EFO-változások 2026: a 120 napos plafon komoly fejtörést okozhat az alkalmi munkában

Az egyszerűsített foglalkoztatás (EFO) sokáig rugalmas megoldást kínált az alkalmi és idényjellegű munkákra főleg a kiskereskedelemben, a turizmus-vendéglátásban, az építőiparban, a rendezvényszervezésben, a logisztikában és a szezonálisan erősödő szolgáltatási területeken. A 2026-tól hatályos szabályok ugyanakkor szigorúbb kereteket szabnak ennek a foglalkoztatási formának: emelkednek a napi közterhek, és az alkalmi munka éves felső határát 120 napban rögzítették, amelyet munkavállalónként kell számítani. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy dolgozó akkor is elérheti az éves keretet, ha több kisebb munkát vállal más-más cégnél. Új elem, hogy a mezőgazdasági idénymunka éves kerete 210 napra bővült, a 120 nap feletti időszakra azonban már magasabb közterhet kell fizetni. „Fontos tudni, hogy ha a munkavállaló a mezőgazdasági idénymunka mellett akár csak néhány nap alkalmi munkát is vállal – tehát vegyíti a két típust –, ugyanúgy az összevont 120 napos korlát válik irányadóvá. A jogszabályi plafon miatt a munkavégzés év közben könnyen megszakadhat, ami főleg azokat érintheti érzékenyen, akik eddig több, eltérő jellegű alkalmi munkából egészítették ki a jövedelmüket”

– hangsúlyozza Göbl Róbert, a Humán Centrum cégcsoport vezetője.

EFO-s alkalmi munka: a szigorú időkorlátok komoly tervezést igényelnek

Alkalmi munkára egy munkavállaló legfeljebb 5 egymást követő naptári napig, egy hónapon belül összesen 15 napig, egy naptári éven belül pedig legfeljebb 120 napig foglalkoztatható, akkor is, ha több különböző munkáltatónál dolgozik. Azoknak a munkaadóknak, akik hosszabb távra terveznek ugyanazzal a csapattal, az utószezon idején már kiemelten figyelniük kell az éves időkorlát betartására. További nehézség, hogy az EFO napi szintű bejelentési kötelezettséggel jár, így egy elmaradt vagy késedelmes adminisztráció komoly munkaügyi bírságot vonhat maga után. „Ez sok esetben ahhoz vezethet, hogy a munkáltatók inkább rövidebb időszakokra szerződnek, és gyakoribbá válik a cserélődés az EFO-s munkáknál, ami emeli a toborzási és betanítási költségeket. Mindez a munkavállalók oldaláról nézve is bizonytalanságot jelenthet” – teszi hozzá a HR szakértő.

Alternatíva az EFO-ra: előtérben a diák- és nyugdíjas szövetkezeti foglalkoztatás

A szakember szerint az EFO-t érintő változások hatására egyre gyakrabban merülhet fel alternatívaként a diákok és nyugdíjasok szövetkezeten keresztül történő alkalmazása. „A foglalkoztatók egyre inkább felismerik, hogy nem éri meg »efoztatni« a munkavállalókat, ha az adott feladatot diákok vagy nyugdíjasok is el tudják látni. Ugyanis az EFO esetén fizetendő közteherjegy mértékét a munkáltatóknak akkor is meg kell fizetniük, ha a munkavégzés csak 4 vagy 6 órára szól, míg szövetkezeten keresztül alkalmazott diákok és nyugdíjasok után csak a ledolgozott órákat kell kifizetniük” – emeli ki Göbl Róbert.

A szövetkezeti forma sajátossága, hogy – a klasszikus munkaviszonnyal ellentétben – a munkavállaló bruttó béréből nem kerül levonásra a 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulék, és a munkáltatót sem terheli a 13 százalékos szociális hozzájárulási adó. Azonban az EFO-val ellentétben a szövetkezeti forma nem jár 5, 15 vagy 120 napos időkorláttal, és létszámkorlát sincs, miközben az adminisztráció jelentős részét – beleértve a HR- és bérszámfejtési feladatokat – jellemzően a szövetkezet vállalja át.

Magyarországon évente több mint 150 ezer diák vállal munkát, közülük csak a Mind-Diák Szövetkezeten keresztül több mint 10 ezer diák dolgozik. Hasonló növekedés figyelhető meg a nyugdíjasok foglalkoztatásában is: a KSH és a nyugdíjas szövetkezetek adatai szerint országszerte közel 158 ezer nyugdíjas végez munkát valamilyen formában, és közülük évről évre egyre többen dolgoznak szövetkezeten keresztül.