Alternatíva

A modern kávégépek mindent tudnak! Évtizedek alatt változtatták, alakították őket egyre tökéletesebbre – precízen adagolnak, darálnak, a legmegfelelőbb víznyomást generálják. Ám a vendég egy-egy különleges ötlettel, meglepő felszolgálási rítussal elcsábítható.Kávét évszázadok óta isznak az emberek, az eszpresszó kávéfőző gépet pedig 1901-ben találták fel. Könnyen feltételezhetjük tehát, hogy a huszadik század előtt más szerkezetekkel is elő lehetett jó kávét állítani. A legtöbb kultúra kimunkálta a saját szája ízének megfelelő eljárásokat, módozatokat, a spektrum egészen a Közel-Keleten fogyasztott sűrű, erős fajtától az amerikaiak által kedvelt „nagyon hosszú” kávéig tart.
A (kávé)történelem során kiötlött legkülönbözőbb, néha igen furcsa formájú, elmés szerkezetek mind egy célt szolgáltak: az őrölt kávébab és a forró víz elegyéből ízletes (kávé)italt alkotni. A különböző, újra és újra divatossá váló eljárások és eszközeik óriási lehetőséget adnak a kávé felszolgálásának ünnepélyesebbé tételéhez. Márpedig a 21. században a vendég az élményért fizet!
Íme a legismertebb „alternatív” kávéfőző eszközök.

A kotyogó
Ez volt az első zárt rendszerű gép – persze az olaszok találták ki –, amelynek előnye, a nagy nyomás ugyan hatékonyabban kihozza a kávéőrleménybe zárt ízeket, ugyanakkor a csersavakat is jobban kioldva kissé savanykássá teszi a főzetet. Bár a formatervezők újításának köszönhetően az elmúlt években néhány egészen megnyerő külsejű darabbal is találkozhattunk már (a design többnyire klasszikus, „retrós”), s a sűrű, fekete elixír jól bevált elkészítését, ízvilágát biztosítja.
A számos európai ország vendéglátóhelyein is használatos (reaktivált?), rozsdamentes acélból gyártott gépezet felső részében gyűlik össze a forró ital, amit természtesen azonnal szervírozni kell!

A filteres
Meglehetősen jó kávé készítésére alkalmas – sokáig úgy vélték, az éttermekben, kávézókban ez az egyetlen gyors módja nagyobb mennyiségű kávé elkészítésének.
Nem olyan eszközről van szó, amelyik a forró vizet csepegteti az őrleményre! Először is be kell nedvesíteni a kávét, és mintegy két percig állni hagyni, hogy a zamatanyagok felszabaduljanak. Ezután öntsük a forró, de nem lobogó vizet a kávéra, ügyelve, hogy teljesen beterítse azt. Tudni kell, hogy a papírfilterek felszívhatják az ízt kölcsönző kávéolajok egy részét, ezért jobb fémszűrőkbe invesztálni, melyek ráadásul évekig is kitartanak.

A cafetiére
Nálunk is mind jobban terjed ez a francia találmány, amely a teafőzéshez hasonló elven működik. A belső (beépített) szűrő, amelynek segítségével lenyomjuk az eszköz aljára a kávéőrleményt, egyúttal megakadályozza azt is, hogy az a csészébe jusson. A kávét nem szabad benne leforrázni: 80-85 fokon kell a vizet a kávéra önteni – nagyjából négy perc alatt oldódnak ki belőle az értékes anyagok. Az eljárás sarokpontja az elegendő finomságú kávéőrlemény használata.

A lombikos
A 70-es évek elejének már-már ikonszerű darabja volt ez a két üveggömbből álló, egyszerű elven működő, ámde bonyolult kinézetű kávéfőző. Töltsük meg az alsó gömböt hideg vízzel, majd helyezzük spiritusz vagy Bunsen-égő fölé. Tegyük a szűrőt a felső elembe, tömjük meg kávéval, s csavarjuk el az alsó részen, hogy záródjanak. Amint a víz felforr, a felső részbe kerül, s leforrázza a kávét. Mikor mind feljutott, melegítsük tovább még másfél percig. Zárjuk el a lángot, s most a kávé az alsó részbe szűrődik vissza. Vegyük le a felső gömböt, és máris szervírozhatjuk a feketét. Igen élvezetes, látványos ez a tudományos laborok misztikumát idéző technika!

A török
Elnevezésével ellentétben Görögországban, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában is isszák. Miután felforrt a víz, a kisméretű rézedényben hozzáadják a finomra őrölt kávét és cukrot. Újraforralás után kissé lehűtik, majd mindezt még 2-6 alkalommal elismétlik. Szokták szerecsendióval, fahéjjal vagy szegfűszeggel is ízesíteni. Bizony meg kell várni, hogy a zacc leülepedjen. Illik vizet adni hozzá, mert meglehetősen sűrű és erős.