Március vége ide vagy oda, rügyfakadásról (növekedés beindulása) szó sincs, csendesülésnek legfeljebb a gazdaság lefagyását tekinthetnénk, amit az aznapi hótorlaszok kerülgetése igen plasztikussá tesz. A vihar távoli hangjai pedig Ciprus felől morajlanak. Unortodoxiában, amikor az ember bankbetétek befagyasztásáról hall (már megint az a fagy!), akkor a fagyban is izzadni kezd (minimum) a tenyere.

Dr. Vértes András, a GKI elnöke kezdi az előadások sorát. Visszatekint a GKI 20 évére, ami szakszerűségben, szakmai hitelességben sikersztori. Ez a független közgazdász szemével igaz is, legalább a s(/S)zázadvégig. Vértes olvasatában: néha tévedtünk, de nekünk volt miből!

Erősödik a fiskális szigor

Letudjuk a külföldi nagyágyukat, így is illik, meg megy a délutáni gép Brüsszelbe, Londonba.

Elena Flores, az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság politikastratégiai és koordinációs igazgatója motyog, és hosszú általános körmondatokat mond. Pedig a lényeg fontos: a közös európai bankfelügyelet és a fiskális unió, amely igen szigorúan fog működni. Az éves nemzeti költségvetéseket be kell nyújtani, és nem csak az EB, hanem az országok is megtekinthetik. Vagyis bőven elég szakértő fogja látni ahhoz, hogy a „nem találják el a hiányt, nem találnak el semmilyen számot” típusú érvelések okafogyottak legyenek.

Közben csendesen elhangzott a beismerés, hogy az egyre jobban integrálódó gazdaságban az integráltan működő felügyeleti és pénzügyi védelmi rendszerek bizony csak loholnak az események után. A konferencia nem is olyan csendes hátterét adó ciprusi válság ennek látványos bizonyítéka. Reméljük, hogy a túlzottdeficit-eljárás alól kikerülve is marad elég uniós kontroll, mormogom csendben egykori bajszom alá.

Alex Lehmann közgazdász az EBRD-től jött. Az általuk finanszírozott beruházások kifejezett stratégiai célja, hogy a még nem eléggé piacosodott gazdaságok olyan befektetéseket hajtsanak végre, melyek a valós piaci szereplők súlyát erősítik.

Lehmann hazánkat sajnos mint kirívó esetet állítja be, mert a külföldi működő tőke állománya most a 2000-es év szintjére esett vissza. Lehmann főleg a munkát terhelő adók csökkentését és az állami intézmények hatékonyságának (nem pedig méretének, súlyának, szerepének) javítását nevezi meg prioritásként.

Következik Andor László, a hazánkat képviselő uniós biztos, aki a munkaügyi és a szociális helyzetet áttekintve a fiatal munkanélküliség ügyére fókuszál.

A biztos szerint évi 20-21 ­milliárd euró kellene a rendszerint magasabb képzettségű pályakezdő fiatalok munkahelyteremtésére: ez évi 150 millió euróval javítaná az EU-28 (számoljuk hozzá már a horvátokat) összes GDP-jét. A szerző megjegyzése, hogy GDP valós keresletből lesz, ennek a bizonyítása most elmaradt, de a munkahelyteremtés szószólói a piac, mint tényező felett gyakran nagyvonalúan átsiklanak.

Fél tüdővel maratont futni

A következő blokkban a hazai üzleti élet nagyágyúi ülnek a panelbe. A bevezetőt Molnár László, a GKI vezérigazgatója tartja. Mondandójából két kritikus elemet kell vastagon aláhúznunk:

Ma a nemzetgazdasági beruházási (felhalmozási) arány az ugyanezen szerkezetben mért értékcsökkenés alatt van. Vagyis nem lesz miből növekedni.

Gazdaságunk egyértelműen az EU-ba integrálódott, ezért a regionális diverzifikáció üdvözlendő kiegészítés, de nem megoldás az exportnövekedésre. Arra változatlanul a befektetőbarát, kiszámítható szabályozási környezet a legjobb megoldás.

Wáberer György az üzleti szféra és a kormány együttműködését ecseteli egy rövid „holtankoljak.hu” előadás keretében. Az e-útdíjnál már nem teljesen őszinte a mosolya.

„Fél tüdővel maratont futni” – ehhez az embert és tüdőt próbáló helyzethez hasonlítja a magyar bankrendszer állapotát Jelasity Radován, az Erste Bank nagy tekintélyű elnök-vezérigazgatója. Neki nyilván van rálátása az „összképre”, hiszen a szerb bankrendszert ő hozta rendbe. Úgy tűnik, ez szimpla ujjgyakorlat volt a magyarországi feladatokhoz képest. Idézem a kulcsmondatot: normál esetben a bankok bevételének 71 százaléka kamatbevétel – ki ne akarna hitelezni? A fél tüdő elment a bankadóra, az árfolyamgátra, a végtörlesztés is biztos kamatforgalmat emelt ki a rendszerből. Ma sokkal komolyabb a bankok önrészigénye, és sokkal mélyebb az üzleti terv vizsgálata. Ebből következik, hogy az alapkamat csökkentése önmagában nem old meg semmit.

