Bokros Lajos kiállt a magyar cukorgyárak privatizációja mellett

Kiállt a magyar cukorgyárak privatizációja mellett Bokros Lajos, az egykori Állami Vagyon Ügynökség (ÁVÜ) igazgatótanácsának tagja, volt pénzügyminiszter pénteken Budapesten a cukoripar magánosítását vizsgáló országgyűlési bizottság előtt.

A képviselők a cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország 2004-es EU csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő és annak itthoni következményeit feltáró vizsgáló bizottság ülésén tájékozódtak Bokros Lajosnak, a kérdéskörrel kapcsolatos véleményéről.

A volt pénzügyminiszter szerint a 90-es évek elején az ÁVÜ-nél egyetértés volt abban, hogy a cukorgyárak privatizációja fontos. A magánosítás során nem a vételár maximalizálás volt az elsődleges szempont, hanem a jövedelemtermelő képesség fokozása. Egyben emlékeztetett arra is, hogy a cukorgyárak privatizációjának semmi köze sincs a gyárak bezárásához.

A volt pénzügy miniszter szerint a privatizációs folyamat során a gyárak működésének további fenntartása volt a cél, azaz a meglévő tőkehiány pótlása. Ezzel a tőkével pedig akkor – mintegy két évtizede – főként csak külföldiek rendelkeztek. Továbbá a privatizációs célok közé tartozott az is, hogy a magánosított cégek élére erős hozzáértő vezetés kerüljön, amely továbbra is biztosítani tudja a piaci jelenlétet, valamint a technológiai fejlesztést is. Foglalkoztatási kényszert azért nem kötöttek ki, mert a cégek gazdálkodásában hatékonyságjavulást szerettek volna elérni.

Bokros beszélt arról is, hogy a cukorgyárak megszűnéséhez a magánosításnak nincs köze, az az unióban lezajlott cukorreform következménye. Az uniós döntéshozók határoztak úgy néhány éve – amikor még a nádcukor beszerzése olcsó volt -, hogy csökkenteni kell a tagállamokban a cukorrépa-termelést. Ez a folyamatot pedig pénzügyileg is támogatták. Jelezte: utólag úgy látszik, ez nem volt okos döntés.

Képviselői kérdésekre válaszolva a volt pénzügyminiszter közölte: mivel a külföldiek rendelkeztek megfelelő tőkével, ezért a privatizáció során előnyt élveztek. Továbbá így az új tulajdonos 30 százalékos tulajdonrésszel is irányító pozícióba kerülhetett. A Magyar Cukor Rt. fel sem merült a kormány ülésén a – a 90-es évek közepén ., mivel erre egyszerűen nem volt pénz. Akkor ugyanis azt a problémát kellet megoldani, hogy stabilizálják az ország gazdaságát a kedvezőtlen körülmények ellenére, visszaesés nélkül. (MTI)