

Dátum: 2011. 06. 20. 12:52

Európában több országra jellemző a helyi élelmiszerek tudatos keresése. Magyarországon az uniós csatlakozás előtti időkig magas volt a hazai élelmiszerek részesedése, 2003-ban például 90 százalék. A szabad kereskedelem azonban meghozta a tömeges importot, s a kereskedők a gyengébb magyar vásárlóerő miatt az olcsó, ezért alacsonyabb minőségű külföldi termékekkel keltek versenyre vevőikért.

A két évtizede megkezdett privatizáció is újdonságot hozott azzal, hogy a patinás, ismert és kedvelt márkákat gyártó hazai élelmiszer-feldolgozók nagy külföldi vállalatok kezébe kerültek. E vállalatokra jellemző, hogy adózási, logisztikai okok miatt gyakorta telepítik egyik országból a másikba bizonyos termékeik előállítását. A közelmúlt német dioxinbotránya kapóra jött a magyar termékek fogyasztásának népszerűsítését erőltető kormánynak: ha növekszik a kereslet, akkor erőre kaphat a mezőgazdaság és az élelmiszeripar is, ezzel együtt bővülhet a foglalkoztatottak létszáma is.

A nemzeti terméket ugyanis előnyös helyzetbe hozta az, hogy az országban működik Európa legszigorúbb élelmiszer-biztonsági hatósága. Az azonban, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, sajátos helyzetet teremt, hiszen az áru eredetének, származásának feltüntetését szabályozó rend elsősorban úgynevezett harmadik országra vonatkoznak. A helyzetet bonyolítja, hogy az unión belüli nem tekinthető külkereskedelmi forgalomnak, csak az unión kívüli, harmadik országból érkező áru.

Brüsszelbe megy a tervezet

Vannak máris előnyös helyzetben lévő magyar élelmiszerek. Ezek már Brüs�szeltől megkapták az oltalom alatt álló eredetmegjelölést vagy az oltalom alatt álló földrajzi jelzést. A Szegedi szalámi vagy Szegedi téliszalámi, Budapesti téliszalámi, Gyulai kolbász vagy Gyulai páros kolbász, Csabai kolbász vagy Csabai vastagkolbász, Hajdúsági torma, Makói hagyma vagy Makói vöröshagyma, Szegedi fűszerpaprika-őrlemény vagy Szegedi paprika biztos helyzetben van. A Kalocsai fűszerpaprika-őrlemény, Gönci kajszibarack, Szőregi rózsatő, Alföldi kamillavirágzat és a Magyar szürkemarhahús mint tradicionális magyar élelmiszerek és mezőgazdasági termékek várakoznak még a közösségi oltalomra.

A Vidékfejlesztési Minisztérium azt kívánja elérni, hogy csak azt a terméket lehessen magyarként feltüntetni, amelyről hitelesen megállapítható, hogy valóban az. A „magyar termék” jelölési szabályairól szóló rendelettervezetről hónapok óta folyik a társadalmi, szakmai konzultáció. A tervezet az előzetes várakozásoknak megfelelően komoly érdeklődést váltott ki a szakmai, fogyasztóvédelmi és civil szervezetek körében, de a szakminisztérium sajtóosztályától úgy tudjuk, hogy érkeztek egyéni észrevételek, hozzászólások is. A hozzászólók egyetértettek abban, hogy a fogyasztók egyre tudatosabban keresik a hazai alapanyagok felhasználásával itthon előállított élelmiszereket.

Az egyeztetések lezárása után a jogszabálytervezetet a tárca Brüsszelbe küldi, ahol megkezdődik a notifikációs eljárás. (Ez cikkünk nyomdába adása után várható.) A rendelet a tervek szerint nyár végén, ősz elején léphet életbe. A jogszabályra azért van szükség, mert az utóbbi időben egyre több élelmiszeren találkozhattak a fogyasztók félrevezetően feltüntetett magyar eredetre utaló kifejezéssel, illetve képi megjelenítéssel. Az állampolgárok egyre inkább igénylik, hogy valóban magyar eredetű élelmiszereket vásárolhassanak, viszont a felmérések alapján az elmúlt időszakban gyakran becsapottnak érezték magukat a megtévesztő jelölések miatt.

Jelzők szabályozva

A rendeletben szereplő alapvetésekről annyit érdemes tudni, hogy a lakosság valós tájékoztatása érdekében olyan önkéntes jelölési gyakorlatot kívánnak bevezetni, amellyel a hazai termékek pontosabban azonosíthatóak és egyszerűbben felismerhetőek.

