Árkorlátok

Pontosan még nem tudni, hogy mekkora kárt okozott az aszály, a gazdák sokmilliárdos elveszett termésről beszélnek. Senki nem vitatja az egyéni tragédiákat, de létezik egy másik számítás, az uniós, és ez utóbbi tekinthető hivatalosnak. Ez az alapja az esetleges kárenyhítésnek, és ez alapján készülhetnek országos vagy régiós programok.Az uniós szabályok szerint nem az elveszett áru mennyiségét, hanem a kieső jövedelmet kell számolni. Ez viszont arányaiban jóval kevesebb, ugyanis a termények jelentősen drágultak, és a gazdák, akiknek megmaradt a termése, jóval többet kapnak érte. Rá­adásul nem is most, hanem a szezon végeztével, amikor a mérleg készül, akkor lehet mértékét pontosan meghatározni.
A média nyár óta tudósít az áremelésekről, a hírek sokkolják a gazdákat, feldolgozókat, kereskedőket és végül a fogyasztókat, akik mindezért fizetnek. Az áremelések még csak éppen hogy elkezdődtek, hiszen az állatok még a relatív olcsóbb tavalyi takarmányt eszik.
Az idei aszály (és a tavaszi fagysorozat) sajátos helyzetet teremtett, mert a terméskiesés miatti, érthető áremelkedés a hazai élelmiszerlánc gyenge pontjaira is rávilágít. Kiderült most is, hogy a mezőgazdászok számára az amúgy normálisnak tartható termelési kockázatra – arra, hogy nem esik az eső – az egyetlen megoldás a támogatás. Vagy az áremelés, ez utóbbival azonban már baj van, mert részben importtal pótolni lehet a kiesést és a túlzóan magas árak miatt visszautasított termést. Az már az élelmiszeripar és a kereskedelem gondja is, hogy tekintetbe kell venniük: ha hajlanak az áremelésre, akkor számolniuk kell a fogyasztás, következésképp a termelés visszaesésével. Ez pedig csökkenti a bevételt, rontja a hatékonysági mutatókat, árt az üzletnek.
A feldolgozóipar reakcióit korlátozza az egyes cégek csekély tőkeereje. Azon már senki nem lepődik meg, hogy a multinacionális szervezetek további koncentrációval is próbálkoznak. Bizonyára értesülünk majd véglegesen bezáró magyarországi üzemekről, vagy olyan népszerű termékek soráról, amelyek már nem az országban készülnek.
A kereskedelmi szervezeteket sem hagyja érintetlenül egy-egy általános áremelés. A gazdasági megszorítások miatt, az amúgy is csökkenő vásárlóerő hatásaként az olcsó áru felértékelődik. Ez a diszkonttípusú kereskedelem előretörését szolgálja. A piac változásainak elemzői szerint sok kisebb, önálló üzlet vezetőjének rövidesen döntenie kell, próbálkozik tovább egyedül, vagy csatlakozik valamelyik lánchoz, esetleg bezárja a boltot. A kereskedelmi szövetségnél attól tartanak, hogy a mostani áremelés néhány száz kis bolt megszűnését hozza.
Ezért úgy tűnik, hogy az árak fékezésében egyezségre kell jutni. Egyfajta bűvös határként Gráf József agrárminiszter a húsz százalékot jelölte meg. A Trade magazinnak elmondta, hogy a fogyasztói árak alakításában csekély az állam s egy miniszter mozgástere. De személyesen is mindent megtesz, hogy az árak változását a minimumszinten tarthassa. Hozzátette, az agrártárca terveit sokan félreértik, félremagyarázzák. Gráf József emlékeztetett arra, hogy csak akkor kerülhet sor a javaslatra, ha a KSH vásárlói kosarába tartozó élelmiszerek 12 havi átlagos áremelkedése eléri a 20 százalékot. Ekkor lehetne indokolt olyan alapvető, más élelmiszerek árát is meghatározó termékek 20 százalékos áfáját 5 százalékponttal csökkenteni, mint a tőkehús vagy a liszt. A miniszter elmondta azt is, hogy szakértői szinten a tervet többen nem tartják véghezvihetőnek, véleményük szerint a nagy élelmiszerláncok egyszerűen „lenyelnék” a kedvezményt. Gráf József kijelentette, hogy az elmúlt időszakban több, korábban megoldhatatlan ügyben sikerült a láncok vezetőivel megegyezni, ha sor kerülne erre a lépésre, akkor erre is odafigyelne. Véleménye szerint az árak átlagos emelkedése nem éri el ezt a szintet.
Gráf József lapunknak elmondta azt is, hogy a mostani élelmiszerár-változás nemcsak helyi, régiós, hanem az egész világon hat. Ráadásul azzal, hogy a mezőgazdasági terményekért már nemcsak az élelmiszer-, hanem az energiaipar is versenyez, új helyzetet és új árszinteket teremt. Ezért hosszabb távon is fel kell készülni a tartós, magasabb árszintekre. Ettől függetlenül Magyarországon csökkenhetnek is az árak, ugyanis a mostani általános áremelkedést csak növelte a fagy és aszály hatása. Más lesz, ha jövőre bővebben terem. A miniszter véleménye szerint ebből az egész világon ható folyamatból Magyarország akár nyertesként is kikerülhet, ugyanis sok helyütt most ébrednek rá, hogy az élelmiszer stratégiai termék.