Az állam ne legyen trampli

Dr. Madár Istvánnak, a Corvinus Egyetem Gazdaságpolitika Tanszék adjunktusának vezetésével egy asztalhoz ül Barcza György (Századvég), dr. Bod Péter Ákos, a Corvinus tanszékvezető egyetemi tanára, dr. Vértes András, dr. Kákosy Csaba volt GKM-miniszter (2007–2008) és Felcsuti Péter, a Raiffeisen Bank volt vezérigazgatója, a Bankszövetség volt elnöke.

Barcza György diszkréten védi a mundér becsületét: „a kormány oda nyúl, ahol van”, „fél százalék növekedés”. Ha a szakemberek hozzászólásait egy sakkmérkőzésnek fogjuk fel, rögtön adhatunk is a konzervatív (kormány)oldalnak fél pontot.

Jön Bod Péter Ákos, és a nap poénja: az állam ne legyen trampli! A trampli olyan ügyetlen felmosó asszony, aki, miközben a kövezetről felmossa a magángazdaság piszkos lábnyomait (rossz hitelek), ő is maga mögött hagy egy nagy adag koszos lábnyomot (szükségtelen vagy rossz állami beavatkozások a piacba). Bod szerint még a 2009-es időszakban is aránytalan volt a bankszektor nyeresége. Az más kérdés, hogy azóta a spanyol szintre jutottunk – sajnos, nem a napsütés vagy a labdarúgás terén, hanem a tőkekiáramlásban. Bod kimondja: a gazdaságpolitika hitelességi hiányát nem lehet likviditáshitel-bőséggel elfedni, és, hogy hazánkban rossz egyensúly alakult ki, ami elvitte a növekedés lehetőségeit. Bod Péter Ákosé az első vastaps (megérdemelten)! Egy egész pont a kormány gazdaságpolitikáját bíráló oldalnak, a sakkmérkőzés állása: 0,5/1,5.

Innentől fogva lefutott a parti, hiszen tudni lehet, hogy sem Kákosy Csaba, sem Felcsuti Péter nem fog elmélyülni az unortodox gazdaságpolitika apológiájában.

Felcsuti Péter a hitelességi deficit és a hitelezés problémáit összekapcsolva diagnózist állít fel arról, hogy a konferencia címében kérdőjellel jelzett csendesülés miért nem következik be. Felcsuti nevén nevezte az unortodoxia nemkívánatos elemeit:

– túlzott állami beavatkozás a piaci szereplők kárára;

– a válságkezelés terhei a növekedésre képes ágazatokra vannak terhelve;

– jogbizonytalanság.

Az unortodoxia lehet sikeres is, jegyzi meg. Példaként a roosevelti New Deal-t és a Bokros nevével fémjelzett 1995-ös válságkezelést említi (nota bene mindkettő piacbarát és kiszámítható, az állami beavatkozás pedig rendkívül körültekintő volt – a szerző megjegyzése). A bankár nem optimista: egy magyar új kiegyezés (new deal) esetén a kivéreztetett szektorok lassan és nehezen tudnak majd a növekedés szolgálatába állni. A meccs állása 0,5/2,5.

Kákosy Csaba ezt a gondolatsort azzal tette teljessé, hogy 2014-ben a kiegyezésen kell, hogy legyen a hangsúly, és nem a politikai bosszún. Mondjuk, hogy a végeredmény 1:3…

Alul, felül, középen

Bajnai Gordon költségvetési és társadalompolitikai nézőpontból tett összegzése zárja a rendezvényt. A jelenlegi növekedéshiányos állapot és munkanélküliség „befagyása” mintegy 300 milliárdos megszorítási ciklusokat indukál, mondja, tehát növekedni kell, aminek a forrása csak beruházás, export, és ezután a fogyasztás lehet. Ehhez adóalkotmány, sárgalapos hatósági ellenőrző rendszer kell, ahol nem a bírságolás, hanem a megfelelő adózási és megfelelési kultúra kialakítása a fő cél. A vállalkozók a növekedést serkentő beruházásaikat fokozottabban leírhatnák az adóalapjukból. Az államigazgatásban a Max Weber-i szakértői ethosz visszaállítása a cél. Bajnai szerint a jó társadalompolitika felül liberális, hagyja a teljesítményt kibontakozni, középen konzervatív, vagyis védi a középosztályt a lecsúszástól, alul pedig szociáldemokrata, esélyteremtő, támogató. Szerinte ehhez az kell, hogy jobb- és balközép kiegyezzen végre az európai alapértékek mentén.

A tapsból úgy érzem, a teremben csak ilyen emberek foglalnak helyet: amint viszont kilépek a konferenciának otthont adó szállodából, hideg van, NER és latyak a Lenin (bocsánat, Teréz) körúton.