Bűnszervezetben követik el a bolti lopások csaknem felét

A hiper- és szupermarketekből elemelt áruk közel felét ma már a megrendelésre dolgozó bűnszervezetek lovasítják meg. A tolvajok évente több tízmilliárd forint kárt okoznak, a legkelendőbbek a márkás italok és a kozmetikumok – írja a Népszabadság Online.

A hazai áruházi bolti lopások – érték alapján – felét immáron professzionális bűnszervezetek követik el, amelyek olyannyira jól szervezettek és akkora „forgalmat” bonyolítanak, hogy a biztonsági szakmában minden túlzás nélkül külön iparágként emlegetik a bolti lopást. Miközben az egy elkövetőre jutó kárérték mára csökkent valamennyit, ugyanakkor a lopások összértéke, ha nem is drámai mértékben, de nőtt.

Egy a területen dolgozó – és éppen ezért nevének elhallgatását kérő – árubiztonsági szakértő szerint jellemző az áruházi lopásban utazó professzionális csoportokra, hogy egész országrészekre terjed ki a tevékenységük. Pontosan ismerik az áruvédelmi rendszerek, így a kamerák működését, folyamatosan figyelik az egyes áruházak személyzetét, tesztelik a műszaki berendezést illetve az őrök éberségét, továbbá lebukás esetére is tökéletesen tisztában vannak a jogi lehetőségeikkel.

Ezekben a professzionális áruházi tolvaj csoportokban erős munkamegosztás érvényesül: külön szerepet kapnak a csoport szervezői, a terepi figyelők, mások utaztatják magukat a tolvajokat, akiket nem ritkán hajléktalanokból vagy volt állami nevelőotthonokból érkezettekből verbuválnak – gyakran veréssel kényszerítve őket a lopásra.

Az ilyen bűnözői csoportok általában megrendelésre dolgoznak. A fő célpont a különféle márkás italok – whisky, unicum, Jagermeister és prémiumborok – mellett a kozmetikumok és a műszaki cikkek. Az élelmiszerek közül általában a tartós, viszonylag kicsi, jól elrejthető, ugyanakkor értékes áru a menő a tolvajoknál, így a különféle szalámikra, sajtokra vagy csokoládéra utaznak a tolvajok. A tartósság azért is fontos, mivel saját fogyasztásra a csoportok legritkább esetben „dolgoznak”: az elemelt áru jórészt a vendéglátásban illetve a fekete piacokon kel el.

Bár a bolti tolvajbandák rendkívül jól szervezett bűnelkövetői csoportok, azonban a téma szakértői szerint nem jellemző, hogy komolyabb szervezett bűnözői csoportokkal, maffiákkal kapcsolatban lennének.

A Népszabadság forrásai szerint a válság csak kismértékben erősítette fel a lopkodást, sőt, éppenséggel azzal, hogy nemrégiben a bolti lopásokkal szembeni eljárást az addigi önkormányzatok helyett a rendőrséghez utalták, egy időre csökkent is az esetszám.

A megélhetési tolvajok persze a jogszabályváltozás után még jó darabig le-lebuktak: a többséget a néhány, médiában nagy port felvert eset ébresztette rá, hogy nem érdemes áruházi lopással izgalmakat szerezni maguknak, mivel könnyen az őrszobán folytatódhat a kaland. Annál gyorsabban léptek a profik: a jogszabályváltozás hírére a professzionális csoportok jó része is visszavonulót fújt és kivárta, hogy a rendőrség mennyire erélyesen lép fel. Sajnos áruházi források szerint az idő a profi bűnelkövetők kezére dolgozott: a rendőrség eleinte hűségesen ki is jött minden egyes lopási esetre, azonban mára alábbhagyott a buzgalom – cserébe viszont újra felbátorodtak a profi tolvajok.

Jelenleg az áruházaknak még arra sincs lehetősége, hogy a sokadjára lebukott, notórius bolti szarkát kitiltsák az áruházból: ezzel ugyanis korlátoznák az illető szabad mozgását. Hasonlóképpen a hazai adatvédelmi jogszabályokba ütközik, hogy az áruházak belső – szakmai – feketelistára tegyék azt az alkalmazottat, amelyik meglopta a munkahelyét. Bár Németországban működik egy ilyen rendszer, ám nálunk a szakma kitartó lobbizása ellenére sem sikerült egy ilyen nyilvántartást átverekedni a jogalkotókon.

Kevés szó esik a lopások nyomán a cégeket ért kárról, annál is inkább, mert a kereskedelmi cégek féltve őrzött titka, hogy mennyi áru tűnik el a polcaikról. Persze igen jó okuk van a hallgatásra: annak a híre, hogy egy áruházban vagy üzletláncban az átlagnál több a lopás, az mágnesként vonzaná oda az egyébként is állandóan a gyenge láncszemet kereső bűnözőket.

Szakmai vélekedés szerint nagyjából az éves forgalom 0,5 és 1,2 százaléka az „ismeretlen eredetű leltárhiány”. Ez finoman szólva sem kis összeg: a teljes magyar kiskereskedelemre vetítve ez 40 és 90 milliárd forint éves szinten. Igaz, ennek a jó része – nagyjából 60 százaléka – az áruházon belül tűnik el, ami szintén származhat könyvelési, adatkezelési problémából, de persze a belsősök által végrehajtott tolvajlásból is. (Felmérések szerint az egy főre eső „belsős” lopásnál átlagosan nagyjából tízszeres a kárérték, mint a külsős bűnelkövetőknél.) Ehhez azonban nem árt hozzácsapni, hogy azt a sok milliárdos összeget, amit a nagy áruházláncok cégenként kénytelenek elkölteni a biztonsági berendezések üzemeltetésére illetve a személyzet költségeire, így végeredményül minden bizonnyal jóval százmilliárd forint fölötti a bolti lopkodás összes költsége – írja a Népszabadság Online.