Budapesten másfélszer annyit keresnek, mint Észak-Magyarországon

Továbbra is jelentős különbségek vannak Magyarországon belül, ha a legfontosabb gazdasági mutatókat vesszük figyelembe: az iparban például Komárom-Esztergom megyében tavaly több mint 15-ször annyi értéket állítottak elő, mint Nógrád megyében, míg a nettó átlagkereset majdnem másfélszer annyi a fővárosban, mint a legelmaradottabb régióban.

Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Dunántúl – évtizedek óta ezek számítanak hazánk gazdaságilag legelmaradottabb régióinak, az ipar nagy része pedig a fővárosra, a Nyugat- és Közép-Dunántúlra korlátozódik.

Tavaly a magyar ipar bruttó, aggregált termelési értéke 20 444,1 milliárd forint volt, ebből a legnagyobb mértékben Közép-Magyarország részesedett 5283,6 milliárddal. Ezen belül Budapesten 3452,3 milliárd forintnyi értéket állítottak elő. Alig maradt el az ország középső részétől a Közép-Dunántúl, ahol 4782,7 milliárd forintot termeltek, ezt pedig a Nyugat-Dunántúl követte 3233,5 milliárddal. A legkevesebb értéket a Dél-Dunántúlon állították elő, egy év alatt 1038,2 milliárd forintot. Ebből máris látszik, hogy majdnem ötszörös különbség volt az iparilag első és utolsó régió között.

A megyék közül Komárom-Esztergom nyerte a termelési versenyt 2485 milliárd forinttal. Alig maradt el tőle Győr-Moson-Sopron 2044,6 milliárdja tavaly. Nógrádban viszont egy év alatt mindössze 158,7 milliárd forintnyi értéket állítottak elő. Ez a különbség még akkor sem reális, ha mellé tesszük a lakossági adatokat: Komárom-Esztergom megyében a magyar lakosság 3,1 százaléka él, Nógrádban viszont csak 2 százaléka. Arányaiban ez is csak másfélszeres, és nem tizenötszörös különbséget indokolna. Az ország keleti felén Borsod és Jász-Nagykun-Szolnok megye lóg ki felfelé, ezeken a területeken több mint 1000 milliárd forint volt tavaly az ipari termelés.

A különbség oka, hogy az ország nyugati részén működik hazánk nagy gyárainak többsége. A győri Audi, a komáromi Nokia, a szentgotthárdi Opel, a tatabányai Grundfos vagy az esztergomi Suzuki mind a legnagyobb termelők között vannak.

Az ipari termelés egyébként tavaly két kivétellel minden megyében emelkedett 2009-hez képest, csak Baranya és Hajdú-Bihar lógott ki a sorból. Az élen Somogy megye járt 32,2 százalékos növekedéssel, nem sokkal maradt el tőle Heves megye 24,9 százalékos termelésbővülése.

Az iparban tapasztalható különbségek látszanak a magyar munkaerőpiacon is, a hátrányos régiókban a legalacsonyabb a foglalkoztatási ráta és a legmagasabb a munkanélküliség. A legtöbb – 1,2 millió – foglalkoztatott Közép-Magyarországon van, de ez természetes is, hiszen a főváros majdnem a lakosság ötödét adja.

A foglalkoztatási ráta az ország középső részén a legmagasabb 60,3 százalékkal, az ellenpólus Észak-Magyarország 48,7 százalékkal. A munkanélküliségi rátát tekintve a középső régió 9 százalékos adata a legalacsonyabb, ez 2,2 százalékkal marad el a 11,2 százalékos országos munkanélküliségi aránytól és 7,1 százalékkal Észak-Magyarország 16,1 százalékos értékétől. Átlagon felüli még a munkanélküliek aránya az Észak-Alföldön (14,6 százalék) és a Dél-Dunántúlon (12,2 százalék), azaz itt is a három említett hátrányos régió emelkedik ki.

Ugyanakkor két régió csökkentette lemaradását tavaly: „2010-ben a foglalkoztatottak száma és aránya Dél-Dunántúlon, illetve a két alföldi régióban emelkedett, Észak-Magyarországon stagnált, a többi régióban pedig csökkent. A munkanélküliek száma és aránya valamennyi régióban meghaladta az egy évvel korábbit” – állapította meg a statisztikai hivatal.

A különbségek a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) adataiban is látszanak: a gazdaságilag aktív népességhez viszonyítva az Észak-Alföldön a legmagasabb, 25,2 százalékos a nyilvántartott álláskeresők száma, de nem sokkal marad el ettől Észak-Magyarország 24,9 százalékos adata. Budapesten ugyanez az arány mindössze 6,6 százalék, Győr-Moson-Sopron megyében pedig 7,5 százalék.

Szintén az NFSZ adataiból látszik az, hogy februárban a legtöbb új álláshelyet az északkeleti hátrányos helyzetű régiókban jelentették be, ami elvileg arra utalna, hogy ezek a térségek is megkezdhetik a lassú felzárkózást. Az viszont árnyalja a képet, hogy a munkahelyek nagy többsége támogatásban részesül ezekben a régiókban, azaz csak állami támogatás mellett foglalkoztatnak a cégek, illetve a közmunka is ezekben a megyékben a legjellemzőbb.

A munkaerőpiaci különbségek a nettó átlagkeresetekben is megmutatkoznak: míg Budapesten a nettó nominális kereset 162 479 forint volt tavaly, Szabolcsban csak 104 521 forintot vittek haza havonta az emberek átlagosan. A fővárost leszámítva Komárom-Esztergom megye 130 085 forintos átlagfizetése a listavezető, de csak egy hajszállal előzi meg Fejér és Győr-Moson-Sopron megyéket.

Kiemelkedő volt tavaly Közép-Dunántúl 35 százalékos nettó bérnövekedése, az Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon viszont stagnáltak a fizetések 2009-hez képest – írja az mfor.hu.