Beárazott kockázat

A cikk a Trade magazin 2025/2-3. lapszámában olvasható.

Vendégszerző:
Dr. Straubinger Zsófia
ügyvéd, irodai tag
Réti, Várszegi és Társai
Ügyvédi Iroda PwC Legal

Az uniós bíróság döntésének alapja egy Németországban folyó jogvita volt. Ebben az ügyben egy baden-württembergi fogyasztóvédelmi szervezet kezdeményezése nyomán került felülvizsgálatra egy kiskereskedelmi lánc árcsökkenéssel kapcsolatos, kéttípusú bejelentésének jogszerűsége.

Az egyik esetben a termék mellett három különböző ár volt feltüntetve, egyrészről (kiemelve) a csökkentett fogyasztói ár, másrészről áthúzva az eredeti fogyasztói ár. A kommunikáció tartalmazta továbbá a harminc napon belüli legalacsonyabb árat (amely azonos volt a csökkentett fogyasztói árral), valamint az árcsökkentés százalékos mértékét (az eredeti fogyasztói árhoz viszonyítva).

A másik esetben a kommunikáció ugyanezen típusú áradatokat tartalmazta (azaz eredeti ár, csökkentett fogyasztói ár, továbbá a harminc napon belüli legalacsonyabb ár), azonban itt az árcsökkentés százalékos mértéke helyett a „rendkívül kedvező” ár került feltüntetésre. Különbség volt továbbá, hogy itt a kiemelt (csökkentett) fogyasztói ár magasabb volt, mint a 30 napon belüli legalacsonyabb ár.

A jogvitát kezdeményező fogyasztóvédelmi szervezet álláspontja szerint tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat (árcsökkentési kommunikáció), amelynél az árcsökkentés számításának alapja nem az árcsökkentés bejelentését megelőző 30 napon belül alkalmazott legalacsonyabb ár volt.

Az uniós bíróság elfogadta a fogyasztóvédelmi szervezet álláspontját, és azt a döntést hozta, hogy „a kereskedő által valamely termék százalékos formában vagy bejelentett ár előnyös jellegének hangsúlyozására irányuló reklámszöveg formájában bejelentett árcsökkenését a (…) korábbi ár alapján kell meghatározni”. A korábbi ár pedig a fentiekben már említett, legalább 30 napon belüli legalacsonyabb ár.

Vendégszerző:
Dr. Szűcs László
ügyvéd, irodai tag
Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda
PwC Legal

Döntésének indoklásában hivatkozott arra is, hogy egy olyan értelmezés, amely szerint az árcsökkentés bejelentésében elegendő pusztán tájékoztatási céllal feltüntetni a „korábbi árat”, anélkül, hogy ezt a csökkentést ténylegesen ezen ár alapján határoznák meg, lehetővé tenné a kereskedők számára, hogy e konkrét cél figyelmen kívül hagyásával megtévesszék a fogyasztókat olyan árcsökkentések bejelentésével, amelyek nem valósak. Ez pedig ellentétes a szabályozás céljával.

A hivatkozott döntésből számos, a jelenlegi joggyakorlatra kiható szabály következik, melyet a hazai piac szereplőinek is célszerű figyelembe venni.

• Egyrészről megállapítható, hogy minden olyan kereskedelmi kommunikáció esetén, amely az adott termék árcsökkentésének bejelentésére vonatkozik, alkalmazni kell a korábbi ár feltüntetésére vonatkozó szabályt. Azaz nem csak abban az esetben, ha a kereskedelmi cég százalékos mértékben határozza meg az árcsökkentés mértékét, hanem olyan esetben is, amikor a terméket „rendkívüli kedvező árú”, „alacsony árú” termékként, vagy akár „szuper ajánlatként” hirdeti meg a fogyasztók részére.

• Amennyiben az árcsökkentés kerül kommunikálásra, a 30 napon belüli legalacsonyabb árat kell alapul venni, és ahhoz képest kell az árcsökkentést bejelenteni és meghatározni.

• Ebből viszont az is következik, hogy nem lehet „csökkentett árat” bejelenteni olyan esetben, amikor a „csökkentett ár” azonos, vagy magasabb, mint az árcsökkentés bejelentését megelőző legalább 30 napban alkalmazott legalacsonyabb ár.

Az Európai Unió Bíróságának döntése nem forgatta fel a hazai cégek reklámozási gyakorlatát. Az épp befejeződő téli vásár során is számos olyan árcsökkentéssel lehetett találkozni, ahol a kereskedelmi gyakorlat nem felelt meg a fenti szabályoknak.

Fontos azonban annak ismerete, hogy mivel a magyar szabályozás is az uniós bíróság által vizsgált irányelvi rendelkezésen alapul, ezért a magyar fogyasztóvédelmi hatóságok is alkalmazzák a fenti jogértelmezést. Amennyiben a kiskereskedelmi cég reklámkommunikációja nem felel meg a bíróság döntésében leírtaknak, úgy a kereskedelmi gyakorlata tisztességtelennek minősül, és sérti a fogyasztók érdekeit. Ennek pedig eljárás és akár bírság következménye is lehet. Célszerű tehát a jelenlegi akciótartási gyakorlat felülvizsgálatát mielőbb megkezdeni és módosítani, ahol a döntés miatt szükséges. //