Antibranding

Néhány évtizeddel ezelőtt egy európai kereskedő kitalálta, hogy élelmiszeripari és non-food termékeket árul egyszerű, fehér, jelöletlen kiszerelésben, megspórolva így a csomagolás költségeinek jelentős hányadát. Az alacsonyabb árak egy ideig vonzották a vásárókat, de a vásárlás élményének puritánságát nem viselték el sokáig. A szakmai közvélemény szerint ez a kezdeményezés is csak egyfajta branding volt.

Ma újra számos márka keresi a lehetőséget arra, hogy a látszólagos naivsággal, egyszerűséggel tűnjön ki a reklámzajból. Weboldalunkon (trademagazin.hu) például mutattunk olyan, élelmiszerláncokban is kapható lekvárt, amelynek címkéje maga a „nagymama” kézzel írott receptje volt.

Tradicionális vagy modern, alkoholtartalmú vagy -mentes – a „naiv” külső üzenete mindenhol ugyanaz: ez a termék különleges, „csiszolatlan” érték!

Az italok világában is egyre gyakrabban találkozunk olyan kizerelésekkel, amelyek a lehető legpuritánabban jellennek meg a fogyasztó előtt. Ennek persze már csak részben oka a megkülönböztethetőség megteremtése, sokkal inkább a kézműves jelleget, a természetességet és magasabb minőséget vannak hivatva demonstrálni. Értelemszerűen ezt a marketingkoncepciót nem a tömegtermékeknél alkalmazzák – a képeinken látható italok is a szuperprémium kategóriába tartoznak –, de mindegyikük kapható a kiskereskedelemben is. //