Diszkontálás
A klasszikus értelemben vett bolti pénztárgép záráskor pontosan mutatja, mekkora volt a bevétel. Úgy tűnik, vége annak az évek óta tartó időszaknak, amikor nap mint nap több maradt esténként a kasszában. Mostanában, igaz, még alig érzékelhetően, de már kevesebb pénz jut a vásárlásra. Nem lehet szépíteni, a kisebb tartalékokkal rendelkező családok előbb a feleslegről mondanak le.Az apró jeleket észre lehet venni a háztartásokban, az üzletekben és a gyártóknál. Az egész sütőipari láncon végiggörög annak hatása, ha egyre több otthonban már nem szárad meg egyetlen zsemle sem, elfogy a hűtőből is minden. Sok konyhában már nem az árubőség, a raktározás problémája jelenti a gondot. Ha ügyes a házi revizor, akkor csak összeáll a bevásárlólista, amire a pillanatnyi helyzet függvényében, ideiglenesen fel- és lekerülhetnek különböző „tiltott” cikkek. De lehet, hogy inkább üzlettípust vált a család, és a vásárlási környezet igényességéből enged.
Persze nem sírnánk vissza azokat a „luxus” időket, amikor bőven fogyott a kenyér, jutott az asztalra, és a szemétbe is. (És például évenete 100 liter sört megittunk fejenként.) Elszörnyedve hallgattuk a nyugatot megjárt ismerőst, aki a boltokban talált árcédulákról mesélt. Arról, hogy – az akkori félhavi magyar átlagfizetésből – Párizsban, Amszterdamban, vagy Londonban csak néhány kiló húsra futná. Bezzeg az itthoni biztonságban sokszatyornyi húst lehetett hazacipelni.
Azóta már más világ járja, a kilencvenes évek elején megkezdődött az élelemspórolás. Bár inkább konyhai racionalizálásnak kellene mondani. Igaz, ezért aztán sok vállalkozás csődbe is jutott.
Most más a helyzet. A statisztika igazat mond, amikor, igaz, hónapokkal megkésve, de hivatalosan is megtudjuk, amit magunktól is tudunk: csökkent a kiskereskedelmi és a napi fogyasztásicikk-forgalom. Aki jobban átböngészi az adatokat, kiderítheti, hogy a kisebb, önálló boltokban nagyobb a veszteség, mint a hipermarketekben és különböző diszkontokban. De minden bizonnyal ez utóbbi üzlettípusokban is érzékelik a változást, mert az átlagos bevásárlókosár értéke csökken.
Ha az adatok mélyére nézünk, kiderül, hogy a KSH szerint, míg márciusban az általános kiskereskedelmi mutatószámok nagyjából változatlanok, addig intő jel, hogy tovább csökkent az élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelem változatlan áron számított forgalma. A 2007. márciusi értékesítés mennyisége 0,6 százalékkal elmaradt az előző év azonos hónapjának szintjétől. Míg az eladások jelentős részét (91 százalékát) lebonyolító vegyes termékkörű üzletek forgalma csak kismértékben (0,2 százalékkal) mérséklődött, addig az élelmiszer-, ital-, dohányáru-szaküzletek eladásai ennél jelentősebben mértékben (5,4 százalékkal) csökkentek.
Zöldséges ismerősöm mondta, legelőször a paprika, paradicsom marad ki a gyerek tízóraijából, mert zsömlére, vajra és valamilyen felvágottra jut. De mit tehet ilyenkor a boltos? A hagyományos vásárlásélénkítő trükköknek csak egyike hozhat sikert: az árak csökkentése. Persze, az árnak is „ára” van, hiszen csak a költségeken lehet spórolni, vagy a beszállítón, vagy a rezsin lehet takarékoskodni. Esetleg a kereskedő nyúlhat a zsebébe a forgalom fenntartása érdekében.
Mostanában több szakmai tanácskozáson is téma volt a visszahúzódó kereskedői stratégia. A nagy nemzetközi láncok esetében egyszerűbb a helyzet, mert egy globális céget másként érint a forgalom visszaesése az egyik régióban, ha behozhatja egy másikban, mint a kevés boltos, regionális versenytársát, netán nemzeti vállalatot. Persze, vannak egyéni menedzsertragédiák is, azoké, akik javadalmazása forgalomfüggő.
A vezető alkalmazottak kétségbeesetten gyártják mostanában azokat a kimutatásokat, amelyek az egymás után következő hónapok adatait próbálják úgy beállítani, hogy azokból, személyes beavatkozásuk nyomán valamilyen pozitív változás előjöjjön. Ha elbírja a piac, akkor lehet új termékeket is gyártani, az előzőhöz képest olcsóbbakat, csak a csomagolás legyen díszesebb. Az egyedi trükkök, akciók is hozhatnak eredményt, lehet más vevőjét elcsalni, vagy végső soron diszkontálni.
Diszkontvilágban élünk, lehet diszkont módon autót bérelni, fapados légitársasághoz diszkontjegyet venni, de van diszkontzokni is. Sőt, láttam már fogorvost is, szolgáltatásait diszkont módon hirdetni.
Akkor lehet az sem baj, ha az élelmiszert is egyszerűbb körülmények között, diszkontban vásároljuk?
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Egyre korábban indul a karácsonyi szezon: az ár-érték arány a kulcs
Az idei évben a magyarok 40 százaléka hozta előre a…
Tovább olvasom >Prémium legyen, de fenntartható is – a legifjabb generáció elvárásai
A kiskereskedelmi szereplők kénytelenek lesznek egyre nagyobb figyelmet fordítani fenntarthatósági…
Tovább olvasom >Fél év alatt 100 millió forint felajánlást tettek karitatív célokra a fogyasztók a kötelező visszaváltási rendszer révén
A hat hónapja kezdődött és a mindennapok szerves részévé vált…
Tovább olvasom >