Manézs és neuron

A tizedik, jubileumi Business Daysnek igencsak fel kell kötnie azt a bizonyost 2016-ban, ha az ideit felül akarja múlni.

Pedig mintha a józan ész trónfosztásával kezdtünk volna. Az egyéni reakciók agyhullámos mérése olyan mértékben kérdőjelezte meg a kvantitatív „szokásos” adatokat, hogy lebilincselve az újdonság varázsától elfelejteni látszottuk, hogy az üzleti döntések számokon alapulnak. A sok kicsi, ám egyedi mérési eredményünk valamiről csak arra jó, hogy a kirajzolódó trendvonal pontosabb legyen. Kozmikus és szubatomi kontextusban egyaránt, az elemi részecskék sem tökéletesen követhető pályán mozognak: egy bizonyos valószínűséggel találhatók ott, ahová gondoljuk vagy számoljuk őket. De mindkét méretben, a csillagászatban és az atomfizikában is újabb és újabb szubelemi részecskéket, illetőleg sötét anyagokat fedezünk fel, amikor a nagy egyensúlyt keressük (bővebben, Einstein, Hawking stb.).

Lehet, hogy nemsokára genom marketingről is hallunk majd (indivisualizing…), de ne felejtsük el: banki szolgáltatást többen vesznek, mint ahányan beállnak müzlit keverni az önkimérős pulthoz.

Cirkusszal szólva egyensúly volt, boldog kereskedőket láttunk, akik a vasárnapot a családjukkal töltik (az alkalmazkodó fogyasztókhoz hasonlóan). A kereskedők a számokkal is elégedettek voltak, lehet, hogy idén az ipar tartja az éves tárgyalásokat, és boldogan hallgatja a kereskedők által felajánlott extra kondíciókat.

Talán jut időnk így arra, hogy a fogyasztóval is foglalkozzunk…

A fogyasztóval, aki, ha újságot olvas és érdeklődik egy picit a makrogazdaság után, riadtan kapcsolja össze az agyában a Volkswagent, a Glencore-t és az újra példaként emlegetett Lehman Brothers-t…

Ezért különösen jó, hogy a második este díszvendége Mosley volt, az elefánt: segített észben tartani, milyen törékeny a porcelánbolt, amiben dolgozunk…

Reméljük, 2016-ban nem a cserepeket szedegetjük majd, hanem ugyanígy örülünk egymásnak. Mert (végül, de nem utolsó sorban) – a buli idén is jó volt, még a sánták is táncoltak!