Aki kérdez: Feiner Péter, elnök OKSZ Aki válaszol: Kozák Ákos, ügyvezető igazgagtó GFK Hungária

2010 első félévében csökkent a kereskedelmi forgalom. Hogyan látja Ön a második félévi kilátásokat? Ön szerint van esély arra, hogy nőni fog a fogyasztás, ha igen, mennyivel, illetve reálisan mikor indulhat meg a kilábalás a jelenlegi helyzetből? Az elmúlt 2-3 nehéz üzleti év után mire számíthatnak a kereskedők és gyártók? 2011-ben mi fogja befolyásolni leginkább a vásárlói döntéseket, milyen trendekre lehet számítani az elkövetkező években?Feiner elnök úr kérdésére, amely a 2010–11-es kilátásokra vonatkozik, határozott és pontos választ tudok adni – 2012 kora tavaszán. Ezzel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy rendkívül bonyolulttá váltak az előrejelző folyamatok, s ez nemcsak a hazai viszonyokra érvényes, hanem a nemzetközi gyakorlatra is. Olyan természetű volt a válság, amely nagyban megnehezítette (őszintén remélem, hogy joggal használom a múlt időt) a tiszta előrelátást s a folyamatok akár nagyjából való felvázolását is.

Tény azonban, hogy a KSH első féléves kiskereskedelmi statisztikái és a saját adataink is kellemetlen hírrel szolgáltak, hiszen az első félévre egy lassabban gyengülő folyamattal számoltunk. Már régóta azt a véleményt képviselem, hogy a hazai kiskereskedelem nem tudja magát „kirángatni a gödörből”, s mesterséges (értsd ezalatt: állami) szerepvállalás nélkül a folyamatok csak igen nehezen kerülnek vissza a régi kerékvágásba. Csak egy személyes megjegyzés: várom azon kollégák jelentkezését, akik a magyar gazdaságban az egymást követő négy év csökkenő kiskereskedelmi forgalmáról statisztikát tudnak nekem felmutatni.

A munkaerő-piaci tényezők miatt a foglalkoztatás nagyarányú emelkedése, és így egy kiegyensúlyozottabb jövedelememelkedés a második félévre szerintem nem reális várakozás. Továbbá azt gondolom, hogy a személyi jövedelemadó radikális csökkentése egy helyes eszköz lehet a fogyasztás felpörgetésére. Hozzáteszem, hogy ez utóbbi önmagában még nem elég, de legalább a minimális feltételt biztosítja. Arra a ritkán hangoztatott érvre is szeretnék itt utalni, miszerint a személyi jövedelemadó nagyarányú csökkentése nemcsak az adózók körét bővítheti ki, hanem a magas jövedelműek fogyasztását exponenciálisan is emelheti. A jövedelemmel és a fogyasztással kapcsolatban ez utóbbi szempontot ritkán szokták hangoztatni valamilyen prűd megfontolás okán, pedig a gazdaságban ennek kiemelkedő szerepe van.

Mondataimból talán az is kitűnik, hogy kedvező elmozdulást a jelenlegi folyamatokhoz képest a következő hónapokra nem látok előre. Erre esetleg az év utolsó 2-3 hónapjában van némi remény. Ennek hátterében is csak a beharangozott személyijövedelemadó-csökkentés előrehozott pszichés hatása állhat, s nem makrogazdasági mutatók esetleges javulása (hiszen ez csak késleltetve jelenik meg mikroszinten).

Ami 2011-et illeti, nincs ok, amely azt mondatná velem, hogy további rossz évvel kell számolnunk, de azt sem gondolom, hogy a kiskereskedelem újra a 2000-es évek elején-közepén tapasztalt izmos állapotba kerül. Erre talán majd 2012-ben van meg az esély, s egyben azt is gondolom, hogy a tartós fogyasztási cikkek forgalmának jelentősen kell bővülniük, hiszen a háztartások ezekben a kategóriákban jelentősen és régóta visszafogták kiadásaikat. Márpedig ez hosszú távon nehezen tartható egy modern, a technológiai megoldásra alapozó gazdaságban.

Mindamellett, hogy a non food termékek piacai bővülhetnek, természetesen a napi fogyasztási cikkek forgalmának is megvan a növekedési tere. Azt hiszem, a háztartások nem kifejezetten az FMCG területén fogják kompenzálni az elmúlt négyéves lemaradásukat, de a bővülő fogyasztással ezen kategóriák növekedése is együtt jár. Így a gyártók és kereskedők ismét növekvő bevételekkel számolhatnak, amennyiben persze konszolidálni tudják a válság okozta hatásokat. A hazai kiskereskedelem koncentrációja csak lassan, a felszín alatt történik meg, az igazi nagy lépések még váratnak magukra. Az is kérdéses számomra, hogy akik „túlélték”, nem gondolják-e majd úgy, hogy a normalizálódó működés nem jelent-e újabb boomot számukra, amikor nem érdemes értékesítésre felkínálni a társaságukat?

Ezzel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy a korábban felvázolt modellek vagy puszta elképzelések is dugába dőlhetnek, hiszen a válság alaposan átrendezte a piaci környezetet s a vállalati menedzsment gondolkodását is.
Nem tudom, hogy Feiner elnök úr mennyiben tudja képviselni az általam leírtakat akár az Országos Kereskedelmi Szövetségben, akár az általa képviselt vállalatcsoport tulajdonosai előtt, de higgye el, én is nehéz helyzetben vagyok, amikor a következő félév piaci lehetőségeiről faggatnak a GfK nemzetközi vezetői.