Aki válaszol:

Fe­ke­te Zol­tán fő­tit­kár Ma­gyar Már­ka­szö­vet­ségTárs­szö­vet­sé­günk fő­tit­ká­ra ma­gas (hó)labdát adott fel, saj­nos na­gyon is ak­tu­á­lis a té­ma. Köny­­nye­dén le­csap­ni vi­szont nem tu­dom, mert nem is olyan egy­sze­rű a vá­lasz, ös­­sze­tett prob­lé­má­ról van szó. So­kan sok min­dent ér­te­nek „fe­ke­te­ke­res­ke­de­lem” alatt, én most csak a ha­mi­sí­tás­ra és után­zás­ra szű­kí­tem a té­mát.

Már ipa­ri mé­re­tek­ben
Ami­ó­ta lé­tez­nek a már­kák, az­óta má­sol­ják is őket, de a si­ke­res ter­mé­kek nem­csak a fo­gyasz­tó­kat vonz­zák, ha­nem a lel­ki­is­me­ret­len után­zó­kat is. A ma­gas költ­sé­gek­kel be­ve­ze­tett már­kák nyo­má­ban ott lo­hol­nak a ha­mi­sít­vá­nyok, a ha­son­más ter­mé­kek. Az ezek el­len va­ló küz­de­lem kö­zös ér­de­ke és fe­le­lős­sé­ge a gyár­tók­nak, a ke­res­ke­dők­nek, a ha­tó­sá­gok­nak – és a fo­gyasz­tók­nak is. A véd­jegy­jo­gok meg­sér­té­sé­vel szem­be­ni fel­lé­pés nem csak a gyár­tók ma­gán­ér­de­ke, nem csak a ki­eső for­ga­lom­ról, pro­fit­ról van szó.
Egy­részt sé­rül a nem­zet­gaz­da­ság, ami­kor tel­jes, amúgy le­gá­li­san mű­kö­dő ipar­ágak szű­kül­nek vagy men­nek csőd­be az il­le­gá­lis ter­mé­kek mi­att. Csök­ken­nek az ál­la­mi be­vé­te­lek is, csor­bul a ver­seny­ké­pes­ség. Az OECD és az EU sze­rint is a vi­lág­ke­res­ke­de­lem 10-12 szá­za­lé­ká­ra te­he­tő a fe­ke­te­ke­res­ke­de­lem, mun­ka­he­lyek ez­rei szűn­nek meg éven­te a ka­lóz­ipar mi­att. To­váb­bá ezek az il­le­gá­lis te­vé­keny­sé­gek má­ra bi­zo­nyít­ha­tó­an ös­­sze­füg­ge­nek a szer­ve­zett bű­nö­zés­sel vagy ép­pen a nem­zet­kö­zi ter­ro­riz­mus­sal. A nem­zet­biz­ton­sá­gi, fog­lal­koz­ta­tá­si, ál­la­mi be­vé­te­li szem­pont­ok mel­lett leg­alább ilyen fon­tos a fo­gyasz­tók vé­del­me is. Az el­múlt évek uni­ós sta­tisz­ti­kái sze­rint ro­ha­mo­san nő a rossz mi­nő­sé­gű vagy ha­mi­sí­tott élel­mi­sze­rek, gyógy­sze­rek, já­té­kok il­le­gá­lis for­gal­ma­zá­sa. Már rég nem ar­ról van szó, hogy drá­ga lu­xus- vagy di­vat­ter­mé­ket utá­noz­nak, koppintanak. Saj­nos, je­len­leg ipa­ri mé­re­tek­ben fo­lyik a na­pi fo­gyasz­tá­si cik­kek ha­mi­sí­tá­sa, le­gyen szó au­tó­al­kat­ré­szek­ről, mo­só­por­ok­ról vagy ép­pen cso­ko­lá­dé­ról. En­nek a ten­den­ci­á­nak me­gálljt kell pa­ran­csol­ni, a fo­gyasz­tók, a la­kos­ság vé­del­mé­ben is.
Ma­gyar­or­szá­gon ipar­ágan­ként, il­let­ve ka­te­gó­ri­án­ként el­té­rő a kár­oko­zás mér­té­ke. Ha min­den el­sőd­le­ges kö­vet­kez­ményt (pél­dá­ul a gyár­tók ki­sebb for­gal­mát), va­la­mint át­té­te­les kárt (ál­la­mi be­vé­te­lek és mun­ka­he­lyek szá­má­nak csök­ke­né­sét, ver­seny­ké­pes­ség rom­lá­sát) fi­gye­lem­be ve­szünk, va­ló­szí­nű­leg több tíz­mil­li­ár­dos kár­oko­zás­ról be­szél­he­tünk éven­te. A ha­mi­sí­tás az FMCG-n be­lül leg­in­kább a do­hány, szesz, koz­me­ti­ka te­rü­le­te­it érin­ti. Ko­ráb­ban ke­vés­bé „tá­ma­dott” ka­te­gó­ri­ák már­ká­it is ha­mi­sít­ják már.

