CSAOSZ: a csomagolóipart sújtja a termékdíj törvény legújabb módosítása

2011. november 21-én fogadta el a Parlament az „egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló T/4662. számú törvényjavaslat keretében a 2011. évi LXXXV, környezetvédelmi termékdíj törvény módosítását.

1. A csomagoló és csomagolószer-gyártó vállalatokat egyaránt képviselő Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség ezúttal is fontosnak tartja a 2011. június 27-én elfogadott, majd július 4-én és november 21-én módosított törvény változtatása kapcsán a termékdíjas szabályozás várható következményeire mind a jogalkotók, mind pedig az érintett vállalkozások és a közvélemény figyelmének felhívását.

A törvénymódosításnak a kötelezettek számára leglényegesebb része a termékdíj tételek jelentős emelése, amelynek megalapozó szakmai számításai nem ismertek. A módosítás révén a termékdíj tételek mértékét teljesen alárendelték az állami költségvetéshez való hozzájárulásnak és elveszett a törvény bevezetőjében leírt, a környezeti károk megelőzésére, enyhítésére pénzügyi forrást teremtő cél. A díjtételek függetlenedtek a környezetterhelés mértékétől, illetve a hasznosítás reális költségeitől, mértékük miatt pedig egyes csomagolószer fajták, csomagolástechnológiák indokolatlan háttérbe szorulását eredményezhetik a járulékos hatásaival egyetemben.

A díjtételek emelése például a csomagolásban érintettek számára 10 milliárd forint többletterhet jelent. A teljes kötelezettség számításaink szerint meghaladja a 44 milliárd forintot és ez különösen nagy eltérést mutat a költségvetési törvény tervezetében szereplő 25 milliárd forintos csomagolási termékdíj-bevételhez képest, amivel a tervezés helyessége megkérdőjelezhető.

Különösen szembetűnő – a gyártói felelősség elvének a törvényben érvényt szerezni szándékozó – az egyéni hulladékkezelést teljesítők esetében az ún. rendszerirányítási alapköltség drasztikus, 6-12-szeres emelése a nem kereskedelmi csomagolások esetében. A papír csomagolószerek esetében például ez a rendszerirányítási alapköltség önmagában is kb. 50%-al meghaladja a jelenlegi teljes hulladékkezelési ráfordítást. Ez felvetheti a korábbi számítások alapvető szakszerűtlenségét, a jogalkotó pedig teljességgel elveszi az egyéni hulladékkezelés motivációját, a környezetvédelmi célokkal is ellentétes és a gazdálkodó szervezeteket pedig egy drága állami rendszer irányába tereli olyan hulladékok esetében is, amelyeknél ez teljességgel indokolatlan. A módosítás így jelentős és indokolatlan árdrágulást eredményez a csomagolt termékek piacán.

2. A termékdíj törvény rendelkezéseit a lehetséges gazdasági folyamatok változatai (belföldi csomagolószer-gyártás, közvetett-közvetlen import csomagolószer beszerzés, csomagolóanyag import-export, csomagolt termék import, stb.) alapján elemezve több ponton is a hazai vállalatok versenyhátrányát azonosítottuk a külföldiekkel szemben, a módosítás pedig csak néhány helyen oldotta fel azt.

A versenyhátrány például abban nyilvánul meg, hogy ha a belföldi csomagolóeszköz-gyártó csomagolóanyagot importál, akkor beérkezéskor fizeti meg annak a termékdíját és csak a csomagolóeszköz forgalomba hozatala után a csomagolóeszköz után befizetett termékdíjból tudja csak visszaigényelni annak korábban befizetett termékdíj tartalmát (és annak áfa-tartalmát).

3. A törvény, illetve a módosítása számos adminisztrációs terhet növelő hatású intézkedést tartalmaz, amely teljességgel ellentétes a Kormány vállalkozások működtetését könnyebbé tevő célkitűzéseivel és nem éri el a kötelezetti (a hatóságok által ellenőrizendő) kör számának lényeges csökkenését sem, ellenkezőleg bővíti a kötelezetti kört a csomagolási célra is alkalmazható terméket gyártók, forgalmazók adatszolgáltatási kötelezettségének előírásával.

4. Hangsúlyozzuk továbbá, hogy az uniós notifikáció is elkerülhetetlen, mert a jogszabály (beleértve a jelenlegi módosítást is) alapvetően környezetvédelmi vonatkozású, nem csupán pénzügyi (adó) jellegű.

A jogszabály módosítás tervezete több ponton jelentősen szűkíti mind a kötelezetteknek mind a hulladékkezelőknek az EU-s irányelvekben megfogalmazott jogosultságait. A tervezet nem tekinti egyenrangú feleknek az egyes hulladékkezelőket és alapvetően diszkriminatív a nem állami tulajdonú vállalkozásokkal szemben.

5. A 22 oldal terjedelemben beterjesztett módosító javaslat a 43 paragrafusból álló törvényt szinte valamennyi paragrafusában megváltoztatta, ami alapján teljesen nyilvánvaló, hogy igen jelentős átalakításon esett át a néhány hónapja elfogadott törvény. A jogszabály több helyen is hivatkozik a még el nem készült végrehajtási rendeletre, amely még lényeges kérdéseket kell szabályozzon, így megítélésünk szerint sem a kötelezetti, gazdálkodói, sem pedig a kötelezetteket ellenőrző hatósági oldal sem lesz képes a törvényt 2012. január 1-től felkészülten alkalmazni.

A hulladékgazdálkodási szolgáltatói oldal sem tud időben felkészülni, különösen finanszírozási oldalról, mivel várhatóan fél éves finanszírozatlan holt-időszak valószínűsíthető a szerződéskötési határidők kitolása miatt.

A CSAOSZ fentiekre tekintettel feltétlenül szükségesnek tartja a törvény hatálybaléptetésé­nek elhalasztását legalább a végrehajtás gyakorlati feltételeinek megteremtéséig, az átmeneti időre pedig a jelenlegi rendszer működési feltételeinek meghosszabbítását – olvasható a CSAOSZ közleményében.