Csokoládé világnapja: szabadalmi bejelentések a múltból

A magyar feltalálók között is jócskán akadtak édesszájúak, hiszen ebben a témában számos szabadalmi bejelentés érkezett a sokáig Magyar Királyi Szabadalmi Hivatalként működő szervhez. A beadványok egyik fő csoportja az eljárások voltak, például az 1896-ban beadott kérelem, amely az „orvoscsemegéket” akarta meghonosítani a közhasználatban. Ennek a találmánynak az volt a célja, hogy a csokoládé vagy más finomság elfedje a gyógyszerek keserű ízét. „Jelen találmány orvosság-csemegék készítésére vonatkozik és különböző csemegékbe, illetve befőttekbe és csokoládéba bizonyos adag gyógyszer keverésére vonatkozó eljárásban áll, miáltal a gyógyszerek ízletessé válnak a nélkül, hogy gyógyító hatásuk csorbát szenvedne” – fogalmaz a készítmény kitalálója.

Egy három évvel később beadott eljárás az ún. borcsokoládé létrehozását tűzte ki célul azáltal, hogy kakaó, cukor, tejföl és víz keverékét nyúlós állapotig főzi, majd citromsavat ad hozzá, végül a kihűlés után tiszta borszesszel, aromatikus termények alkoholkivonatával vagy rummal keveri.

Az eljárások egyik legérdekesebb darabja azonban a lyukacsos csokoládé elkészítésére vonatkozó beadvány, amely a ma már több világhírű márka által árusított buborékos csokik őse lehet, hiszen ezt még a II. világháború előtt jegyezték be a hivatalban. A nyalánkság kitalálója azt is hangsúlyozta a leírásban, hogy az édesség térfogata így akár a kétszeresére is nőhet.

A huszadik században csak úgy hemzsegtek a bejelentési kérelmek ebben a témakörben. Ebből a korszakból származnak a „vattacukrot tartalmazó csokoládékészítmény”, illetve a csokoládéból készült mozgatható tagokkal rendelkező figurák, játékok, dísztárgyak, alakzatok és „karácsonyfafüggesztékek” is.

Magyarország nemcsak a fogyasztásban, hanem a termelésben is jeleskedett az elmúlt századokban. Első csokoládégyárunkat Stühmer Frigyes alapította 1868-ban. A Stühmer márka az 1930-as években jelentette be az ikonikus termékei, a Frutty és a Balaton védjegyeit. Legismertebb termékük, amely a gyáralapító unokája után kapta a nevét, a Tibi csoki esetében a különböző források egyetértenek abban, hogy 1941-ben került az édesség az üzleteik polcaira, de a vállalat már 1935-ben rendelkezett bejegyzett szóvédjeggyel a termékre, sőt: hogy biztosra menjenek a hasonló hangzású „Tivi” szót is levédették egy évvel később. Az 1935-ös védjegybejelentés azonban még nem tükrözte a felirat később meghatározóvá váló tipográfiáját. Ugyanakkor érdekes módon az 1941-es piaci megjelenés előtt három évvel egy másik árucsoportban Neuhaus József budapesti cipőüzeme részére szerepel egy bejelentés a jegyzékben az ún. „gyógycipő betéttel” termékre, amelyen a Tibi szó a később a csokipapírokon közismerté vált formában szerepel. A kérdés már csak az, vajon melyik volt előbb?