Az emelkedő élelmiszerárak hazánkat sem kerülik el

Az elmúlt hónapokban a világban megemelkedtek az élelmiszerárak. Az elmúlt közel három évtizedben az élelmiszerek ára más fogyasztási cikkekhez viszonyítva alacsony volt. Most a szakértők szerint azért kezdtek az élelmiszerárak nőni, mert ugrásszerűen megnőtt a nagyobb hozzáadott értéket tartalmazó – azaz a jobban feldolgozott – élelmiszerek iránti kereslet a világpiacon, illetve maga a világ népessége is jelentős számban emelkedett. A kialakult helyzetről a Trade magazin Szabó Mártont, a Kopint-Tárki vezető kutatóját kérdezte.

A szakember szerint ez a most tapasztalható világtendencia hazánkat sem kerüli el, miközben az élelmiszerárak Magyarországon már jelenleg is magasabbak átlagos szintjüket tekintve, mint a környező országokban. Ennek okát a kutató elsősorban abban látja, hogy az élelmiszereket terhelő adókulcs – az általános forgalmi adó (áfa) – Magyarországon lényegesen magasabb, mint a velünk határos országokban.

Hazánkban az élelmiszerárak szintje az EU átlagának 78 százalékát teszi ki, míg például Csehországban az unió átlagának 74 százaléka, Lengyelországban pedig a 63 százaléka. Magyarországon az egy főre jutó GDP az unió átlagának 64-65 százaléka, mondta a kutató. Hozzátette: a globális folyamatok Magyarországot is elérik, függetlenül attól, hogy ez számára kedvező vagy kedvezőtlen.

Jó a növénytermelőknek, rossz az állattartóknak

Szabó Márton beszélt arról is, hogy az élelmiszerárak növekedése nem egyezik meg az alapanyagárak emelkedésével. A mezőgazdasági termékeket ugyanis nemcsak élelmiszer-előállításra, hanem takarmánygyártásra és energetikai célra is felhasználják. Így egy 30-50 százalékos mezőgazdasági alapanyagár-növekedés az élelmiszerek esetében átlagosan 12-20 százalékos élelmiszerdrágulást jelent. Az alapanyagárak ugyanis az élelmiszerek árának átlagosan 40 százalékát teszik ki.

A kutató utalt arra, hogy az élelmiszerek árának növekedése a mezőgazdasági termelők egy részének – főként a gabonatermesztők számára – kedvező, míg az állattartóknak – a takarmányárak emelkedése miatt – kedvezőtlen, mivel a termelési költségeik emelkednek. A kutató cáfolta ugyanakkor azt az állítást, hogy eddig drasztikus élelmiszer-árnövekedéssel kellett volna szembenéznie a magyar fogyasztónak. Közölte: a mezőgazdasági alapanyagok ára még mindig 20 százalékkal alacsonyabb, mint a 2007–2008-as emlékezetes árcsúcs idején. Példaként említette, hogy az étolaj árszintje volt már magasabb az idén januári literenkénti 494 forintnál 45 forinttal, amikor 2008-ban 539 forintba került egy liter étolaj a boltokban. Ugyanez a helyzet a cukor esetében is: ez év januárjában – a KSH adatai szerint – egy kilogramm cukor 222 forintba került, míg 2006-ban ennél 27 forinttal volt drágább a cukor kilója az üzletekben, azaz elérte a 249 forintos árat.

Ha adót vetnek ki, az áfát is csökkentsék!

Szabó Márton jelezte ugyanakkor, hogy nem szabad azt sem elfelejteni, hogy az unió piaca jelentős mértékben védett. Az úgynevezett PSE, azaz támogatottsági mutató átlagosan 25-28 százalékos, míg ugyanez a szint az USA-ban 10 százalék körüli a mezőgazdaságban, Brazíliában és Új-Zélandon pedig nem haladja meg a 10 százalékot. Magyarország versenyhátránya a túlságosan magas előállítási költségekből fakad. Példaként említette a sertéshúst, ahol a magyar költségszint jelentősen meghaladja a dán vagy a holland termelők költségszintjét. Egyébként – tette hozzá – Magyarországon a lakosság jövedelmének 22 százalékát fordítja élelmiszerre, míg Indiában ez az arány 50 százalék, az USA-ban pedig csak 10 százalékot ér el. Ezért a szegény országokat az élelmiszer-áremelkedés súlyosabban érinti, mint a gazdagokat.

A Kopint-Tárki kutatója szerint egy újabb élelmiszertermékekre kivetett extraadó növelné a fogyasztói árszintet, míg a termelőknek piacszűkülést jelentene Magyarországon. Ezért ezt a kérdéskört óvatos módon és körültekintéssel kell kezelni. Hozzátette viszont: az egészséges élelmiszerek fogyasztásának ösztönzése támogatandó cél. Úgy vélte, annak lenne értelme, ha változatlan összadóbevétel mellett – persze az adóbevétel csökkentése még kívánatosabb volna – a vitathatatlanul egészségtelen élemiszerekre kivetnék a „hamburgeradót”, de egyidejűleg más élelmiszerek áfáját csökkentenék.