Átalakulási kényszerben a zöldség-gyümölcs ágazat

A Kárpát-medence viszonylagos védettsége és a hazai nemesítésű fajták egész sora érlel páratlan ízű gyümölcsöt, zöldséget. Ezt az egyedi tulajdonságot a magyar szakemberek ízminőségnek nevezik. Erre alapozva már évek óta jó hírnevet szerzett magának a magyar kertészet. A magyar gyümölcs ismertségére jellemző, hogy a főbb termőhelyekről Észak- és Kelet-Európába már az 1920-as években közvetlen gyümölcsvonatok indultak.

Az ezredforduló Magyarországára is megérkeztek a kereskedelmi láncok, és ezzel együtt a globális kereskedelem is. Átrendeződött a piac, a friss gyümölcsök aránya jelentősen növekedett az üveges és a dobozos konzerv rovására, miközben a mélyhűtött termékek forgalma stagnál, vagy enyhén emelkedik. Mindez a termelőktől is szakmai, szemléleti – és beruházásigényes – váltást igényelt, mert a kiváló beltartalom mellé felzárkózott a külcsín is.

A mai magyar gyümölcstermelés fontos átalakulás előtt áll, mert a mennyiségben legnagyobb termést adó alma 70 százaléka ipari minőségű, ami a fennmaradó étkezési alma árának jó, ha a negyedéért értékesíthető. A meggy óriási évenkénti áringadozás mellett értékesíthető, kilónként 50-250 forintos áron. Mindehhez járul egy elavult, soklépcsős felvásárlási rendszer, így a rárakódó tételek miatt nem is lehet versenyképes a magyar gyümölcstermelés.
Hétből négy év katasztrofális volt

Mártonffy Béla, a FruitVeb Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke hozzáteszi azt is, hogy az ország gyümölcstermelése kettészakadt, mert a nyugati régióban korábban elkezdődött a szerkezetátalakítás, sok korszerű, intenzív ültetvény létesült. Ugyanakkor Szabolcsban még mindig jelentős számban található elöregedett meggy- és almaültetvény.

Az elnök úgy véli, hogy még mindig nem használtuk ki a Magyarország számára fennálló lehetőségeket. 2004-ig egyébként a hazai kertészet legújabbkori történelmét folyamatos, enyhe emelkedés jellemezte. Az éves termelés mennyisége elérte a 2,9 millió tonnát. Az akkori szabályok – a vámvédelem, a harmadik országokat megillető kedvezmények és az, hogy a zöldség-gyümölcs feldolgozóipart még sok apró, kisebb üzem alkotta –, kedveztek a kertészeti ágazatok fejlődésének. Az uniós csatlakozást követően viszont hektikussá vált a termelés, 2–2,6 millió tonna között változik az évenkénti termelés mennyisége.

A pontos képhez hozzátartozik az is, hogy az elmúlt hét évből négy katasztrofálisan rossz időjárású volt. Kimutatható terméskiesést okozott az aszály, a jég, a fagy. Közben 2004-től, uniós csatlakozásunk óta erőteljesen megnőtt az import is. Ez ellen nem tudott a hazai kertészeti ágazat sem tenni, sem védekezni.

Mártonffy Béla ugyanakkor fontosnak tartotta elmondani azt is, hogy közben az ágazat mindvégig megőrizte nettó exportőri pozícióját. Ebben az időszakban azonban nem sikerült sem a gazdasági válság, sem a feketegazdaság kérdését megoldani, ennek következményeként kisebb az ágazat termelése, profitja. Néhány fontosnak tartott áruféleségben visszaesett a termelés, ami súlyos piacvesztést is okozott. Ilyen például a dinnye: idén például a korábbi időszakot jellemző terület felén termett ez a népszerű zöldségféle.

Ha az okokat kutatjuk, akkor kiderül, hogy elmaradt a technológiai fejlesztés, továbbá a feketekereskedelem nagy aránya is jelentős hátrány. Hiszen miként lehetne piacot építeni, egységes marketinggel fellépni, amikor az áru egy része az illegális csatornákon távozik külföldre vagy jut a hazai fogyasztóhoz? Mindebből következik, hogy azok a szabályzók, amelyek segítenék az ágazat működését, még nem jöttek létre, és ezért a termelők képtelenek elutasítani az adómentes világban élő, feketén kereskedők ajánlatait.

