Az első pár év

Ha az előző lapszámban öt oldal sem volt elég röviden bemutatni a most 18 éves Márkaszövetséget, akkor ebben a pár sorban tényleg csak a lehető legszubjektívebb emlékekre, élményekre szorítkozhatom.

1998 nyara, csörög a telefon, ismerős kérdezi, átvenném-e a munkáját, egy NGO-ban titkár, multi FMCG-cégeket képvisel. Egy szavát sem értem, ezért nyilvánvalóan azonnal igent mondok. Pedig azt se tudom, eszik-e vagy isszák az FMCG-t. Később rájövök, eszik is, isszák is…

Az első évek a kreatív káosz jegyében telnek, kicsit szépítve, én akkoriban inkább folyamatos hajszát és nyomást éreztem. Többfrontos harcot folytattunk: egyszerre kellett kialakítani belső szervezeti kereteket és külső kapcsolatokat hatóságokkal, szakmai szervezetekkel, sajtóval, beindítani az első komolyabb projekteket, így a tévés nézettségmérés reformját, a reklám-önszabályozási kereteket, a CEFTA-tarifarendszert módosító lobbikat (mond ez ma még valakinek valamit?). Elindultak az első ECR-es EDI-projektek, elkezdtük feszegetni az erőfölényes kereskedelmi gyakorlatok témáját a GVH-nál, beindult az első fontos lobbi a kereskedelmi szabályozás reformjára, és 2000-ben megszerveztük az első márkakampányt is, kilépve a szélesebb nyilvánosság elé.

Amikor manapság kérdezik, mivel foglalkozom, azt válaszolom, fizetett érdekvédő vagyok, magyarul lobbista. Nagyon furcsa, atipikus munka ez. Nincsenek merev szervezeti keretek, hierarchikus viszonyok – hál’ istennek; viszont mozgó célpontra kell lőni, akár naponta változnak a célok és eszközök, az eredmények pedig mindig kétségesek. Folyamatosan adaptálódni kell, lehetetlenség előre tervezni. Az ember reggel gyomorgörccsel nyitja ki az újságot, már megint mit találtak ki, milyen újabb krízist kellene elhárítani. Volt, hogy hosszú éveken át lobbiztunk egy törvényért, hogy aztán az utolsó pillanatban, egy végszavazás előtti módosító indítvánnyal áthúzzák számításainkat. De olyan is volt, és ezek a szép pillanatok, emlékek, amikor konkrétan két perc alatt, egy konferencia szünetében, futtában, a folyosón sikerült meggyőzni a távozó minisztert, miért nettó szakmai hülyeség a készülő törvénymódosítási terv.

Több mint 15 éve dolgozom a Márkaszövetségnek, ezalatt egy normális munkahelyen simán kiéghettem volna akár kétszer is. Hogy erre itt nem kerül sor, azt garantálják a folyamatos adrenalinlöketek, az állandó felfordulás, ami a hazai iparágra és szakpolitikákra jellemző.

Egy biztos pont azért van a munkámban, a Trade magazin szakmai támogatása, amit ezúton is köszönök!