Interjú az év vendéglátójával

Az MVI ajánlása alapján az idei Turisztikai Díjátadó Gálán Garaczi János, a Lajosmizsei Tanyacsárda séf-társtulajdonos-ügyvezetője vehette át az Év Vendéglátója díjat.

Ön számtalan díjjal, elismeréssel büszkélkedhet. Hogy került most látókörbe?

G. J.: – A Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje és az Év gasztronómusa cím elnyerése után is vállaltam a szakmai „közszereplést”, és a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség Bugac Régiójának elnökeként, a Magyar Vendéglátók Ipartestületének régiós alelnökeként és a Fehérasztal Lovagrendben végzett munkámnak köszönhetően ez a mai napig így van. Az utóbbi időben talán a magyar nemzeti válogatott felkészítésében való részvétel irányíthatta rám a nagyobb figyelmet.

Azért a „részvételnél” sokkal többről volt szó!

G. J.: – A hely biztosításán kívül sok minden mással is segítettük a válogatottat, és mivel volt egy kritikus pont a felkészülés során, valóban, anyagilag is támogattam a szakmai munkát. Meggyőzően sok munkát végeztek a fiúk a verseny előtti időszakban, és közöttük volt a keresztfiam is, Garaczi Zoltán. Nagyon sok kedves köszönőlevelet kaptam a világbajnokság után!

Mi a véleménye a Tanyacsárda kritikusi elismeréséről? Az Étteremkalauztól 9,5 pontot kaptak.

G. J.: – Bár adottságainkat és lehetőségeinket tekintve ez sem rossz eredmény, lehetett volna jobb is a teljesítményünk – talán nem a legjobb pillanatban jöttek az értékelők. Érzem a fine dining súlyát a gasztronómiában, és egy ilyen kritika segít abban, hogy a jövőben még jobban odafigyeljünk munkánkra; természetesen örülnék, ha még magasabb pontszámot érnénk el legközelebb. Azt mondod, friss alapanyagok? Azt mondom, nálunk ez tradíció. Mi évtizedek óta a piacon vásárolunk és a helyi vágóhídra járunk húsért – sokáig ezt én magam végeztem.

Sok, a szakmában töltött évtized után is a van igényem arra, hogy többet tudjak és folyamatosan képezzem magam. A szakmai fejlődésre való igényt kollégáimtól és a következő generációtól, a Tanyacsárdában tanuló pincér- és szakácstanulóktól is elvárom, és lehetőségeimhez mértem támogatom is őket ebben. Emellett a Tanyacsárda szakácsai már többször is bizonyíthattak a Nemzeti Szakács Válogatott tagjaiként. És még valami: a Tanyacsárda 2010-ben ismételten a Magyar Turizmus Minőségi Díjának birtokosa lett.

Azon felül, hogy a folyamatos fejlődést a szakma egyik alapjának tartom, a magyar konyha mostani megújítási törekvéseit nem feltétlenül tartom jó útnak; nem a régi recepteket kellene átdolgozni, hanem kreatív új recepteket kellene kitalálni.

Milyen tervei vannak ezután?

G. J.: – Túl hosszú távra már csak a korom miatt sem tervezek, de még mindig próbálok fejlődni és tudásomból minél többet átadni a jövő nemzedékének.