A „zabáltatós” játszma

„Szedjél, vegyél, ezt is kóstold meg, fér még beléd, neked csináltam! … Nem ízlett?” – aligha akad olyan magyar család, aki ne ismerne az étkezőasztal mellett vérig sértődő édesanyát vagy nagymamát, ha a párja vagy gyermeke nem szed két-három emberes adagot a főztjéből – elemez a mipszi.hu. – Ha ez már megtörtént valakivel, annak emlékei között felsejlenek a fentiekhez hasonló, olykor sértettséget sugalló, akár zsaroló stílusú mondatok is. A magyar gasztro- és étkezési kultúra „ebédlőasztali protokollja” közé tartoznak ezek. A családszociológia tankönyvek is az anyát jelölik meg gondoskodó máterként, a család stabil pontjaként. A mitológiában Juno, mint a római főisten felesége a házi tűzhely őrzője, tehát a párhuzam nem ördögtől való.

Elemezzük a körülöttünk evő, túlsúlyos férfiakat „etető” világot! Általában az ötvenes-hatvanas hölgyek e játszma ételosztó játékosai, s férjeik – rosszabb esetben fiaik – az evős-etetett áldozatok. Megjegyzem, sokszor tudtukon kívül. Sokuk már kórosan elhízott, mindazonáltal hangos és értő gasztronómusok, a fejedelmi lakomák élvezői – ez utóbbit bőszen hangoztatják is.

Ám már a nemzetközi szakirodalom is megnevezi a kórt: a betegség (jelenség) neve feederism. Mivel a fogalom a szaktudományban is új, tetten érhető némi bizonytalanság mind a pszichopatológiában, mind a diagnosztikus kritériumokban. Ha a szaktudomány iskolateremtő teoretikusainak (Freud és Jung) elméleti bázisát a feederism vizsgálati fókuszával vesszük górcső alá, azt találjuk, hogy a változókort követően a szexuális energia áthelyeződhet egy másik képzet-elemre. Ez a feederek esetében nem más, mint a partner arcán látott öröm, az ő jóllakottság-érzésének visszajelzései, amit a feeder által elkészített étel váltott ki.

Nem akadémiai értekezés, inkább közérdekű-ismeretterjesztő besorolású szakirodalom Kathy Charles és Michael Palkowski szerzőpáros tollából az a könyv*, amelyben a szerzők tucatnál több feederrel és feeder-párral élő személlyel vettek fel mélyinterjút. Igyekeztek feltárni az általuk „szexualizált súlygyarapodásnak” nevezett jelenség felszín alatti világát. Munkájukat multidiszciplináris szemlélettel, azaz pszichológiai és szociológiai fókusszal egyaránt elemzik. Logikusnak hat tehát e párhuzamot a feederism-mel összevetni, ugyanis gerontoszociológiai és szexuálpszichológiai evidencia ma már, hogy a változókort követő időszakban a testi együttlétek száma radikális csökkenést mutat az ötvenes életévek elejéhez képest. Így a szexuális élet ritkábbá válásából származtatható az is, hogy ezen örömforrások helyére akár az etetés, főzés, az étkezéssel kapcsolatos örömszerzés is léphet. A Lesley-Vasey szerzőpáros** esetleírásában hangsúlyozza, hogy nagymintás és reprezentatív kutatásuk eredményei szerint a legtöbb etető nő, míg az etetettek nagyrészt férfiak – fordított helyzettel nem találkoztak. Ilyenkor tehát a család nőtagját erotizálhatja a súlygyarapodás kiváltása, hiszen jó étkeket tesz az asztalra, örömforráshoz juttatja párját. Fontos hangsúlyozni, hogy a feeder elsődleges célja nem a súlygyarapítás, hanem az intim kontextusban az étel élvezetének kiváltása, vagy a már el-elmaradó szexuális együttlétek és örömforrások hiátusának kitöltése az etetés, gondoskodás által.
A cikk teljes terjedelmében a mipszi.hu-n olvasható el.