Gyorsan fizető tészekre lenne szükség

Ugyanakkor a másik, legális világban a termelők értékesítő szervezete (tész) rendszerének kellene működnie, de Mártonffy Béla szerint, az uniós társországokkal összehasonlítva, ezek késve szerveződtek.

Éppen ezért a FruitVeb azt javasolta a kormányzatnak, hogy az elmúlt évtized tapasztalatai alapján vizsgálják felül a tészek működtetését, és az eredeti funkciót – vagyis hogy a termelők számára legyen vonzó szervezet – szolgáló szabályozást alkossanak. A váltás lényeges eleme lenne a zöldség-gyümölcs kereskedelemmel foglalkozók regisztrációja. Erre az ez évi dinnyeforgalmazás idején sor is került. Annak, aki az idén nem a saját termelői körzetében értékesítette dinnyéjét, regisztráltatnia kellett magát.

Mártonffy Béla úgy véli, hogy az unióban megszokottól eltérően a felvásárló- és kereskedőréteg számára kellene a regisztrációs kötelezettséget előírni. A kertészeti áruforgalmazás számára mérföldkő lesz a termény áfájának csökkentése. Az elnök szerint arra is van esély, hogy a húsfélék adócsökkentését követően rögtön a zöldség, gyümölcs áfája kerülhet terítékre. Mert most már az ágazat fejlesztésének gátja a növekedés esélyének hiánya.

A kistermelők nagy száma miatt az ágazati fejlesztések lassan haladnak. Közben a kormányzat célja, hogy a kis- és családi gazdaságok száma gyarapodjon, és ezek erősödjenek. Ehhez azonban korrekt és jól működő kereskedelemre van szükség, ezért fontosak az eredeti funkciójukat ellátó tészek, amelyek sokban különböznének a mostaniaktól, amelyek inkább kereskedelmi egységként működve felvásárolnak, exportálnak, importálnak.

Ha mindezt sikerül megoldani, akkor, ahogy Nyugat-Európában másutt is, a már felszámolt nemzeti feldolgozóipar újraszervezhető. Ugyanis ha jó a szabályozás és a kedvezmények rendszere, akkor a feldolgozás nagy része a termelők kezébe kerül; ezáltal a magyar ipari zöldség- és gyümölcstermelést sikerülne ismét fellendíteni. Jelenleg mindezek hiánya miatt stagnál a hazai kertészet.

A tészek rossz helyzetben vannak, jelentős forgóalappal kellene rendelkezniük, közben meg kellene teremteniük a termelői érdekeltséget, azt, hogy a termelők rajtuk keresztül jelenjenek meg a piacon árujukkal. Ehhez azonban előfinanszírozásra és kiváló kereskedelemszervezésre lenne szükség. A fejlett Európában az elmúlt 50-80 évben állami segítséggel, garanciával ellátott forgóalaphoz juttatták a termelőket. Ennek révén szervezeteik képesek ellátni a legfontosabb alaptevékenységüket, az áruközvetítést, azt, hogy a termelőktől az árut összegyűjtik és eljuttatják a kiskereskedőkhöz. Ha ez nálunk is így működne, akkor a termelő nem vinné el a jó minőségű áruját a feketén, de azonnal fizető kereskedőnek, és csak a gyengébbet a tésznek, hanem minden a gyorsan fizető tész közvetítésével kerülne forgalomba.

Az áruházlánc és a fogyasztó
pontosságot követel

A magyar fogyasztó rendkívül árérzékeny, de a hazait szeretné megvásárolni. Azt azonban tudomásul kell venni, hogy a mediterrán szezon vége egybeesik a hazai szezon kezdetével, és ekkor jelentős árkülönbség figyelhető meg a piacon. Ráadásul egy-egy szezon kezdetén mindig drágább a termény, vagyis egyszerre van a piacon a drága hazai és a jóval olcsóbb import. Mártonffy Béla szerint nem szabad megfeledkezni a minőségről, és ki kell építeni az ellenőrző rendszert.