A már­ka­épí­tés po­tya­uta­sai
A di­rekt ha­mi­sí­tás mel­lett lé­te­zik egy ta­lán még alat­to­mo­sabb és kár­té­ko­nyabb prak­ti­ka is, a ha­son­más ter­mé­kek („copy brand, look-alike”) gyár­tá­sa és for­gal­ma­zá­sa. A ha­son­más ter­mék olyan áru­cikk, amely a jól is­mert már­kás ter­mék ál­ta­lá­nos meg­je­le­né­sé­re em­lé­kez­tet, az­zal, hogy an­nak meg­kü­lön­böz­te­tő vi­zu­á­lis jel­lem­ző­it eny­hén mó­do­sí­tott for­má­ban al­kal­maz­za, kom­bi­nál­ja, s vég­ered­mény­ként nagy­fo­kú ha­son­ló­sá­got ér el. Ilyen le­het a cím­ke for­má­ja, szí­ne, a fel­irat, a már­ka­név ti­pog­rá­fi­á­ja, a logó vagy a meg­ne­ve­zés. To­váb­bá fon­tos is­mer­te­tő­jegy a cso­ma­go­lás for­má­ja, szí­ne, vagy ma­gá­nak a ter­mék­nek az alak­ja. Az után­zás a fo­gyasz­tót meg­té­vesz­ti, aki azt hi­szi, hogy a ha­son­más ter­mék­nek ugyan­olyan a mi­nő­sé­ge, ös­­sze­té­te­le, mint az ere­de­ti­nek, ugyan­olyan in­no­vá­ci­ós tar­ta­lom­mal és ér­té­kek­kel ren­del­ke­zik, mint az ere­de­ti. A ha­son­más ter­mék ös­­sze­za­var­ja a fo­gyasz­tót, így köz­vet­ve is meg­ká­ro­sít­ja az ere­de­ti, után­zott ter­mék gyár­tó­ját. Az ol­csó után­za­tok gyár­tói és for­gal­ma­zói „po­tya­utas­ként”, a kész hely­ze­tet ki­hasz­nál­va ta­ka­rít­ják meg a ter­mék pi­ac­ra tör­té­nő be­ve­ze­té­sé­nek hos­­szú és költ­sé­ges fo­lya­ma­tát. Az Eu­ró­pai Már­ka­szö­vet­ség 1990 óta fo­lya­ma­to­san mo­ni­to­roz­za az uni­ós pi­a­cot. Leg­utób­bi fel­mé­ré­sük sze­rint 20 tag­ál­lam már­ka­gyár­tói je­lez­ték, hogy az után­za­tok ko­moly gon­dot je­len­te­nek. A vá­lasz­adó cé­gek fe­le ál­lí­tot­ta, hogy ter­mé­ke­i­ket fo­lya­ma­to­san kop­pint­ják. Az érin­tett cé­gek a re­giszt­rált ese­tek 48 szá­za­lé­ká­ban tet­tek ál­ta­lá­ban jo­gi el­len­lé­pé­se­ket, ezek több­sé­ge (86 szá­za­lék) pe­dig si­ker­rel járt.

A lob­bi­zás ered­mé­nyei
A Ma­gyar Már­ka­szö­vet­ség sze­rint a fe­ke­te­ke­res­ke­de­lem, a ka­lóz­ko­dás el­le­ni ha­té­kony fel­lé­pés­hez alap­ve­tő­en há­rom do­log kell: jó sza­bá­lyo­zá­sok, ha­té­kony vég­re­haj­tás, vé­gül egy­faj­ta tu­da­tos­ság mind fo­gyasz­tói, mind gyár­tói-ke­res­ke­dői ol­da­lon. Ezért a szer­ve­zet min­den olyan jog­sza­bályt vé­le­mé­nyez, ala­kít, amely ha­tás­sal van a szer­zői jo­gok, a véd­jegy­jo­gok vé­del­mé­re. Egyik leg­na­gyobb si­ke­rünk az a lobbi­tevé­kenység, ame­lyet a bün­te­tő­el­já­rás­ról szó­ló tör­vény mó­do­sí­tá­sa so­rán fej­tet­tünk ki. En­nek kö­szön­he­tő­en bő­vül­tek a VPOP jog­kö­rei: min­den olyan ügy­ben vé­gez­het nyo­mo­zást, ame­lyek­re a Btk. szer­zői jo­gi pa­ra­gra­fu­sai vo­nat­koz­nak. A na­pok­ban pe­dig a már­ka­szö­vet­ség ép­pen a bün­te­tő tör­vény­könyv mó­do­sí­tá­sa kap­csán lob­bi­zott, ha­té­ko­nyabb vég­re­hajt­ha­tó­sá­got kér­ve a jog­al­ko­tók­tól. Uni­ós szin­ten is ta­pasz­ta­lunk elő­re­lé­pést, ilyen le­het pél­dá­ul az a di­rek­tí­va­ter­ve­zet, amely a szer­zői jo­gok meg­sér­tő­it mi­nő­sí­tett ese­tek­ben akár több­éves sza­bad­ság­vesz­tés­sel és 300 000 eurós pénz­bír­ság­gal is sújt­hat­ja. Meg­em­lít­he­tem még az Eu­ró­pai Már­ka­szö­vet­ség lob­bi­ját, en­nek ha­tá­sá­ra a tisz­tes­ség­te­len ke­res­ke­del­mi gya­kor­lat­ról szó­ló di­rek­tí­vá­ban is meg­je­le­nik a ha­son­más ter­mék fo­gal­ma mint fél­re­ve­ze­tő és tisz­tes­ség­te­len gya­kor­lat. En­nek a sza­bá­lyo­zás­nak a ha­zai át­vé­te­le most fo­lyik. A már­ka­szö­vet­ség fon­tos cél­ja, hogy ne sik­kad­jon el ez az elem, hogy Ma­gyar­or­szá­gon is ha­té­ko­nyan le­hes­sen majd fel­lép­ni a gyár­tói vagy ke­res­ke­del­mi már­ka­után­za­tok el­le­né­ben.