A rendelettervezet meghatározza a „100% magyar termék” felirat feltüntetésének feltételeit. A jelölést kizárólag magyar alapanyagból, Magyarországon elvégzett műveletekkel előállított termékek viselhetik majd. Ezek a termékek legfeljebb olyan külföldről származó összetevőket tartalmazhatnak, amelyeket Magyarországon nem lehet előállítani (például déligyümölcsöket vagy egyes fűszerféléket). Ezek aránya azonban nem haladhatja meg az öt százalékot.

A jogszabály rendelkezik majd a „magyar termék” vagy „magyar élelmiszer”, illetve bármilyen ezzel azonos értelmű szókapcsolat használatáról. Szabályozza azt is, hogy milyen esetekben lehet feltüntetni a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeit vagy az azokra utaló grafikai megjelenítést a csomagoláson. A rendelet kitér a „különleges”, „prémium”, „kiváló”, „extra” jelzők feltüntetésének feltételeire is.

A tervezet a Vidékfejlesztési Minisztérium értékvállalásának megfelelően, a magyar jogszabályi környezetben elsőként határozza meg a „kézműves”, illetve a „hagyományos élelmiszer” kifejezést. Olyan termékek jelölhetőek majd így, amelyeket nem iparszerű eljárással, hanem egyedi megmunkálással, kézzel vagy egyszerű hagyományos eszközökkel állítottak elő.

A szabályozás csak a Magyarországon működő élelmiszer-vállalkozásokra vonatkozik, és csak azokat érinti, akik önkéntesen akarják feltüntetni a termék származását. A tervezet tehát nem kötelezi a gyártókat a jelenleginél szigorúbb szabályok betartására, ugyanakkor feltételeket fogalmaz meg arra az esetre, ha az előállító megkülönböztető jelöléssel szeretné a termékét népszerűbbé tenni. A rendelet tisztább helyzetet teremt a hazai élelmiszerpiacon, hiszen a hatóság a jövőben jogszabály alapján szűrheti ki a fogyasztókat megtévesztő élelmiszereket.

„Megértjük és elfogadjuk”

– Az élelmiszer bizalmi termék, így a Bonafarm-csoport tagjai kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy a termékeikkel kapcsolatban olyan információkat közöljenek a vásárlóikkal, amelyek teljesen megfelelnek a valóságnak, és nem félreértelmezhetők attól függően, hogy éppen milyen fogyasztói vagy termelői szemüvegen keresztül nézzük az adott terméket – nyilatkozta a Trade magazinnak Éder Tamás, a Bonafarm-csoport vállalati kapcsolatok és PR-igazgatója.

– Tény, hogy a termékek eredetére vonatkozó EU-s szabályozás módot ad arra, hogy összezavarodjon a fogyasztó egy termék származására vonatkozóan. Hiszen – mint láttuk – jogilag magyar terméknek számít az az élelmiszer is, aminek csak a csomagolását végezték az országban. Megértjük és elfogadjuk azt a fogyasztói elvárást, hogy az ilyen termék és az elsősorban magyar alapanyagból itthon készített termék között a jelölésben legyen valamilyen, a fogyasztó számára egyértelműen érthető különbség. Elsősorban azt várjuk, hogy a rendelet olyan helyzetet teremt, ami segíti a fogyasztó eligazodását a termékek hazai eredetére vonatkozó, sokféle állítással és védjeggyel bíró bonyolult rendszerében – állapította meg Éder Tamás.

Rácz József, a Premium Fruit Kft. ügyvezetője szerint a zöldség-gyümölcs üzletágban egyszerűbb a helyzet. Ha pontos a nyomonkövetési rendszer, akkor a származási hely egyszerűen megállapítható. Az viszont már gondot jelenthet, hogy a kertészeti termelés globalizálódása miatt ugyanazokat a fajtákat termelik a világ különböző pontjain. Ilyen esetben pusztán szemrevételezéssel lehetetlen a különbséget megállapítani. Rácz József egyben arra is emlékeztetett, hogy a magyar fogyasztó már megszokta, hogy az üzletekben állandó a friss zöldség-gyümölcs kínálat, s ez, főleg a téli hónapokban, nem oldható meg import nélkül.

Fischer Béla, a Cukoripari Egyesülés elnöke szerint vannak olyan termékek, s ilyen a cukor is, ahol nem egyszerű elkülöníteni a gyártás során használt import alapanyagot a hazaitól. Ugyanakkor az eddigi gyakorlat szerint a kommersz termékek csomagolásához egyfajta zacskót, zsákot használnak.

Hasonlóan vélekedett Poór Zoltán, a Pannonmill Zrt. elnök-vezérigazgatója. Véleménye szerint a malomiparban a technológia általános része, hogy nem származási hely szerint válogatják össze egy-egy lisztféleséghez szükséges gabona alapanyagait, hanem a minőségük alapján. Előfordul, hogy időszakonként szlovák vagy lengyel lisztet használnak.