Az A-vitamin csoport elnevezésének és táplálkozási ajánlásának átalakítását javasolják kutatók

Az általános, ma is használatos A-vitamin terminológia a múlt század közepén kialakított szabályozáson és nevezéktanon alapul. Az 1980-as évektől kezdve a molekuláris biológiai módszerek, az analitikai technikák jelentős fejlődése, valamint a háttérben álló élettani mechanizmusok mind jobb megismerése hozzájárult az egyszerűen csak A-vitaminra vonatkozó terminológia nagymértékű diverzifikációjához.

Ahogy Bánáti Diána és Ralph Rühl az International Journal for Vitamin and Nutrition Research című folyóiratban megjelent publikációjukban felhívták rá a figyelmet, az A-vitamin terminológia és a táplálkozási ajánlások ezért számos bizonytalanságot tartalmaznak. A szakemberek megvizsgálták a jelenlegi helyzetet és javaslatokat tettek arra, hogy az új kutatási eredményeket miként lehetne beépíteni az élelmiszerjogba.

Ralph Rühl több mint harmincéves tapasztalattal rendelkezik az A-vitamin kutatásában. A tudós az A5-vitamin egyik felfedezője és a Ciscarex UG alapítója. Bánáti Diána az Európai Unió Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóságának (EFSA) korábbi elnöke. Sokéves tapasztalattal rendelkezik az élelmiszer-tudomány, elsősorban az élelmiszer-biztonság és az élelmiszerjog területén.

Elemzésük során kiderült, hogy a hatályos szabályozás számos bizonytalansági tényezőt tartalmaz. Az A-vitamin és a provitamin-A terminológia különösen fontos a táplálkozási irányelvek kidolgozása szempontjából. Az olyan kifejezések, mint a retinol és a béta-karotin, amelyeket szakmai és jogi szövegekben használnak, nem egyes konkrét anyagokra, hanem vegyületcsoportokra utalnak.

Az A5-vitamin, a több mint 80 év után azonosított új vitamin megnevezése és kategorizálása különösen fontos. A 2021-ben felfedezett A5-vitamin az A-vitamin egyik alcsoportjaként vagy önálló új vitamin kategóriaként is definiálható. A jelenleg alkalmazott terminológia és a táplálkozási irányelvek alapján a szakemberek az A-vitamin altípusaként való kategorizálást javasolják, de önálló A-vitamin-hatással.

Az élelmiszerek dúsítására vonatkozó nemzeti és nemzetközi előírásokat sem harmonizálták, a kutatók javasolták ezek javítását és aktualizálását is.

Az A5-vitamin természetes módon a gyümölcsökben és zöldségekben, különösen a leveles zöldségekben és a gyökérzöldségekben fordul elő. A nyugati lakosság akár 95 százaléka nem éri el az ajánlott gyümölcs- és zöldségfogyasztást, ami specifikus A5-vitamin hiányt is okozhat. Míg más vitaminok hiányának megelőzésére már léteznek étrend-kiegészítők, addig az A5-vitamin célzott pótlására eddig nem volt megoldás – áll a közleményben.