Citromabb a citromnál

Azt tudjuk, hogy a citrom Indiának őshonos növénye, a XVII. századi angol matrózoknak a skorbut ellenszere, a 70-es évek Magyarországának pedig a tea ízesítése. Azt viszont nem tudjuk, pontosan mikor léptek színre a citromot pótló termékek, bevonulva a legendák közé, Atlantisz, Eldorádó és az Excalibur mellé.Míg a Kelet-indiai Társaságnál nem volt karrierépítő citromot kérni a teához, nálunk virágzott ez a konstrukció, amelyhez érdemes volt citrompótlót gyártani. Hiszen intézményi szinten használtuk kórházaktól a napköziken át a néphadseregig, ahol minden reggelihez kiosztották fakó sárga műanyag bögrékben a citromos teákat.
A citrompótló tablettás termékek mellett idővel megjelentek a folyékony citromsűrítmények, melyek minden paraméterükben közelebb állnak a valódi gyümölcshöz, és hosszú távon szélesebb körű felhasználást tesznek lehetővé.
Ennek a zártkörű klubnak vitathatatlan vezéralakja az Olympos, ami Magyarországon A CITROMLÉ. Szépen épült a márka, ízlésünknek megfelelő 40 és 50 százalékos gyümölcstartalommal, egyszer csak olyan citromsűrítmények kerültek piacra, amik szétmarják a padlót, ha lecseppennek. Ráadásul megváltozott a teakultúra, kinek jutna eszébe citromot tenni egy hársfavirágos zöld teába, vagy egy rooibos teába. Ezek jelek, amiket észre kell venni, a Maspex pedig észre is vette, és létrehozott egy teljesen új terméket receptúrában, koncepcióban és megjelenésben egyaránt.

Teán túliak társasága
Először is kifejlesztettek egy 100%-os citromlevet, ami nem kis dolog, ha belegondolunk, hogy a fogyasztóvédelem a 60-as évek abortuszbizottságainak toleranciaszintjén működik. Úgyhogy aki megkapja a 100%-ot, biztosan megérdemli, és tegye fel akkorában, amekkorában csak tudja!
Másodszor, új kommunikációval léptek elő, amelynek lényege: el a teától, irány a gasztronómia! A széles tömegeknek persze még elég sokszor el kell majd mondani ezt és azt se könnyű elfogadtatni, hogy a termék, ami a citrom helyett van, legalább olyan jó, mint az eredeti, sőt! Néhány paraméterében még jobb is.
Az is nehezíti a bevésődést, hogy míg a háztartások mindennapjaiban sűrűn jelen van például a rakott burgonya – amihez ugye nem kell citrom, se valódi, se mű –, addig, teszem azt, a fokhagymás garnéla nem számít az étkezőasztalok gyakori vendégének.
A palackozott citromlevek mit sem törődnek a magyar háztartások méltatlan gasztronómiai szintjével, és minden eszközzel azt kommunikálják, hogy jobbak a citromnál, egyesek formájukkal, mások címkéjükkel. Minél kisebb a kiszerelés, annál hitelesebb, mert ki hinné el egy 2 literes családi kiszerelésről, hogy 100 százalékos gyümölcseszencia van benne?

Valami, ami nagyon-nagyon
Az Olympos tehát megcsinálta a 100%-ot, elindított egy hosszú távú kommunikációt, és létrehozott egy praktikus és elegáns csomagolást. A palack nem citrom alakú – mint némely versenytárs –, az annyira vásári! Jól néznénk ki, ha a vizuális sulykolás kedvéért mindenki olyan alakú csomagolásban lenne a polcon, mint a termék, ami benne van. Mást ne mondjak, a disznósajt például nagy bajban lenne. A forma tehát illik a családba, de kicsiny mérete és színe címke nélkül is jelzi, hogy ez valami nagyon-nagyon.
A címke mindössze 38 mm magas, úgyhogy le kellett mondani a parttalan sztorizásról. Jót is tett a megjelenésnek, itt már nincsenek halmozott panelek, hullámok, ívek és színátmenetek, csak egy logó, név és íz… mint egy parfüm. A fekete szín elegáns, és az Olymposnál hagyományai vannak, az arany viszont újdonság, a kettő együtt pedig már határozottan exkluzív és hiteles. Úgy tűnik, minden készen áll arra, hogy nélkülözhetetlen eleme legyen a gasztronómiának, esetleg néhány elvetemült citromos teafogyasztónak. Mindent egybevéve, hát… most nem lennék a citrom helyében.