Hogy mit lehet tenni, arra példát lehet találni azokban az országokban, ahova a magyar termelők, kereskedők exportálnak. Például tételesen ellenőrzik az áru nyomon követhetőségi rendszerének működését. Mártonffy szerint ezt a hazai hatóságok is megtehetik.

Az áruházláncok ráébresztették a magyar termelőket, hogy teljes és pontos beszállítási rendszert kell kialakítaniuk. Ugyanakkor korábban az árvisszatartás és a késedelmes fizetés miatt sok volt a vita, de ez mára megoldódott. Mostanában viszont jelentős extraprofithoz jutnak, augusztus közepén például egy kiló paradicsomért 50-70 forintot kap a termelő, ugyanezért viszont a fogyasztó 250-300 forintot fizet. Gyakorlat az is, hogy ha egy termelői csoportra nyomást akarnak gyakorolni, akkor behoznak külföldről egy nagyobb tétel jóval olcsóbb árut. Ahogy a németek, osztrákok, franciák vagy a lengyelek megteszik a magyar áruval, úgy a külföldi tételek ellenőrzését nekünk is meg kellene oldani, hogy a megfelelő minőség korrekt áron kerülhessen forgalomba.

Évek óta mozaikszerű marketing jellemzi a hazai áruk népszerűsítését. Az idén jó példa volt a dinnyemarketing. Az idei szezon alacsony árral indult, a hazai dinnye népszerűsítése miatt kiegyenlítettebbek voltak az árak az egész szezon alatt. A kampány révén a dinnyetermés fele itthon talált vevőre, míg korábban ez az arány 30:70 volt az export javára.

Mindebből nyilvánvaló, hogy 2012-től, amikor a kajszi-, meggy-, vagy almaszezon kezdődik, erős közösségi fogyasztási bizalomépítő kampányt kell indítani.
Jöhetnek az új kertészeti szabályok

Sztártermékeknek számítanak a magyar paprikafélék, várhatóan emelkedőben lesz a szamócatermelés, remélhetően erre a pályára áll a meggy, a kajszi és a héjas gyümölcsök is. Örvendetes, hogy a hazai gyümölcstermelés lassan megszabadul a korszerűtlen ipari almától.

Fontos az is, hogy terméknaptár készüljön, ennek segítségével tervezhető az egyes fajok termésidejének széthúzása, így a környező országok piacain is több magyar áru jelenhetne meg. Ennek megvalósításához azonban a szervezettségen kell javítani.

Ezen segít, hogy a Parlament július 4-én elfogadta a borszőlő és zöldség-gyümölcs piacszabályozási rendeletén belül a szakmaközi tevékenység magyar szabályozását. A jövőben a FruitVeb a kormánnyal közösen alkotja azokat a rendeleteket, amelyek az ágazat érdekeit védik. Az első rendeletek között a kereskedelmi szabályozás, illetve a regisztráció, a termésbecslési adatszolgáltatás, a minőségi termékleírás megalkotása, a közös marketingalap képzése lesz. Adó módjára kell beszedni, de ehhez az uniós támogatás is hozzájárulhat.

A DélkerTÉSZ azonnal fizet

Szentes és környéke évszázadok óta hagyományos zöldségtermelő vidékként ismert. A DélkerTÉSZ Szövetkezete 2002 év végén alakult 230 taggal, 2003-ban előzetes, majd 2004 áprilisában végleges tész-elismerést kapott. A szövetkezet fő céljának azt tűzte ki, hogy Szentes és a környező települések egyéni termelőinek, családi és társas vállalkozóinak biztos jövedelmet, megélhetést teremtsen.

2010-re már az ország legnagyobb árbevételét elérő tészévé vált. Tavaly december 31-én a tésznek 530 tagja volt, döntő többségük egyéni vagy családi gazdálkodó. Tavaly ötmilliárd forint értékben adtak el friss zöldséget. Az idén ennél kisebb lesz az árbevétel, de az eladott áru mennyisége meghaladja az előző évit. Az első hét hónap tapasztalatai szerint mintegy 30 százalékkal alacsonyabb áron tudják a terményt értékesíteni.

