Az innovátor

Március végén elment Demján Sándor, a magyar gazdaság elmúlt negyven évének meghatározó alakja, a szövetkezeti mozgalom, a kisvállalkozások, általában a vállalkozások útját tűzön-vízen át egyengető üzletember.

Nemcsak az egyik leggazdagabb magyar, vagy éppen a Westend vagy a Pólus Center megálmodója és kivitelezője volt, hanem egy újfajta életforma meghonosítója. Az egykori ÁFÉSZ-bolt pultja mögül álmodta meg a plázavároskép, -lét és -vásárlási formát, pontosabban szólva felismerte, ahogy a Skálával utat nyitott a szocialista tervgazdálkodás közért szisztémáját támogató kereskedelmi rendszerében, úgy honosította meg az amerikai mall-rendszerű, vagyis hatalmas bevásárlótéren, több száz üzlet kínálatát egyesítő, szabadidős programokat is kínáló áruházi formát.

Az ABC-jellegű vagyis önkiszolgáló módon működő üzlettípus bevezetésekor szerezte első tapasztalatait, az áttörést az ikonikus Skála hozta meg, igaz, ellenséget is szerzett, az akkor hihetetlennek számító 99 forintos primőreper-árakkal – a hazai ennek többszörösébe került – kivívta versenytársak haragját is.

A 80-as évek spontán privatizációja helyett a reformokra akkor már nyitott gazdasági vezetés a formálódó kétszintű bankrendszer első kereskedelmi bankjának vezetését juttatta neki, majd ezután került közel az Andrew Sarlós fémjelezte észak-amerikai befektetőcsoporthoz. Az útjaik azonban elváltak, és Demján Sándor az akkor már szétesőben lévő szovjet utódállamokban felhasználva mindazokat, akik korábban jó kapcsolatot ápoltak a helyiekkel, új hídfőállásokat épített ki, amelynek emblematikus lépése volt a Kamaz teherautógyár megvásárlása. Az utódállamok megkerülhetetlen gazdasági tanácsadója lett, hogy visszatérve Magyarországra megindítsa az észak-amerikai rendszer alapján megálmodott kiskereskedelmi megújulást. A siker döbbenetesen volt, mert nem egyszerűen az első Pólus plázát, hanem egy életformát adott megfizethető áron mindenkinek. A jót, olcsón elve pedig sikert fialt. Ezek után pedig újabb ingatlanfejlesztési projektek következtek, a Westend az egykori pályaudvari dzsumbuj helyére varázsolt hotelt, mozit, üzletet, a Nemzeti Színház pedig olyan területen épült, ahová estefelé kevésbé merészkedtek az emberek.

Innovátor volt, küldetéstudat és egyéb allűrök nélkül, jól érezte magát a bőrében. Egykori lelencgyerekként mindenért meg kellett küzdenie, éppen ezért képes volt örülni mindannak, amit kapott, és mindannak, amit adhatott, mert nem akarta elfelejteni, hogy honnét jött.

Most, hogy elment, itt maradt Budapesten mindaz, amit megálmodott, mert elég merész volt ahhoz, hogy ha kellett, 19-re még kért egy lapot. //