Fü­le­sek a VPOP fe­lé
Ami a ha­té­kony vég­re­haj­tást il­le­ti, ez egy­részt az ál­la­mi erő­for­rás­ok kér­dé­se is, más­részt az ál­lam tu­da­to­sabb sze­rep­vál­la­lá­sáé is. Már nem ar­ról van szó, hogy pár lu­xus­már­kát ha­mi­sí­ta­nak, és ez bo­csá­na­tos bűn len­ne. Min­dent má­sol­nak, ami le­gyárt­ha­tó, for­gal­maz­ha­tó: já­té­ko­kat, gyógy­sze­re­ket, élel­mi­sze­re­ket. Ép­pen ezért nagy a ve­szély, hogy a fo­gyasz­tók di­rekt mó­don is ká­ro­sod­nak, az ő egész­sé­gük­ről, éle­tük­ről van már szó. Per­sze az ál­la­mi költ­ség­ve­té­si szem­pont­ok is fon­to­sak. A kor­mány­fő a na­pok­ban az Economist kon­fe­ren­ci­á­ján ki is emel­te a fe­ke­te­ke­res­ke­de­lem vis­­sza­szo­rí­tá­sá­nak, a jö­ve­dé­ki be­vé­te­lek nö­ve­ke­dé­sé­nek sze­re­pét a konver­gen­ciaprogram vég­re­haj­tá­sá­ban. Ha a ve­szé­lyez­te­tett ipar­ágak és a ha­tó­sá­gok ös­­sze­fog­nak, kö­vet­ke­ze­tes együtt­mű­kö­dé­sük­kel jó ered­mé­nye­ket le­het el­ér­ni. Így pél­dá­ul az adó­zat­lan, csem­pé­szett ci­ga­ret­ták pi­a­ca prak­ti­ku­san fe­lé­re csök­kent az el­múlt két év­ben. Az ilyen si­ke­rek mi­att is dön­tött úgy a már­ka­szö­vet­ség, hogy hi­va­ta­los együtt­mű­kö­dé­si meg­ál­la­po­dás ke­re­té­ben kí­ván­ja tá­mo­gat­ni a VPOP te­vé­keny­sé­gét. En­nek fon­tos ele­me a fo­lya­ma­tos in­for­má­ció­cse­re, a tag­vál­la­la­tok jel­zik, hol lát­nak gon­do­kat, le­gyen szó akár a ke­vés­sé ha­té­kony sza­bá­lyo­zá­sok­ról, vagy ép­pen az olyan konk­rét „fü­le­sek­ről”, ame­lyek egy-egy gya­nít­ha­tó­an il­le­gá­lis cse­lek­mény­re vo­nat­koz­nak.

A meg­bíz­ha­tó­ság be­épül a kom­mu­ni­ká­ci­ó­ba
Vé­gül ér­de­mes ki­emel­ni a tu­da­tos­ság, a szem­lé­let­vál­tás sze­re­pét is a fe­ke­te­ke­res­ke­de­lem vis­­sza­szo­rí­tá­sá­ban. Köz­hely, hogy a ha­zai pi­ac na­gyon árér­zékeny, a fo­gyasz­tók vá­sár­ló­ere­je kor­lá­to­zott. De ez nem je­lent­he­ti azt, hogy szó nél­kül el le­het men­ni a tu­da­tos mi­nő­ség­rom­bo­lás, a túl­haj­tott disz­kont­szem­lé­let mel­lett. A szö­vet­ség ál­tal min­­den év­ben meg­ren­de­zett már­ka­kam­pá­nyok pél­dá­ul a mi­nő­ség­re irá­nyít­ják a fo­gyasz­tók fi­gyel­mét, azt üze­nik, hogy ne dől­jünk be a gagyi, a bóv­li csá­bí­tá­sá­nak. Az is re­mény­re ad okot, hogy az in­ten­zív ver­seny, az ár­há­bo­rús­ko­dás da­cá­ra is van olyan ke­res­ke­del­mi lánc, amely a jobb mi­nő­sé­get, a meg­bíz­ha­tó­sá­got eme­li ki üz­let­po­li­ti­ká­já­ban és mar­ke­ting­kom­mu­ni­ká­ci­ó­já­ban.