– Egyrészt a tavalyi nagy esők hatására a szabad földön minden megsemmisült – sorolja az idei mérsékeltebb bevétel okait Lédó Ferenc, a főleg paprikafélékben piacvezetőnek számító szövetkezet elnöke. – A tavalyi keresleti piac helyzeti előnyt jelentett a termesztő berendezésekben, biztosabb környezetben gazdálkodók számára. Az idén viszont mindenből bőven termett, ami relatív túltermelést jelent. Közben a fogyasztás csökkenése tovább tart, ami a kényszerű takarékoskodásra utal. A tapasztalatok szerint a hónap utolsó dekádjában még tovább szokott csökkenni a zöldségfélék iránti kereslet.

A kereskedelmi szervezetek bevételeiket a visszaeső forgalom miatt nagyobb árréssel igyekeznek kipótolni. A tapasztalatok szerint bizonyos akcióktól eltekintve gyakran száz százalékos árrést alkalmaznak. Június közepétől az exportpiacokon a tavalyinál lényegesen kevesebb mennyiséget lehet eladni. A németek a válság miatt ugyanis az elmúlt években nem mentek el nyaralni, de idén már megindultak, ezért két hónapra harmadára csökkent a németországi fogyasztás, így a magyar export is. Gondot jelent az is, hogy most, a szezon közepén például paradicsomból rendkívül sok a külföldi áru. Amikor ugyanis kitört a németországi Kóli-járvány, akkor a tömeghisztéria miatt a holland, belga, spanyol zöldséget nem lehetett eladni. Ráadásul az orosz piacról, Moszkvából is kitiltották őket, ahová viszont benyomult a jó minőségű török áru. Most, amikor már újra lehetne szállítani, a törököket kellene ezekről a piacokról kiszorítani, s amíg ez nem megy, addig a magyar boltokban is dúskálhatunk a drága külföldi paradicsomban.

A DélkerTÉSZ több mint egymilliárdos, tehermentes eszközértékkel rendelkezik, ezért nem ütközik nehézségekbe forgóeszközhitelhez jutni; ennek is köszönhető, hogy tagjaiknak és beszállítóiknak 21 napon belül tudnak fizetni.

A termelőket a kereskedőkig össze kell fogni, mert mire termeljen, ha nincs mögötte biztos háttér – kérdi az elnök. Jelentős változást hoz, hogy a kormányzat a termelői piacok létesítéséhez kedvező feltételeket teremt, de ezzel a jelenlegi 5 százalékos részesedésük megduplázódik, s eléri a tíz százalékot. Magyarországon a fogyasztóhoz a zöldség, gyümölcs 60-65 százaléka valamilyen nagybani kereskedelmi szervezet közvetítésével jut el. A nagytermelő országokban ez az arány még nagyobb, 70-75 százalék közötti. Itthon a történelmi hagyományok miatt a termelők szerint egy 65-70 százalékos szintre kellene beállni. Fel kell készülni arra, hogy csomagolt, egalizált árut rövid határidőre tudjanak szállítani.

A lengyel példa

Házi Zoltán, a Budapesti Nagybani Piac Zrt. vezérigazgatója beszámolt arról, hogy az idei nyáron a nagybani piacon is érződött: a kánikula idején erősen visszaesett a fogyasztás. Pontosan látható volt, hogy az átlagos időjárású nyári napokhoz képest 5-10 százalékkal csökkent a piacra érkező teherautók száma. Kiderült, hogy a termelők el sem indultak, hiszen tapasztalataik szerint ilyenkor feleslegesen várták a kereskedőket, s mire az áruval visszaértek, az már a nagy melegben megromlott.

A vezérigazgató a termékkörről általános tapasztalatként elmondta, hogy a tészek technikai háttere gyenge, nem úgy, mint az egyik konkurensnek számító Lengyelországban, ahol rengeteget fejlődtek az utóbbi időben. Itthon a termelőknek sokat kellene javítaniuk a zöldség, gyümölcs csomagolásán, áruvá készítésén.

Megtudtuk azt is, hogy az ország legnagyobb piacán újabb fejlesztésre készülnek. A tervek között szerepel a kerítésen belüli szállítás korszerűsítése, a parkolóhelyek bővítése. De az elképzelések közé bekerült egy csomagolóbázis kialakítása is, továbbá a külső vállalkozók bevonásával a bérraktározás lehetőségét is meg akarják teremteni.